fotók, szavak

Amilyen gyorsan jött,  olyan gyorsan véget is ér ez a nyár.  Pedig nem is igazán voltam megelégedve vele.  Hiányzott az igazi,  tartós strand idő,  még a Balatonra sem jutottam el idén,  pedig ilyen szerintem nem igen fordult még elő.

Néhàny képpel már adós vagyok jó ideje, de sajnos valamiért nagy nehézséget okoz feltölteni őket.
Néhány pillanatkép itthonról...

Annak ellenére, hogy egyelőre  még soknak tűnik a négy év korkülönbség, azért egész jól el tudnak játszani együtt.  Bár azért nem a legegyszerűbb dolog két gyereket és két ebet kordában tartani nap, mint nap, azért valahogy csak elvagyunk.....nem hiszem, hogy ez a harmadik gyerek különösképpen felforgatná már az életünk. 

A kutyàk épp annyira igénylik a velük való törődést, mint a gyerekek, sőt! Ha tehetik, az egész napot az intim szféránkban igyekeznek tölteni. Sajnos a kutya választásunk nem volt éppen megfelelő, màr ami a gyerekek igényeit illeti. Egyik állatunk sem alkalmas szőrhúzàsra, nyúzásra, lovagolásra. A Castort rajtam kívül nemigen érdekli más, még a labda sem, a Kira pedig kicsi is, öreg is a gyerekekhez. 

Pár szó magamról:

Szerencdére a hányingeres időszak lassan véget ér, de, hogy ne legyen fenékig tejfel az élet, jön helyette màs. Most épp fogfájás. Valahogy olyan érzésem van időnként, hogy öreg vagyok én már ehhez. ;)

Van némi fenntartásom is azzal szemben, hogy újra a műtőasztalra feküdjek, valahogy még elég friss az élmény....pedig abszolút nem volt benne semmi negatív, na de mégis. 

Aztán mikor az ultrahangos vizsgálaton láttam a kis bébit, akkor újra éreztem, hogyhogy boldoggá tesz a tudat, hogy ott egy cuki kis ember. :)