vámpír és férfiak

Az ember csak nézi ezeket a vámpíros filmeket a moziban, de igazából kevesen tudják elképzelni milyen is a fehér bőrűek kitalált világa. Ugyan az én bőröm nem ragyog a napsütésben - kivéve, ha a clarins napozás utáni aranyló testpermetét magamra fújom, mert akkor olyan leszek, mint egy igazi csillámpóni....- de minden más vámpír tulajdonságot birtoklok az elmúlt hetekben. Az érzékszerveim egy farkaséval vetekszenek, a tegnapi állatkertes séta során például akaratlanul is ki tudtam elemezni, hogy a bandába verődött fiatal turistacsoport milyen típusú és mennyiségű alkoholt fogyasztott az elmúlt tizenkét órában vagy, hogy a büfés néni három napja hagymát ehetett vagy, hogy a toiletten valakinek acetonos a vizelete...
Az ételek és italok illata orrfacsaró számomra és mint egy igazi vérszívó, én sem szívesen nyelek se semmiféle szilárd táplálékot. Hiába, ilyen az áldott állapot, ha inkább áldatlan tüneteket produkál.

Azért a körülményekhez képest próbálom hősiesen viselni a helyzetet, mert más választásom úgysem igazán van. A minap a Bencének vásároltam egy új pizsamát, amin tejes dobozok vannak. Nem elég, hogy roppant cuki benne, de mióta ezt ölti fel fürdés után, valóban úgy alszik, mint a tej. Ma például egészen fél tízig húzta  a lóbőrt.Kissé féltem is, hogy lecseréljem, de ma éjszakára már új alvós szerkót adtam rá, mert a tejes megérett egy mosásra.

Most, hogy kissé lecsillapodtak a kedélyek és feldolgoztuk a harmadik gyerek hírét már más megvilágításba kerültek a dolgok. Először minden olyan kilátástalannak tűnt, de aztán rájöttem, hogy nem szabad elvesznem a részletekben. Soha nem voltam egy karót nyelt, szabályok szerint élő nőszemély, így most sem kell bepánikolnom az életemtől..vagyis attól, ami marad belőle. :DDD Félre a tréfát, szóval továbbra is lazának kell maradni, csak annyi változik, hogy nem kettő, hanem három gyerek fog rajtam csüngeni vagy éppen szétszóródni a lakásban.
Már a terhességet is meg akarom próbálni mindenféle nagy változás nélkül végigcsinálni-már ami a súlyomat illetti. Egyetlen hátráltató tényező, hogy a hányinger egy esetben szűnik, ha éppen rágcsálok valamit. Ez talán a legnehezebb, hogy inkább válasszam a torkomban liftező, borzalmas érzést a pilótakeksz vagy esetleg a túró rudi helyett. Viszont tudom, ha most felszedek 5-6 kilót, akkor a végén sincs megállás. Azt pedig nem szeretném. A Bencével végigvitt terhességemet is viszonylag kevés súlygyarapodással megúsztam, bízom benne, hogy most sem lesz ez másként. Úgy sokkal könnyebb venni az akadályokat és a császármetszés után is jóval könnyebb volt a regenerálódás, mint az Ádi idején.
Kész szerencse, hogy nem a hőn áhított cabriót vásároltuk meg tavasszal, hanem spórolás gyanánt az olcsó egyterű kocsit választottam. Már a második napon bebizonyosodott, hogy a legjobb döntést hoztuk, mikor az Ádi egymás után háromszor elejtett egy doboz kinyitott ketchupot, ami minden alkalommal elkenődött a kárpiton. A gyerek bömbölt, én pedig elégedetten mosolyogtam, hogy nem a fehér bőrös 307esben ülünk, hanem az ütött-kopott renaultban.

Gyerekek mellé nem kell a luxus-oké, a luxus nem feltétlenül itt kezdődik- de az biztos, hogy ha jót akarunk magunknak, akkor olyan autó, ruha, táska, szőnyeg, kanapé....stb. kell, amit nem sajnálunk. A tányérok törnek, a szép ruhák maszatosak lesznek és a szőnyeg le lesz kakilva. Legalábbis nálunk. Nálunk minden megesik. A minap 20 percre szabadon engedtem a legkisebbet úgy meztelenül, hogy kicsit jól érezze magát. Miután megcsapta a jó levegő, gyorsan le is vizelte a bokáját, amit gondosan fel is takarítottam. Ezidő alatt azonban az idő nem állt meg és a kis pucérseggű besietett a a gyerekszobába, ahol az autós szőnyegen elterülő műanyag lovacskára rákakilt. Úgy, ahogy mondom, A lovacska üreges lábai megteltek a cuccal, csak úgy, mint a versenypályás szőnyeg és egynéhány autó. A kisfiam néhány perces szellőztetése egy mosással és fertőtlenítéssel egybekötött nagytakarítást vont maga után. De ez csak egy. A fürdőkádunkról nem is beszélek. Én nyáron lelkes zuhanyfülke használó vagyok, viszon a három fiú minden nap egy kás fürdővízbe csobban bele. Hogy honnan lesz rajtuk ekkora mennyiségű sár minden áldott nap, azt nem tudom, de két naponta  a fehét kádunk fekete szegéllyel lesz ellátva, a ráragadt portól. És akkor még a wcről nem tettem említést. De most, ebben az amúgy is hányingeres időszakban nem is fogok.
Inkább megyek, eszek valamit. ;)

hírek

Adós vagyok valamivel, amit most megosztok veletek. Sokan tudjátok már, sokan pedig nem, de ez pillanatokon belül meg fog változni. :)

Be kell vallanom, hogy nem így terveztem az életemet, ahogy most alakulni látszik. Sőt, talán inkább a szöges ellentétje felé hajlottam, hiszen rengeteg tervem volt a nyárra. Már tavasszal megvásároltam a jegyeimet a Balaton Soundra, lefixáltam a Szigetre az időpontot, online vásároltam koncertjegyet és még sorolhatnám. Ezt a nyarat a kikapcsolódásnak kívántam szentelni és annak, hogy végre fellélegezzek, hogy a Bence is átalussza az éjszakát, tud már néhány szót mondani és el tudja dönteni, hogy valami ízlik-e neki és kér-e belőle és végre két lábon közlekedik és totyog utánunk.

A Balaton Sound előtti napokban feltűnt valami, ami roppantmód furcsa volt számomra. Nem jött meg a menstruációm. Mondjuk annyi biztos, hogy fogalmam sem volt mikor kellett volna beköszönteniük a nehéz napoknak, de úgy éreztem, hogy valami baj van.
Hogy miféle indíttatásból, nem tudom, de vettem egy terhességi tesztet. Azon nyomban be is ültem vele a toilettre és rávizeltem, ahogy azt kell, majd kiszaladtam a teraszra és nagy izgalmamban rágyújtottam. Igen, bármilyen undorítóan is hangzik, annyira izgultam, hogy elszívtam egy cigit. Ez már csak azért is jó volt, mert épp ennyi idő kellett, hogy a teszt értékelhető legyen. Gyorsan befutottam a wcre leolvasni az eredményt és hát két csík fogadott a kijelzőn. (ha valaki esetleg nem tudná, az terhességet jelent).
Aztán fogtam magam, visszamentem a teraszra és elszívtam még egy cigit. Aztán még egyet. Úgy a 4. után kezdtem pánikba esni, hogy most mi lesz.

Persze,  mindig mondogattam, hogy nekem három gyerekem lesz és milyen jó egy nagy család,  de abban a pillanatban azért nem éppen ezek a gondolatok futottak át az agyamon, hogy őszinte legyek.  A Csabin is hamar eluralkodott a pánik és megbeszéltük, hogy nem tartjuk meg a babát.
Nekiálltam orvost keresni,  aki megszabadít eme állapotomtól és terveim szerint ezt az egész procedúrát le akartam tudni 2-3 napon belül.  Hívtam is az orvosomat rögvest,  aki vidám nyaralós hangon búgta a telefonba, hogy röpke két hét múlva hívjam újra,  mert ő éppen a nyári szabadságát tölti és esze ágában sincs a kórház felé nézni ez időben.  Nem adtam fel.  Hívtam a szülésznőmet, akitől bármi csodaszert vártam,  hogy beadja és megszűnök áldott állapotban lenni,  de ő sem tudott egyebet mondani, minthogy másnap elrepül, de nyolc nap múlva hívjam újra.  Így aztán egy idegen orvost kerestem,  aki szintén nem adott időpontot még a mai napig sem.  Az asszisztense szerint emailben kellett keresnem, de ennek a doktornak se híre,  se hamva nem volt.
Mivel beköszöntött a hétvége,  egy időre jegelnem kellett a dolgokat,  ami a kis emberke malmára kezdte hajtani a vizet.

Egyszer csak azon kaptam magam,  hogy babás dolgokat nézek az interneten a facebook helyett. Valahogy elkezdtem beleképzelni magam abba,  hogy akkor legyen egy harmadik.  A kezdeti sokk után a Csabi is megbarátkozni látszott a kialakult helyzettel és így minden új megvilágításba került.  Számba vettünk mindent és a Csabi úgy határozott,  hogy döntsek én,  ha szeretném és bírni fogom,  akkor vágjunk bele.
Így zártuk a hétvégét. Egy "lehet" gyerekkel.

A következő hét azonban még jobban megijesztett és újra meggondotam magam.  Képtelen vagyok rá.  Így elkezdtem új orvos után kutatni.  Azt az embert kerestem,  aki megcsászározott a Bencével, mikor az én orvosom szabadságon volt-szokás szerint.
A mobil száma nem volt,  így a klinikán próbáltam elérni. Három napig,  négyszer.  Vagy épp műtött,  vagy konzultáció volt vagy el kellett szaladnia valahova és a telefonszáma természetesen titkos volt a recepciós szerint.

Ekkor eldöntöttem, hogy feladom és megvárom a szülésznőmet.  Eközben az idő és a körülmények a kis jövevénynek kedveztek.  Két hét alatt sikerült magát kellően befészkelnie nemcsak a testembe, de az életünkbe is. Még csak 7-8 hetes, de ha jönni akar,  akkor jöjjön.  Várjuk szeretettel,  mindannyian.  Csak egy dolgot kérünk tőle,  hogy végre legyen kislány.  ;)

hello Adria

Horvátország jobba teljesít, mint vártam. Igaz, hogy az út nem volt éppen zökkenőmentes, mert a kocsink úgy meg volt pakolva, hogy alig bírta a rengeteg emelkedőt és egyszer még volt kedves a hűtővizének is felforrnia, azért végül 5 óra utazás után megérkeztünk Crikvenicába, a horvát part egyik turista paradicsomába. Mint már említettem mindig is kissé kételkedtem abban, hogy ez az ország teljes értékű nyaralóhelyként szolgálhat számomra. Utálom a kavicsos strandokat és úgy cakkumpakk megvolt a véleményem a helyről, de családi nyomásra belementem, hogy az inkább áhított Itáliámat erre a vidékre cseréljem le.
Egy szó, mint száz, nagyon jó döntés volt. A szállásunktól kezdve a strandig, minden tökéletes. Az idő olyannyira nyári, hogy szinte már elviselhetetlen a hőség, az apartmanunk 4 csillagos és vadi új. egészen pontosan mi vagyunk a harmadikok, akik megszállnak itt. Minden ragyog, nagyon ízlésesen van berendezve és nem utolsósorban a tengerre néz a teraszunk. Egyszerűen imádnivaló.
A strand - ami a leginkább gyenge pontom volt- egész egyszerűen jó. Egész kis részen vannak apró kis kavicsok, de azok sem zavaróak, a tengerben pedig pihe-puha homok simogatja a lábunkat. Nem kell a horvát tengeri papucs, amivel a szúrós sziklákon kell botladozni..ez igazi tengerparti környezet.
Mindenki kedves, a dinnye édes, mint a méz, a főtt kukoricájukkal pedig azonnal levettek a lábamról, mert ilyen finomat szinte még életemben nem ettem, de ide sorolhatom a rákos spagettit és akár a pizzájukat is.
Olyannyira meg vagyok elégedve, hogy ha lehetőségünk lesz rá, jövőre is ugyanide jövünk.

Természetesen azért egy nyaralás sem telhet teljesen gondtalanul és mivel a kocsi ügyet viszonylag sikeresen megúsztuk, így hát a Bence lett beteg. Láz, ügyelet, két nap fekvés a szálláson. Szerencsére mára teljesen meggyógyult, úgyhogy végre együtt mehetünk a strandra. Azért egy beteg gyerekkel külföldön....hát nem egy leányálom.

Ahogy egyre idősebb vagyok, úgy változnak az életről alkotott elképzeléseim. Régebben el sem tudtam volna képzelni, hogy Szigetszentmiklóson kívül lehetne élni. Ott voltak a barátaim, a csalásom, az iskolám, az életem. Ma pedig úgy érzem, hogy egy ilyen tengerparti kis vityillóért könnyedén hátrahagynék mindent. Annyira más itt a hangulat és nagyon jó a levegő.
Képekkel később jövök!

5 év

Szinte hihetetlen, hogy így repül az idő. Az Ádi tegnap 5 éves lett és már egyáltalán nem látom benne a kisbabát, aki annak idején kibújt a pocakomból. Már igazi nagyfiú. Nincsenek babás megnyilvánulások és gondolatok...ő már igazi fiúvá cseperedett.
Ha visszanézek az elmúlt évekre, azon kívül, hogy azt látom, hogy elillant, mint egy pillanat, azért azt bártan kijelenthetem, hogy nagyon boldog pillanat volt. Az Ádi már kisbabának is hatalmas és erős volt. Soha nem tudott semmire várni, mindent azonnal akart és meg is csinált. Míg a többi gyerek hasról hátra fordult, ő már szaladgált az udvaron, később pedig mikor az első szavakkal küzdöttek a többiek, ő már angolul számolt. Hogy honnan ez a győzni akarás, ez a versenyszellem? Nem tudom. De ő az, aki biztosan jól fog boldogulni az életben, mert mindenhez lesz sütnivalója.

Én 32 éves vagyok idén. Nem érzem magam idősnek, anyukásnak sem igazán, de azért annyira fiatalnak sem. Szerintem egyszerűen csak nehéz elengedni a gondtalan, fiatal éveinket. Addig soha nem nyugodtam, míg 5ös számmal nem kezdődött a mérlegen a szám, ha méreckedésre került a sor...ha 60 kiló voltam, az elfogadhatatlan volt. Valahogy az 55 és az 57 olyan fiatalos, olyan huszonéves érzést keltett mindig is bennem. Sokszor arra törekedtem, hogy inkább tűnjek 25 éves lánynak, mint 32 éves anyának. De magam sem tudom miért. Az, hogy lett nekem az Ádi, életem egyik legnagyobb ajándéka volt. A Bence pedig a második. Bármennyire is ki tudnak időnként borítani, azért semmiért nem cserélném el az életem a "gondtalan" szinglik világára vagy a nagyvilági társasági életet élőkére sem. Ezzel, hogy megváltoznak a dolgok, meg kell barátkozni. És ki is kell élvezni, mert sajnos a gyerekek sem várnak...pillanatok alatt elröppen ez a néhány cuki kis év, amikor gyúrni, dögönyözni és puszilgatni lehet őket. Az Ádi szeptemberben nagycsoportba megy, aztán könyörtelenül jön az iskola. Azt biztosan élvezni fogja, mert a számolás és a betűk már most nagyon foglalkoztatják és az összeadás és kivonás is nagyon jól megy már neki. Viszont az, hogy vége a gondtalan ovis éveknek, az nagyon durva. Jövőre beül az iskolapadba, aztán majd csak arra leszek figyelmes, hogy 18 évesen tarisznyával az oldalán a Ballag már a vén diákot kántálja a gimnázium folyosóján.

De azért ne szaladjunk ennyire előre...végülis tegnap lett még csak 5 éves. Hatalmas gyerek buli, focipályás tortával, sok baráttal és rengeteg szép ajándékkal. Szerencsére a buli nagyon jól sikerült, minden gyerek jól érezte magát és az anyukák is, akik itt maradtak. Azt nem tudom, hogy ha több barátja lesz, akkor hova fogjuk őket 1-1 ilyen alkalommal tenni, de most az oviból is csak 1 gyerkőcöt tudtunk meginvitálni, mert teltház lett 15 gyerekkel.
A következő projekt a nyaralás, úgyhogy a mai délután már bevásárlással és pakolással fog telni. Ma vendégünk is lesz, IM érkezik hozzánk, aki 5 hét betegség után végre meggyógyult, úgyhogy ma nálunk alszik, hogy játszhasson kicsit az unokákkal. Ez nekem nagyon jól jön, mert minden elintéznivalót véghez tudok vinni és talán nem felejtek el semmit becsomagolni az első családi tengerparti útra. :)

éljen a nyár

Mindig azt mondtam, hogy majd lesz valahogy...olyan még sosem volt, hogy sehogy se lett volna.  Nyilván most sem lesz sehogy. Vagytok páran, akik olvastok, vagytok páran, akik aggódtatok miattam az utolsó bejegyzésem miatt. Köszönöm szépen, minden rendben és ígérem, ha hazajöttem a nyaralásból jövő hét után, mindenről be fogok számolni, amivel adós vagyok.
Az elmúlt időszak elég sűrű volt, szülinap szülinap hátán, névnapok, keresztelő...még leírni is sok, nemhogy mindet megszervezni, vendégeket fogadni és lebonyolítani. Persze én szeretem így a nyarat, hogy mindig történik valami és mindig lehet valami alkalmat keríteni a bulizásra.
Vasárnap az Ádi szülinapját fogjuk tartani, ami mindig a legnagyobb kaliberű megmozdulás a bulikat illetően. Rengeteg gyerek van, akik jönni szoktak és hát sajnos már szelektálnom kellett, mert nem férünk el annyian, amennyien a listán vannak. Bármennyire nagy is a házunk, azért 18-20 gyerek és a szüleik(vagy legalábbis az anyukájuk) az alaphangon is 40 ember. A legnagyobb probléma nem az etetésük és itatásuk, hanem a hangulatról való gondoskodás. 18 gyerek figyelmét lekötni, hogy ne verjék szét a házat és ne szabaduljon el a pokol...az nem egyszerű. Ma kitalálok néhány játékot, hogy valamivel lefoglaljam őket legalább 1-2 órára.

A nagy buli után pedig a várva várt nyaralás következik. Legalábbis én már nagyon vártam. Napfény, tengerpart, jókedv és semmittevés. Ez a hármas, ami nagyon jól fog esni végre. Az úticél Olaszország lett volna, de az utolsó pillanatban inkább Horvátország mellett tettük le a voksunkat. Persze ott is homokos strandot kerestem, mert a kavicsos part hiába tisztább, de nem a legjobb érzés papucsban úszkálni és szúrós kis köveken fetrengeni. Valójában Horvátország sosem volt a szívem csücske, tekintve, hogy egyetlen évekkel ezelőtti látogatásom során is végig úgy esett az eső, mintha dézsából öntötték volna és azon kívül, hogy kártyázni és inni tudtunk, másra nemigen nyílt lehetőségünk.
Úgyhogy most megkapja a második esélyt, hogy megmutassa, mégsem olyan rossz hely.

Aztán a nyaralás folytatódik itthon, egy nagyon klassz vendégházban, ahol családilag-azaz a nagyobb rokonság- veszünk részt. Ádinak az nagyon klassz lesz, mert jönnek az unokatesói is, lesz neki is gyerek társaság. Valószínűleg már a Bence is csapódni akar majd hozzájuk, mert most már egész biztos lábakon áll és tipeg mindenhova, ahova mi is megyünk. Már nem kell fogni a kezét, hanem beáll irányba, két kezét kinyújtja-gondolom így egyensúlyozik-aztán nekilódul és végigsétál a lakáson. Már a küszöbök átlépése sem okoz akkora kihívást, mint eleinte, nagyon ügyesen veszi az akadályokat.

A nyár vége pedig a lakodalmak ideje. Két esküvőre is hivatalosak vagyunk, amiket már nagyon várok. És azért még szeretnék lejutni a Balatonra is, sőt a Velencei tavat is megnézném, állítólag nagyon szép strandot építettek ki ott is.
Tervek és lehetőségek vannak, már csak időt kell rá szakítani. Miután tavaly a 2 hetes gyerekkel is útra keltem a magyar tengerhez, nem hiszem, hogy idén bármi közbe tudna szólni. :)