5 év

Szinte hihetetlen, hogy így repül az idő. Az Ádi tegnap 5 éves lett és már egyáltalán nem látom benne a kisbabát, aki annak idején kibújt a pocakomból. Már igazi nagyfiú. Nincsenek babás megnyilvánulások és gondolatok...ő már igazi fiúvá cseperedett.
Ha visszanézek az elmúlt évekre, azon kívül, hogy azt látom, hogy elillant, mint egy pillanat, azért azt bártan kijelenthetem, hogy nagyon boldog pillanat volt. Az Ádi már kisbabának is hatalmas és erős volt. Soha nem tudott semmire várni, mindent azonnal akart és meg is csinált. Míg a többi gyerek hasról hátra fordult, ő már szaladgált az udvaron, később pedig mikor az első szavakkal küzdöttek a többiek, ő már angolul számolt. Hogy honnan ez a győzni akarás, ez a versenyszellem? Nem tudom. De ő az, aki biztosan jól fog boldogulni az életben, mert mindenhez lesz sütnivalója.

Én 32 éves vagyok idén. Nem érzem magam idősnek, anyukásnak sem igazán, de azért annyira fiatalnak sem. Szerintem egyszerűen csak nehéz elengedni a gondtalan, fiatal éveinket. Addig soha nem nyugodtam, míg 5ös számmal nem kezdődött a mérlegen a szám, ha méreckedésre került a sor...ha 60 kiló voltam, az elfogadhatatlan volt. Valahogy az 55 és az 57 olyan fiatalos, olyan huszonéves érzést keltett mindig is bennem. Sokszor arra törekedtem, hogy inkább tűnjek 25 éves lánynak, mint 32 éves anyának. De magam sem tudom miért. Az, hogy lett nekem az Ádi, életem egyik legnagyobb ajándéka volt. A Bence pedig a második. Bármennyire is ki tudnak időnként borítani, azért semmiért nem cserélném el az életem a "gondtalan" szinglik világára vagy a nagyvilági társasági életet élőkére sem. Ezzel, hogy megváltoznak a dolgok, meg kell barátkozni. És ki is kell élvezni, mert sajnos a gyerekek sem várnak...pillanatok alatt elröppen ez a néhány cuki kis év, amikor gyúrni, dögönyözni és puszilgatni lehet őket. Az Ádi szeptemberben nagycsoportba megy, aztán könyörtelenül jön az iskola. Azt biztosan élvezni fogja, mert a számolás és a betűk már most nagyon foglalkoztatják és az összeadás és kivonás is nagyon jól megy már neki. Viszont az, hogy vége a gondtalan ovis éveknek, az nagyon durva. Jövőre beül az iskolapadba, aztán majd csak arra leszek figyelmes, hogy 18 évesen tarisznyával az oldalán a Ballag már a vén diákot kántálja a gimnázium folyosóján.

De azért ne szaladjunk ennyire előre...végülis tegnap lett még csak 5 éves. Hatalmas gyerek buli, focipályás tortával, sok baráttal és rengeteg szép ajándékkal. Szerencsére a buli nagyon jól sikerült, minden gyerek jól érezte magát és az anyukák is, akik itt maradtak. Azt nem tudom, hogy ha több barátja lesz, akkor hova fogjuk őket 1-1 ilyen alkalommal tenni, de most az oviból is csak 1 gyerkőcöt tudtunk meginvitálni, mert teltház lett 15 gyerekkel.
A következő projekt a nyaralás, úgyhogy a mai délután már bevásárlással és pakolással fog telni. Ma vendégünk is lesz, IM érkezik hozzánk, aki 5 hét betegség után végre meggyógyult, úgyhogy ma nálunk alszik, hogy játszhasson kicsit az unokákkal. Ez nekem nagyon jól jön, mert minden elintéznivalót véghez tudok vinni és talán nem felejtek el semmit becsomagolni az első családi tengerparti útra. :)