séták, kutyák

Kezdünk visszarázódni a szokásos hétköznapokba a nyaralás után. Minden nyár vége felé megállapítom, hogy milyen gyorsan elrepül ez a három hónap, amit annyira várunk egész évben. Persze én az augusztust már kevésbé, mert ősi ellenségem a parlagfű megkeseríti a napjaimat.
A nyár vége már bulik sokaságát tartogatja, csak a héten is kettőre vagyunk hivatalosak, majd jön egy minden évben kötelező haraszti búcsú és egy leánybúcsú is a hónap végén.

Az elmúlt napokban eléggé kivoltam a rosszulléteim és a gyengeségem miatt, legszívesebben az egész napot az ágyban töltöttem volna, csak hajladoztam, mint egy virágszál. Nem mondanám, hogy ezek egy állapotos nő legszebb napjai...aztán rájöttem, hogy valamit nagyon rosszul csinálok. Ezt már egyszer megállapítottam a Bencével a hasamban, de valahogy kiment a fejemből. Minél több dolgot csinálok, annál kevésbé leszek elfáradva. Így aztán szombat délután fogtam a kutyámat és útra keltem vele. Jó másfél órát sétáltunk, úszott a Dunában, én pedig azt vettem észre, hogy nagyon is jól vagyok. Sőt, a hányinger elmúlt, már nem éreztem, hogy egy mázsás testet kell cipelnem, hanem úgy libegtem a fűben, mint egy pillecukor. Aztán másnap újra mentem, egészen addig, amíg teljesen sötét nem lett.
Sajnos azért minden nap nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy elhagyjam a házat és vele együtt a már meglévő két porontyomat ilyen hosszú időre, de majd valamit kitalálok, hogy szakítsak időt egy kis kóricálásra. Persze, opciónak ott van, hogy sétáljak a gyerekekkel...de az nem ugyanaz. Valahogy a kutyával más.
Úgy néz ki, hogy a mi kapcsolatunknak a terhességek nagyon jót tesznek. Bár már nem voltam túl nyugodt a kutya méretét és harci kedvét illetően, így aztán szájkosárral keltünk útra, de szerencsére hamar hozzá is szokott, így aztán egyáltalán nem kellett aggódnom azon, hogy egy-két ugribugri vizsla vagy labrador egyenesen belehuppan a szájába. Hiába no, ez egy akita, nem fog hancúrozni senkivel, őt csak én és a séta érdeklem. Na meg az úszás. Azt imádja. van, hogy húsz percig ki sem lehet imádkozni a vízből.
Mikor megvettük a Castort rengeteg cikket és könyvet elolvastam az akitákról és a nevelésükről. Minden vélemény egyezett abban, hogy ez a kutya más, mint a többi. Nem szeret játszani, nem érdekli a többi kutya, nem szeret labdázni, nem végez el monoton gyakorlatokat. Valamiért mégis különleges és ezt talán pont a minap mondta a Fókuszban egy akita tenyésztő. Vannak az okos kutyák-mint a németjuhász- és vannak az értelmesek-mint az akita. Valóban elég furcsa teremtés, de, hogy nagyon ért mindent, az biztos. Valahogy a vérében lehet, hogy más állatokkal nem osztozik és egyáltalán nem tűr meg egyetlen más kutyát sem, aki közel megy hozzá, viszont ő nem megy oda egy kutyához sem. Egyszerűen nem érdekli. Ezzel ellenben az embereket imádja. Szereti a gyerekeket, még azokat is, akiket nem ismer és egy kedves szóért bárkihez odarohan. Bár ez elég ritka, hogy bárki is meg akarná simogatni, mert rendszerint az "Úúú, nézd mekkora!" kijelentéssel szokott találkozni.