tükröm, tükröm

Már nyakig benne vagyunk a tavaszban, hol melegebb,  hol kicsit hűvösebb idővel, de az esőzés sem tudja megállítani az egyre közelgő felmelegedést és a nyarat.  Soha nem értettem,  hogy egyes nők miért tekintik rémálomnak ezt a hónapot.  Nekem mindig is a kedvencem volt.  Csak felkapunk egy rövidnadrágot és egy papucsot és uzsgyi, irány a strand.  Kell ennél több?
A válasz egyértelműen nem.  Ez épp elég a boldogsághoz. Már akinek. ..

Most már kezdem érteni,  hogy mi rettentette el 'azokat' a nőket ezektől a felhőtlen pillanatoktól. Ugyan még most is hálát adhatok a sorsnak vagy az anyatermészetnek, hogy ilyen testbe rakott, de azért nem kicsit pánikba estem az imént a tükör előtt.
Életem során most először szembesültem azzal,  hogy egy pillanatra azt kívántam bárcsak idén elmaradna a nyár.
Álltam a nagy kerek előszoba tükör előtt.  Fürdőruhában. A melleimet egyszerűen lehetetlen kordában tartani és mindegyik bikini felsőmből ki akarnak szabadulni.  Fenekem még mindig nem nőtt és hiába vagyok vékony,  mint a nádszál, hasam azért van.
Tudom,  most jön az a szöveg,  hogy szültem két gyereket és mások még ezért a testért is odaadnák a fél karukat. De én nem vagyok mások.  Egyszerűen elborzasztott a látvány.  A saját testem látványa. Miért nem lehet a hasunkat a seggünkre varrni és miért nem lehet varázspálcával rendet teremteni a melltartónkban?

Persze azért lassan lecsillapodok és megbékélek magammal.  Idén is ott leszek a fűzfák árnyékában,  esetleg kicsit mélyebbre húzódok majd... :D
Akkor sem veheti el semmi tőlem a nyár örömét.  Akkor is főtt kukoricát fogok majszolni a Balaton partján és kidobósat játszani a vízben.  És tudjátok mit? Már nagyon várom.

Most,  hogy végre nem kell nagy kabátban járni és szívesen töltjük a szabadban az időt,  el is vittem a gyerekeket hévezni egyik nap.  Az Ádi nem ment aznap oviba és igazi csavargós napot tartottunk.  Most,  hogy már a Bence is majdnem 10 hónapos,  könnyebben tudunk jönni-menni.

NNéha,  mikor rájuk nézek eltöprengek, hogy milyen gyorsan változik minden.  Nemrég még csak a Kira kutya volt nekem és öt év alatt itt lett ez a két kisember. Írhatnék közhelyeket, hogy mennyire jó dolog is az anyaság (és persze az apaság is), de ezt úgysem lehet igazán átadni.  Csak nézem ezt a fotót is és boldogság tölt el tőlük.  Ilyenkor egyáltalán nem számít,  hogy hogy áll rajtam a fürdőruha vagy,  hogy nem vagyok olyan,  mint egy victoria's secret fürdőruha modell.  Ilyenkor csak azt érzem,  hogy ez az élet lényege.  A család.  És nagyon örülök,  hogy már ketten vannak.  Olyan gyorsan az életünk részévé vált a Bence is, mmintha mindig velünk lett volna.  

A gyerekekkel töltött nap nagy élmény volt. Egész nap nevettünk,  főleg az Ádin, aki akaratlanul is olyanokat tud mondani,  hogy az ember majd eldobja tőle az ágyat. 

Meg persze az új sisakja sem volt utolsó. ...