Talán pont ide, a blogomba írtam nemrég, hogy most olyan kerek minden az életünkben, hogy szinte már várható egy csavar, ami ügyesen romba dönti a dolgokat. Alapvetően nem vagyok egy 'Titok könyv' ellenes, de számomra eme pozitív gondolkodás tanítás már leginkább az életből kezdők kisegítésére szolgálnak, akik próbálják mindenben a hibát keresni.
Én nem vagyok egy világban elveszett leány, a harmadik gyermek bevállalása előtt is gondosan osztottam-szoroztam, hogy ha egyszer bajban leszek vagy bármi rosszaság történik, meg tudjak állni a saját lábamon és biztosítani tudjak a porontyaimnak egy gondtalan életet.
Nekem ez a hullámvasút egyáltalán nem ismeretlen. Az én családom egyszer jól állt, majd két hét múlva a béka segge alatt volt...már ami az anyagi helyzetünket illette sok-sok évvel ezelőtt. Úgy néz ki ezt most sem sikerült levetnem, eme rám dobott kabátot, már ami az anyagi biztonságot illeti. Annyi különbséggel, hogy mostanság egyre nagyobb magaslatokat élek meg. Egyre többször van, hogy az anyagi helyzetünk több, mint kielégítő. Hogy gondolkodhatok nagyobb, jobb autóban, téli síelésben és nyári nyaralásban. Ez manapság már szinte rémisztő, hogy ennyi mindent megengedhet magának az ember. A fejemben már össze is állt egy kis megtakarítás megkezdése, hiszen még munkám is akadt, amit pénzbeli juttatásokkal díjaztak volna.
Aztán jön a szokásos fekete felhő, ami ha nem is dönt romba mindent, de fejtörést azt okoz rendesen. Titok könyv ide vagy oda, amikor nem jutott eszembe, akkor is lecsúsztunk a lejtőn és mikor gondoltam rá, akkor is. Viszont egyre nagyobb tapasztalattal bírok a gödörből való kijutás terén, így már szinte meg sem ijedek attól, hogy mi vár ránk. Hogy mekkora lesz a gödör, még nem tudom, csak most kezdünk süppedni...
Nem akarok nagyon titokzatos lenni, de egyelőre nem nagyon van mit írnom ebben a témában. Felvetődött néhány dolog rossz végződése, de egyszer nekünk is lehet szerencsénk és végül happy enddel is zárulhat ez a sztori.
Más:
bizonyára mindenki roppant kíváncsi a legújabb kisember nemére, de egyelőre nem tudok a témában nyilatkozni. Elvileg a 17. héten járok és úgy 2 hét múlva megyek ultrahangra és tudhatok meg bármit a bébi kilétéről. Mivel már tényleg az utolsó gyermekemről van szó eljátszottam a gondolattal, hogy nem fogom megkérdezni a nemét, hanem inkább jól meglepődök, mint ősanyáink, akiknek nem adatott meg az ultrahang adta betekintés. Aztán végül elvetettem ezt a lehetőséget és úgy döntöttem mégis megnézem a kis apróságot. Viszont változott a viszonyom a nemével kapcsolatban. A hőn áhított kislány már egyáltalán nem tűnik fontosnak. Kicsit furcsának is gondolom, hogy fiús anyukaként mi lesz egy kislánnyal...persze biztos feltalálom magam, de nem kívánom egyiket se jobban a másiknál. Mindenestre kíváncsi vagyok tartogat-e meglepetést. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése