Azaz vissza az életbe...igen, már-már zombiként tengettem mindennapjaimat, folyamatos fáradtság volt rajtam, a hátam közepére nem kívántam semmit, még a gyerekeket sem és leginkább 24 órából 22-t ágyban töltöttem volna.
Minden nyűg volt. Nyűg volt felkelni, felöltözni, elmenni az oviba, dolgozni és csak úgy létezni is. Aztán valami két napja megváltozott. Újra tele vagyok energiával és végre mindenhez van kedvem. Tegnap este 10ig fordítottam és e-maileket küldtem cégeknek, közben egy órát sétáltam a kutyával is hosszas kihagyás után és egyáltalán nem éreztem, hogy fáradt vagyok. Nagy örömömben este kilenckor még be is vacsoráztam egy nagy adag tükörtojást, amit sikeresen lekísértem egy tripla csoki elnevezésű könnyednek egyáltalán nem mondható torta szelettel.
A napok gyorsan telnek, a Bence egyre többet rosszalkodik és egyre koszosabb. Pedig komolyan mondom, hogy minden nap megfürdetem. :D Annak ellenére, hogy viszonylag könnyen veszem az akadályokat, azért időnként mikor belegondolok abba, hogy mi vár rám jövőre két aprósággal, akkor azért vannak kétségeim afelől, hogy simán fognak-e menni a dolgok a házunk táján. Bevallom, megfordult a fejemben a bölcsőde gondolata és nem is csak amiatt, hogy nekem annyival könnyebb legyen, hanem mert az Ádit is pont másfél éves korában adtam be és emlékszem, hogy milyen jó kis csapat volt ott és, hogy mennyire szeretett járni. Valószínűleg a Bencének is jót tenne egy kis baráti összejövetel délelőttönként, így az együtt töltött időnk sem károsodna, mert akkor csak délután kéne osztozni a figyelmemen. Ha egész nap két gyerekkel vagyok, akkor a Bencusra is csak fele annyi idő jutna és így is sokszor magára van utalva, ha épp valami halaszthatatlan fordítanivalóm akad, amit azon nyomban el kell küldenem.
Hogy a munkával mi lesz, azt nem tudom. Egyelőre jól esik kicsit használni az agyam, elővenni az angolt és így dolgozni. Szívesen csinálom és ha bele fog férni az időmbe, nem is tervezem abbahagyni. Arról nem is beszélve, hogy ha egyszer vissza akarok csöppenni a munka világába, akkor mekkora előnyt jelent majd egy friss, tréningelt üzleti angol tudás. Mert, hogy annak ellenére, hogy a nagycsaládos anyák életét fogom élni hamarosan, egyáltalán nem szerepel a vágyaim között a főállású anya cím. Szeretnék majd kimozdulni, felnőtt emberekkel dolgozni, nem pedig naphosszat a családi fészket suvickolni. De hol van az még?? Egyelőre jó is ez így. Tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy per pillanat elégedett vayok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése