Kicsit szégyellem magam, hogy ennyire ritkán ülök a gép elé, míg ti nap, mint nap nézitek,hogy került-e fel új bejegyzés. Valójában azzal nincs is gond, hogy eseménytelen napokat élnék, viszont sokszor elmegy a nap úgy, hogy eszembe sem jut a blog, sokszor viszont épp írnék valamit, de nem érzek elég affinitást magamban, hogy összehozzak egy épkézláb gondolatmenetet. Nézzétek el ezt nekem, bár ha ujjal akarnék mutogatni, ez nem is annyira az én hibám, mint a terhességé. Folyamatos küzdelmet vívok az álomkórral....valószínűleg, ha megengedhetném magamnak, akkor átaludnám az egész nap, de legalábbis a háromnegyedét mindenképpen. Persze erről szó sincs, de érezhetően felszabadultabb lett a "helyzet", mióta megkezdődött az ovi. Így, hogy csak a Bence van itthon és nem kell többfelé figyelnem, olyan, mintha a Paradicsomban lennék. Már el is felejtettem milyen könnyű minden, ha az embernek egyszerre csak egy gyereke van.
Az elmúlt 5 nap a Csabi nélkül viszonylag gyorsan és zökkenőmentesen telt. Kissé kétkedve fogadtam a hírt, hogy elmegy és nekem egymagam kell boldogulni a két aprólékkal. De fele annyira sem volt nehéz, mint gondoltam. Igaz 2 napra áthívtam IM-et, hogy segítsen, míg elmegyek fodrászhoz és körmöshöz, de a vele töltött két nap is inkább kettős volt, mint egyértelműen segítség. Természetesen nagyon jól elvan a gyerekekkel és fordítva is, a kölykök is odavannak érte, de vannak bizonyos dolgok, amik a mai napig meglepnek. Valószínűleg kissé toleránsabbnak kéne lennem az idősebb társadalommal, de a mai napig nem hiszem el, hogy sokszor halvány lila gőze sincs a világról, amiben élünk. Időnként úgy éreztem, hogy három gyerekkel vagyok, például az utómosóban, amibe beültettem őket és hangos rácsodálkozások közepette ecsetelte, hogy milyen érdekes ez a szerkezet, hogy tologatja a kocsit. Hogy meg tudtam-e győzni arról, hogy nem az autót tolja a gép, hanem a nagy forgó kefék és a vízsugár mozog a jármű elejétől a hátuljáig....hát abban nem vagyok biztos.
Mint ahogy a kétségbeesését sem igazán tudtam megérteni, mikor egy színvonalasnak jóindulattal sem nevehzhető sorozat közben teljesen elkeseredett, hogy a milliárdos szereplő sem talál donort a leukémiás fiának...akkor mi halandók mire számíthatunk.
Ilyesfajta dolgok tették színesebbé a közös napjainkat, de valójában ezek egyáltalán nem leptek meg, mert nem egyedi esetekről van szó. Viszont szó se róla, sokat vigyázott a lurkókra finom ételekkel halmozott el minket egész hétvégére. Összeségében a weekendre 4, azaz négy pontot adok.
Persze a mozgalmasabb dolgok csak szombat este kezdődtek, mikor az unokatestvérem lánybúcsújára mentünk. Talán ha iszok valami ütősebbet, mint az almalé, akkor nem sokkolt volna annyira Peti, a meztelenre vetkőzött rendőrruhás chippendale izzadt testű dörgölőzése sem, de így józanul igen furcsán éreztem magam miközben izzadt felsőteste a hasamhoz nyomódott, miközben paskolni kellett csupasz és izmos fenekét. OMG...ezt még leírni is borzalmas. ;)
Ezután limizunnal végigmentünk a városon, majd betértünk egy szórakozóhelyre. Akkor kezdtem el először álmodozni a Mc Donaldsról és rögvest hívtam is egy taxit, hogy egy óra múlva jöjjön értem és engedjen utamra az első éjjel nappali mc driveban.
A nagy várakozás közepette ugyan az egyik lány lehányta a lábfejem, de ez sem szegte kedvemet, hogy táplálékot keressek. Szerencsémre a toilett igencsak kultúrált volt, így könnyen meg tudtam mosni a lábujjaimat és a szandimat is pillanatok alatt lecsutakoltam.
Végül a mekibe is eljutottam és hazáig csak ettem és ettem.
Összeségében jó kis buli volt, most pedig lassan eljön az esküvők ideje. Már csak a jó időért kell fohászkodni, hogy legyen valami ruhám, ammi rájön a testemre.
Fél tíz van, ágyba kell kényszerítenem az Ádit. Jó éjszakát mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése