újra sínen

Pár héttel ezelőtt még volt egy dolog, ami eléggé megpecsételte a hangulatot. Kár kertelni, egy sok évvel ezelőtti ballépés volt ez, ami miatt a Csabinak felelnie kellett. A napok nagyon gyorsan pörögtek és a naptárban kijelölt nap el is érkezett. Hiába próbáltam nem foglalkozni vele sokat, a tudatalatti azért minduntalan dolgozik az emberben és bizony az éjszakáimon észrevettem, hogy nem úgy telnek, ahogy az elvárható lenne. Éjfélkor még ébren voltam, majd három után újra felkeltem és már a telefonomon pötyögtem.
Félelmetes volt az az egy óra, mikor a sorsáról hoztak döntést. Illetve hozott egy ember. Egyetlen kézben volt az egész család jövője. Kellett hozzá egy jó adag kedvező körülmény. Kellett, hogy az a nő, akinek a szava számított reggel ne öntse le magát kávéval, ne üljön sokat a dugóban a munkahelyére menet, gyorsan tudjon leparkolni, ne hívja fel a férje veszekedve...ilyen és ehhez hasonló körülményekre volt szükség, hogy ne rossz kedvében kelljen döntenie.
Azt hiszem jó napja lehetett.
Jó híreket kaptunk, így végre minden a helyére került, Meg lehetett végre nyugodni és nem úgy élni, hogy egy képzeletbeli kard lebeg a fejünk felett.

Azóta sok változást vettem észre magamon is. Jól alszom és sokat eszem. Az utóbbira próbáltam figyelni, hogy ne vegyák át a muffinok az irányítást....jelentem kevés sikerrel. :)
A hasam egyre nagyobb és ezzel arányosan az étvágyam is.

Csütörtökön ultrahangra megyek és végre vetek egy pillantást a bent lakó kisemberre. Már túl vagyok a várandóság első felén. Most, a harmadik terhességnél érzem, hogy rendeben van, hogy ez az utolsó. Az előző két pocakosság alatt mindig volt egyfajta vágyakozás arra, hogy még újra érezhessem, hogy nó a hasam, hogy valaki mocorog benne. Most lett kerek minden. Azt hiszem, ha van olyan, hogy Nagy Könyv, akkor nekem három gyerek lett megírva benne. Nem vágyom se többre, se kevesebbre. Így most minden pont jó.
Ha minden igaz, a harmadik gyermekem kislány. Legalábbis az előző ultrahang ezt mutatta a hölgy szerint, aki végezte. Én bevallom semmit sem láttam rajta, pedig a fiúknál mindig egyből észrevettem a magzatvízben lebegő kukacot. Így most a csütörtökre hagyatkozom, hogy végre a saját orvosom szemein keresztül is megállapíthassuk a nemét. Két napja azt álmodtam, hogy fiam lesz megint.
Örülnék egy lánynak. De főleg a Csabi. Tudom, hogy mindig is azt szeretett volna. Most itt a lehetőség.  ;)