Reggel kilenc óra, a gyerekeim még alszanak. Én is itt fekszem az ágyban és már jó dolgomban nem is igazán tudom, hogy mit csináljak. Éppen befejeztem egy részt az aktuális sorozatomból - merthogy nekem még ilyenekre is van időm ;) és nagy nyugodtan palacsintát majszolok. Olyan jók ezek a nyugodt percek, hogy felérnek egy egész wellness hétvégével nálam.
Azt hiszem a legfontosabb, amit tehetek a gyerekeimért, hogy én jól érzem magam. sokszor van, hogy kiakadok, hogy kiabálok velük és olyankor érzem, hogy valami mást kell csinálnom egy kicsit, hogy feltöltődjek. Már egyáltalán nem aggódom a harmadik baba jövetele miatt, hiszen eddig is ezt csináltam, csak most még egy fővel nő a létszám. Van egy-két dolog, ami testi és lelki kikapcsolódást nyújt mellettük- ilyen például a masszázsra járás. Egyszerűen ez a "luxus" kell. Hogy csak feküdjek és kidögönyözzenek belőlem minden felesleges feszültséget. Hetente egyszer járok, még terhesen is.
Meg hát őszintén bevallva, ahogy végignézek a porontyaimon, nagyon szerencsésnek érzem magam. Persze, biztosan minden szülő ezt állítja magáról és ez rendjén is van így. Mindenkinek a sajátja a legszebb, a legokosabb és a legtökéletesebb. Mostanában, ahogy elnézem az Ádit, megrémiszt, hogy mennyire gyorsan eltelik minden. 5 éves, de már látom benne a kamaszkori vonásokat, látom, hogy pár év múlva milyen lesz és tudom, hogy ez a bújós, 'szeretlek anyás' korszak milyen gyorsan elillan majd. Furcsa, hogy már mese helyett meccset néz a tévében, hogy ennyi idősen megtanult olvasni és az auchan reklámújságot felolvassa nekem és az is, hogy mennyi mindent ért ennyi idősen a világból. Hogy fél attól, hogy egyszer majd meghalok és nem leszek vele. Nagyon durva, hogy ennyi idősen ennyi mindent tud.
Miután az előbbi gondolatmenetembe és a gyerekek álmába is belecsörgött a telefon, most véget is ért a nyugalom, mert ébredezik a család. Összeszedem őket, reggelizünk és csapunk egy jó napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése