Elhatározásom pillanatában már rohantam is az ollóért és a Csabi elé álltam a nagy feladattal, hogy szabadítson meg a fürtjeimtől. Én sosem tudok várni. Bármi fontosat kitalálok, azonnal kell. Ezzel sem volt másképp. Csabi már-már rutinosan leszerelte rólam -az állítása szerint- halott nő haját és végre olyan voltam, amilyen akartam. Persze kellett egy kis igazítás a fodrásznál, de végül rövidebb hajú lettem.
Ahogy kikerült a póthaj, már észre is vettem, hogy milyen unalmas, sablonos lett ez a nagy lobonc. Az utcán, a facebookon, a boltban, mindenhol felvarrt hajú lányok flangálnak. Minden 'jó csaj' egyforma.
Én nem mondom, hogy nem fogom visszatenni majd a hosszú tincseket a jövőben, mert persze én is élvezem, hogy szép, dús hajat viselhetek, de most épp azt az időszakomat élem, mikor elég volt belőle.
Most élvezem, hogy szőke vagyok és rövid a hajam.
Azért persze még nem jelenthetjük ki, hogy mostantól nem fogok hajgumit a kezembe, sőt! A java még csak most jön!
Azt hiszem eddig igazán nem is ástam bele magam a lányos anyukák dolgaiba, de most ideje nekiállnom. A tegnapi ultrahang azt mutatta, hogy egy kislány lakik odabent és minden a legnagyobb rendben van vele. :)
Most már izgatottan várom, hogy elkezdhessem a csajos dolgok beszerzését az üzletekből. Furcsa is lesz kicsit rózsaszín masnis dolgokat válogatni a sok fiús cucc után. Már annyira benne vagyok a kis hímek világában, hogy biztos sok esetben lövésem sem lesz mit érdemes beszerezni.
Száz szónak is egy a vége:
ennél szebben nem is alakulhatott volna ez a terhesség, hogy végül egy kislány is került közénk.
Azt hiszem nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen szuper családom lehet.
<3 <3 <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése