2015. augusztus 17., hétfő

1-2 szó

Lassan itt a nyár vége. Épp a minap gondolkodtam rajta, micsoda jó dolgom van -leszámítva, hogy három gyereket kell non-stop ellátnom,de- ez már a sokadik nyaram itthon. Ha kedvem tartja megihatok egy jeges kávét a teraszon vagy csobbanhatok a medencében, akár délben is, nem kell megvárnom a munkaidő végét. Persze aki nagyon irigykedik, annak azért elárulom, hogy azért van mindez, mert ennek a munkaidőnek sosincs vége.
A Dórika éjjel is sokat ébred, hajnalban pedig rendszeint úgy gondolja, hogy itt az idő, hogy megkezdjük a napot és kettesben legyünk egy kicsit. Most sincs ez másképp, bár a fiúk még alszanak, a Dodó leginkább a régi Ladákban ismertté vált bólogató kutyákra emlékeztető mozgást végez itt a laptopom mellett. Négykézláb áll, illetve térdel és közben rugózik. Igaz nem csak a feje, hanem úgy cakkumpakk az egész gyerek és még annyival jobb, mint azok az ebek, hogy közben visongó hangot is ad.
Persze ez még semmi, az igazi buli akkor kezdődik, ha a többiek is felkelnek. Na akkor aztán van minden, mint a búcsúban. Hol az egyik ordít, hol a másik, hol a harmadik. Mindig valaki éhes, szomjas, kakilnia kell vagy éppen rettentően unatkozik. Azt kell mondjam, hogy a szobatisztaságra való nevelés útvesztőjében is elkeveredtem kissé a Bencét illetően. Mély meggyőződéssel és optimizmussal indultam a nyárnak, hogy bizony ez a gyerek nem fog többé pelenkát hordani. Mindig csak kis csomagos pelusokat vettem és egyszerre szigorúan csak egyet, hogy ezzel is sugalljam az univerzum felé, hogy ez a gyerek bizony nemigen fogja már abba a meleg, dedós seggzsákba végezni a dolgát. Valamilyen szinten igazam volt. Azóta rendszerint különböző helyekre kerül a fekália. Jó esetben a vécébe, kevésbé szerencsésebb alkalmakkor a szőnyegre, nadrágba vagy csak úgy bárhová, ahol épp kikívánkozik belőle. A pisiről nem is beszélve. Ezután a két hónap után kijelenthetem, hogy bármilyen kutyát előbb szobatisztaságra neveltem volna, mint a saját fiamat. Bár még van egy hetem a nyári szünetből, addig történhetnek csodák, úgyhogy jobb, ha nem mondok semmit, hátha beáll valami jelentős javulás.

Összességében elég jól telt a vakáció. Voltunk nyaralni több helyen is. A Balatont mindenki nagyon élvezte. Fürödtünk, lángost ettünk és rengeteg palacsintát és koktélokat szürcsöltünk a parton. Ezt ki lehetett bírni. Még három gyerekkel is. Jövőre talán annyiból lesz jobb,hogy a Dóri is tud már ülni, menni, így nem pont abban a korban lesz, mikor semmi nem jó. Feküdni már nem akar, mást még nem tud önállóan. Ez a helyzet pedig legtöbbször elégedetlenséget szül és folyamatosan a kedvében kell járni, hogy a teste végre függőlegesen és merőlegesen is álljon egy kicsit, mert a vízszint már kihozza a sodrából.

Mára ennyi idő jutott-ide- de szeptembertől már sűrűbben jelentkezem. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése