hírek

Adós vagyok valamivel, amit most megosztok veletek. Sokan tudjátok már, sokan pedig nem, de ez pillanatokon belül meg fog változni. :)

Be kell vallanom, hogy nem így terveztem az életemet, ahogy most alakulni látszik. Sőt, talán inkább a szöges ellentétje felé hajlottam, hiszen rengeteg tervem volt a nyárra. Már tavasszal megvásároltam a jegyeimet a Balaton Soundra, lefixáltam a Szigetre az időpontot, online vásároltam koncertjegyet és még sorolhatnám. Ezt a nyarat a kikapcsolódásnak kívántam szentelni és annak, hogy végre fellélegezzek, hogy a Bence is átalussza az éjszakát, tud már néhány szót mondani és el tudja dönteni, hogy valami ízlik-e neki és kér-e belőle és végre két lábon közlekedik és totyog utánunk.

A Balaton Sound előtti napokban feltűnt valami, ami roppantmód furcsa volt számomra. Nem jött meg a menstruációm. Mondjuk annyi biztos, hogy fogalmam sem volt mikor kellett volna beköszönteniük a nehéz napoknak, de úgy éreztem, hogy valami baj van.
Hogy miféle indíttatásból, nem tudom, de vettem egy terhességi tesztet. Azon nyomban be is ültem vele a toilettre és rávizeltem, ahogy azt kell, majd kiszaladtam a teraszra és nagy izgalmamban rágyújtottam. Igen, bármilyen undorítóan is hangzik, annyira izgultam, hogy elszívtam egy cigit. Ez már csak azért is jó volt, mert épp ennyi idő kellett, hogy a teszt értékelhető legyen. Gyorsan befutottam a wcre leolvasni az eredményt és hát két csík fogadott a kijelzőn. (ha valaki esetleg nem tudná, az terhességet jelent).
Aztán fogtam magam, visszamentem a teraszra és elszívtam még egy cigit. Aztán még egyet. Úgy a 4. után kezdtem pánikba esni, hogy most mi lesz.

Persze,  mindig mondogattam, hogy nekem három gyerekem lesz és milyen jó egy nagy család,  de abban a pillanatban azért nem éppen ezek a gondolatok futottak át az agyamon, hogy őszinte legyek.  A Csabin is hamar eluralkodott a pánik és megbeszéltük, hogy nem tartjuk meg a babát.
Nekiálltam orvost keresni,  aki megszabadít eme állapotomtól és terveim szerint ezt az egész procedúrát le akartam tudni 2-3 napon belül.  Hívtam is az orvosomat rögvest,  aki vidám nyaralós hangon búgta a telefonba, hogy röpke két hét múlva hívjam újra,  mert ő éppen a nyári szabadságát tölti és esze ágában sincs a kórház felé nézni ez időben.  Nem adtam fel.  Hívtam a szülésznőmet, akitől bármi csodaszert vártam,  hogy beadja és megszűnök áldott állapotban lenni,  de ő sem tudott egyebet mondani, minthogy másnap elrepül, de nyolc nap múlva hívjam újra.  Így aztán egy idegen orvost kerestem,  aki szintén nem adott időpontot még a mai napig sem.  Az asszisztense szerint emailben kellett keresnem, de ennek a doktornak se híre,  se hamva nem volt.
Mivel beköszöntött a hétvége,  egy időre jegelnem kellett a dolgokat,  ami a kis emberke malmára kezdte hajtani a vizet.

Egyszer csak azon kaptam magam,  hogy babás dolgokat nézek az interneten a facebook helyett. Valahogy elkezdtem beleképzelni magam abba,  hogy akkor legyen egy harmadik.  A kezdeti sokk után a Csabi is megbarátkozni látszott a kialakult helyzettel és így minden új megvilágításba került.  Számba vettünk mindent és a Csabi úgy határozott,  hogy döntsek én,  ha szeretném és bírni fogom,  akkor vágjunk bele.
Így zártuk a hétvégét. Egy "lehet" gyerekkel.

A következő hét azonban még jobban megijesztett és újra meggondotam magam.  Képtelen vagyok rá.  Így elkezdtem új orvos után kutatni.  Azt az embert kerestem,  aki megcsászározott a Bencével, mikor az én orvosom szabadságon volt-szokás szerint.
A mobil száma nem volt,  így a klinikán próbáltam elérni. Három napig,  négyszer.  Vagy épp műtött,  vagy konzultáció volt vagy el kellett szaladnia valahova és a telefonszáma természetesen titkos volt a recepciós szerint.

Ekkor eldöntöttem, hogy feladom és megvárom a szülésznőmet.  Eközben az idő és a körülmények a kis jövevénynek kedveztek.  Két hét alatt sikerült magát kellően befészkelnie nemcsak a testembe, de az életünkbe is. Még csak 7-8 hetes, de ha jönni akar,  akkor jöjjön.  Várjuk szeretettel,  mindannyian.  Csak egy dolgot kérünk tőle,  hogy végre legyen kislány.  ;)