kakukk

Ha nem lehet aludni, az a baj, ha lehet, akkor pedig az...leginkább ilyen vegyes érzések kavarognak bennem, mármint nem lelkileg, hanem fizikai tekintetben. Az, hogy ismét babát várok, már teljesen természetes mindenkinek a családban-beleértve magamat is. Időnként ugyan még átsiklik a fejemben egy-egy gondolat, mint például hol legyen majd az ágya, tekintve, hogy a szobák mind foglaltak és ehhez hasonló kérdések ütik fel fejüket rendre bennem, de tekintve, hogy az effajta helyzeteket viszonylagos lazasággal szoktam kezelni, most sem okoznak azért túl nagy fejtörést. Az áldott állapot további velejárói viszont annál inkább. Már eléggé nehezen viselem ezt az egész nap tartó émelygést. Időnként azt kívánom bárcsak inkább kijönne belőlem az elfogyasztott étel, de sajnos a megvalósításhoz sosem jutok jutok el, csak ülök és tűröm ezt a borzalmas érzést, ami kavarog bennem. Egynéhány kellemes pillanatom, miközben éppen eszek, majd az evést befejezéső percekben újra visszatér ez a gusztustalan érzés  a számba és gyomromba egyaránt. Egy megoldás lenne: a soha véget nem érő evés....na de ezt a  luxust még én sem engedhetem meg magamnak.

Ugyan még csak a 10. hét körül járok, de a ruhatáram már igencsak megérezte a változást. A nadrágjaim sztrájkolásba kezdtek és az eddig hosszabb fazonú trikók is mintha kezdenének haspólókká válni. Megint itt az idő, hogy a 36os gatyáimat eltegyem és előkapjam a bövebb, lengébb fazonú tunikákat.

A már meglévő gyerekeimről is ejtenék néhány szót, ne csak a hasam halmazállapotáról szóljon minden. Valójában két nagyon cuki teremtésről beszélünk, de azért nem mindig könnyű velük. A héten jó pár napot a Mártában töltöttünk, de a Csabi már nem jött velünk, mert híján van a szabadnapoknak. Természetesen azért akadt segítségem, mert mama és dédi fronton is elég széles volt a választék. Az egyetlen problémát talán csak az éjszakák okozták, mivel a Bence a nap első sugaraitól minden áldott hajnalon felébred, ami úgy fél 6ot jelentett, csak, hogy számszerűsítsem a dolgokat, az Ádi viszont este tízkor még szívesen kártyázott vagy éppen mesét nézett. Az igazat megvallva, az utolsó napon már nagyon vártam, hogy itthon legyünk, de azért jól éreztük magunkat. Hazaérve helyre is állt a rend, a Bence azóta ismét nagyokat alszik és nem kell a kakasokkal ébrednünk. Azaz nem kéne, de mégis azon kaptam magam, gogy hat óra előtt fenn kuruttyolok és nem igazán tudok mit kezdeni magammal. Ez az érzés persze már megint a felkészülés az alvatlanságra, a harmadik baba érkezésére.
Ahogy telik az idő egyre inkább olyan érzésem van, hogy megint egy kisfiú lakik a pocakomban. Valahogy olyan valószínűtlen, hogy kislányom szülessen. Még jó pár hét, hogy bármi biztosat tudjunk, úgyhogy addig marad a találgatás.

A mai délelőttöt ruha vásárlásra fogom szánni, igazi csajos délelőttöt tervezek önmagammal. A fiúkat itthon hagyom, én pedig elmegyek és magamévá teszek egynéhány, az új alakomra passzoló ruhaneműt. Az ebéd készítés is természetesen megfordult a fejemben, de a mai menü nem igényel sok előkészületet, ugyanis tegnap kitaláltuk, hogy grillezni fogunk a kertben, úgyhogy csak rá kell dobálni a hozzávalókat a sütőre és várni, hogy elkészüljenek.