Ádám

Az első gyerek. A szó minden értelmében. Ő csakis első tud lenni, soha nem jó a második vagy harmadik hely. Hihetetlen versenyszellem van benne, ami sokszor már-már megnehezíti a hétköznapokat. Nálunk minden verseny...az egész élet, az egész nap. Versenyzünk, hogy ki ér előbb a nappaliból a fürdőbe, hogy ki veszi fel előbb a cipőjét és, hogy ki pisil gyorsabban. Igen, még abban is tudunk, mert a vécénkben van egy wc csésze és egy bidé is (amit még soha nem használtam és már vagy kilenc éve ez a mi házunk..) és ha az Ádi észreveszi, hogy a 'toálettre' indulok már jön is utánam. Bizony, nálunk még oda sem mehet egyedül az ember, ahova a királyoknak sem kellett kíséret. Rendszerint négyen megyünk. Ádi, Bence, Kira és én. És akkor már ahányan csak tudjuk, el is végezük a dolgunkat egyszerre. Én a vécébe, Ádi a bidébe, Bence pedig nemsokára a bilibe fog pisilni... éljen a magánszféra, éljen az anyaság!! :D
Persze az állandó versengés még úgy ahogy elviselhető lenne, ha éppenséggel nem kéne mindig, minden szituációban nyernie. Mert, ha véletlenül nem sikerül elsőnek lennie, akkor összedől a világ és az otthoni béke is. Ordítás, bőgés, csapkodás, elvonulás. Úgyhogy mostanság próbálok szépen, lassan pisilni, nehogy véletlenül megelőzzem a kis kukist. ;)

Ez a versengés az élet minden területére kihat. Az Ádi nagyon okos gyerek - és persze azért, mert az én gyerekem ;). Tudom, hogy minden anya nagyon okosnak és szépnek látja a sajátját. De legyünk őszinték! Mindenki látja, hogy van az övénél szebb és jobb gyerek is. Épp úgy van ez, mint a feleségeknél. Hiába vesz el egy férfi egy gyönyörű nőt, mert mindig lesz nála szebb, különlegesebb és egyszerűen kívánatosabb.
Persze a gyerekünkre nem ununk rá, de azért ismerjük a képességeit. Az Ádám okos. Mindig is az volt. Nemcsak a mozgása, de a beszéde is nagyon fejlett volt baba korában is. 8 hónaposan már mondott szavakat és másfél évesen már rendesen beszélt. Három és fél évesen már ismerte az összes számot (bármeddig elszámol, tízezerig is, ha kell) és betűt. Nem azért, mert én meg akartam tanítani neki,  hanem mert ő kérte. Mindig mindenre figyel és érdeklődik. Vele biztosan semmi gondom nem lesz az iskolában. Nem vagyok benne biztos, hogy minden esetben jó-e ez a maximalizmus, amire törekszik, de ezt egyértelműen a Csabitól örökölte. Én nem vagyok ilyen. Ha van egy könnyebb út, akkor inkább azt választom. Szeretem egyszerűen és gyorsan elvégezni a dolgokat, hogy mindenre legyen időm. Én is szeretek nyerni, de inkább "csak" jól akarok teljesíteni, mint mindenáron a legjobban. Nekem fontosabb, hogy jól érezzem magam abban amit csinálok, minthogy görcsösen hajtsak minden körülmény között...

Emellett viszont nagyon érzékeny kisfiú. És itt nem a dühből sírásra gondolok, amit a vesztés okoz. Szeret bújni, szeret puszit adni, szeret velem aludni. Sokszor elég egy rossz szó és elpityergi magát. Nem vagyok egy asztrológia guru, de mivel az én csillagjegyem is rák, mint az övé, tudom, hogy nagyjából mi fán terem a témában. Ő a tipikus "rák". Érzékeny, gondoskodó, családcentrikus. Iszonyatosan jó testvér és fél szemmel mindig figyel a Bencére. Felveszi, arrébb rakja, játszik  vele. Azt hiszem szerencsém van, hogy az Ádi lett az első.. <3