Horvátország jobba teljesít, mint vártam. Igaz, hogy az út nem volt éppen zökkenőmentes, mert a kocsink úgy meg volt pakolva, hogy alig bírta a rengeteg emelkedőt és egyszer még volt kedves a hűtővizének is felforrnia, azért végül 5 óra utazás után megérkeztünk Crikvenicába, a horvát part egyik turista paradicsomába. Mint már említettem mindig is kissé kételkedtem abban, hogy ez az ország teljes értékű nyaralóhelyként szolgálhat számomra. Utálom a kavicsos strandokat és úgy cakkumpakk megvolt a véleményem a helyről, de családi nyomásra belementem, hogy az inkább áhított Itáliámat erre a vidékre cseréljem le.
Egy szó, mint száz, nagyon jó döntés volt. A szállásunktól kezdve a strandig, minden tökéletes. Az idő olyannyira nyári, hogy szinte már elviselhetetlen a hőség, az apartmanunk 4 csillagos és vadi új. egészen pontosan mi vagyunk a harmadikok, akik megszállnak itt. Minden ragyog, nagyon ízlésesen van berendezve és nem utolsósorban a tengerre néz a teraszunk. Egyszerűen imádnivaló.
A strand - ami a leginkább gyenge pontom volt- egész egyszerűen jó. Egész kis részen vannak apró kis kavicsok, de azok sem zavaróak, a tengerben pedig pihe-puha homok simogatja a lábunkat. Nem kell a horvát tengeri papucs, amivel a szúrós sziklákon kell botladozni..ez igazi tengerparti környezet.
Mindenki kedves, a dinnye édes, mint a méz, a főtt kukoricájukkal pedig azonnal levettek a lábamról, mert ilyen finomat szinte még életemben nem ettem, de ide sorolhatom a rákos spagettit és akár a pizzájukat is.
Olyannyira meg vagyok elégedve, hogy ha lehetőségünk lesz rá, jövőre is ugyanide jövünk.
Természetesen azért egy nyaralás sem telhet teljesen gondtalanul és mivel a kocsi ügyet viszonylag sikeresen megúsztuk, így hát a Bence lett beteg. Láz, ügyelet, két nap fekvés a szálláson. Szerencsére mára teljesen meggyógyult, úgyhogy végre együtt mehetünk a strandra. Azért egy beteg gyerekkel külföldön....hát nem egy leányálom.
Ahogy egyre idősebb vagyok, úgy változnak az életről alkotott elképzeléseim. Régebben el sem tudtam volna képzelni, hogy Szigetszentmiklóson kívül lehetne élni. Ott voltak a barátaim, a csalásom, az iskolám, az életem. Ma pedig úgy érzem, hogy egy ilyen tengerparti kis vityillóért könnyedén hátrahagynék mindent. Annyira más itt a hangulat és nagyon jó a levegő.
Képekkel később jövök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése