Persze minden pótolható, úgyhogy nem kellett a Bencusnak négy napig visszatartani a kakilást. :D
AVárgesztesen töltött néhány nap nagyon jól telt. Sokat jöttünk-mentünk. Sétáltunk és kisvonatoztunk a Tatai tó körül és sokat ettünk jobbnál jobb éttermekben. Ez természetesen azonnal nyomot is hagyott power platen edzett testemen, mert e röpke pár nap alatt a hasamra ugrott három kiló. Hiába, én sem vagyok már húsz éves, még ha időnként azt hiszem, akkor sem.
Lényeg a lényeg, nagyon jól éreztük magunkat.
A húsvét hétvégéjét már itthon töltöttük. Annak ellenére, hogy nem akartam túlzásokba esni a nyuszi ajándékait illetően, azért csak elszaladtam még szombat este venni ezt-azt, mert kevésnek találtam a meglepetést.
Hétfő reggel aztán már kicsinek bizonyult a kert, mikor alig találtam egy-egy szabad zugot, ahova még tojhat ezt-azt a nyuszi.
Összességében próbáltam az apróbb meglepetésekre helyezni a hangsúlyt és kevésbé az édességekre. Az Àdi nagyon lelkesen kutatta az eldugott ajándékokat és mikor mindent begyűjtött, elégedetten vonta le a következtetést, miszerint ő volt a legjobb gyerek, mert ennyi ajándékot hozott neki a húsvéti nyúl, én pedig a legrosszabb, mert én semmit nem kaptam. Nálunk még ez is verseny. Mint minden más is, még mindig. Az evés, az öltözés, a pisilés. Az egész létezés.
Azért a húsvét legizgalmasabb része a locsolkodás volt. Ugyan a Bence még csak sodródott az árral, az Ádi már nagyon is felkészülten indult locsolni. Vers, kölni, tojás gyűjtő zacskó is volt nála. Annyi tojást hozott haza, hogy egy évig el leszünk most látva nasival.
Ma még szünet van, holnap pedig újra visszazökkenünk a jól megszokott kerékvágásba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése