Mindig azt mondtam, hogy majd lesz valahogy...olyan még sosem volt, hogy sehogy se lett volna. Nyilván most sem lesz sehogy. Vagytok páran, akik olvastok, vagytok páran, akik aggódtatok miattam az utolsó bejegyzésem miatt. Köszönöm szépen, minden rendben és ígérem, ha hazajöttem a nyaralásból jövő hét után, mindenről be fogok számolni, amivel adós vagyok.
Az elmúlt időszak elég sűrű volt, szülinap szülinap hátán, névnapok, keresztelő...még leírni is sok, nemhogy mindet megszervezni, vendégeket fogadni és lebonyolítani. Persze én szeretem így a nyarat, hogy mindig történik valami és mindig lehet valami alkalmat keríteni a bulizásra.
Vasárnap az Ádi szülinapját fogjuk tartani, ami mindig a legnagyobb kaliberű megmozdulás a bulikat illetően. Rengeteg gyerek van, akik jönni szoktak és hát sajnos már szelektálnom kellett, mert nem férünk el annyian, amennyien a listán vannak. Bármennyire nagy is a házunk, azért 18-20 gyerek és a szüleik(vagy legalábbis az anyukájuk) az alaphangon is 40 ember. A legnagyobb probléma nem az etetésük és itatásuk, hanem a hangulatról való gondoskodás. 18 gyerek figyelmét lekötni, hogy ne verjék szét a házat és ne szabaduljon el a pokol...az nem egyszerű. Ma kitalálok néhány játékot, hogy valamivel lefoglaljam őket legalább 1-2 órára.
A nagy buli után pedig a várva várt nyaralás következik. Legalábbis én már nagyon vártam. Napfény, tengerpart, jókedv és semmittevés. Ez a hármas, ami nagyon jól fog esni végre. Az úticél Olaszország lett volna, de az utolsó pillanatban inkább Horvátország mellett tettük le a voksunkat. Persze ott is homokos strandot kerestem, mert a kavicsos part hiába tisztább, de nem a legjobb érzés papucsban úszkálni és szúrós kis köveken fetrengeni. Valójában Horvátország sosem volt a szívem csücske, tekintve, hogy egyetlen évekkel ezelőtti látogatásom során is végig úgy esett az eső, mintha dézsából öntötték volna és azon kívül, hogy kártyázni és inni tudtunk, másra nemigen nyílt lehetőségünk.
Úgyhogy most megkapja a második esélyt, hogy megmutassa, mégsem olyan rossz hely.
Aztán a nyaralás folytatódik itthon, egy nagyon klassz vendégházban, ahol családilag-azaz a nagyobb rokonság- veszünk részt. Ádinak az nagyon klassz lesz, mert jönnek az unokatesói is, lesz neki is gyerek társaság. Valószínűleg már a Bence is csapódni akar majd hozzájuk, mert most már egész biztos lábakon áll és tipeg mindenhova, ahova mi is megyünk. Már nem kell fogni a kezét, hanem beáll irányba, két kezét kinyújtja-gondolom így egyensúlyozik-aztán nekilódul és végigsétál a lakáson. Már a küszöbök átlépése sem okoz akkora kihívást, mint eleinte, nagyon ügyesen veszi az akadályokat.
A nyár vége pedig a lakodalmak ideje. Két esküvőre is hivatalosak vagyunk, amiket már nagyon várok. És azért még szeretnék lejutni a Balatonra is, sőt a Velencei tavat is megnézném, állítólag nagyon szép strandot építettek ki ott is.
Tervek és lehetőségek vannak, már csak időt kell rá szakítani. Miután tavaly a 2 hetes gyerekkel is útra keltem a magyar tengerhez, nem hiszem, hogy idén bármi közbe tudna szólni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése