Igaz, hogy még napközben jó idő van, de nálunk már megy a fűtés a házban. Jönnek a hidegebb napok, amiket nem igazán szeretek és amikhez terhesen még nem is igazán volt szerencsém. A hasam egyre nő, ami nyáron nem okozott gondot, mert bele tudtam magam rakni bármilyen lenge ruhába, azonban most igencsak fejtörést okoz, hogy mit is tudok hordani. A tavaly vételezett téli kabátom idén csak a szekrényből fog pislogni rám, ugyanis kevés esélyt látok arra, hogy a hasamon össze tudjam húzni.
Közeleg a következő ultrahang ideje is, egészen pontosan két nap múlva fény fog derülni, hogy ki bujkál odabenn. Már lassan a feléhez közeledek életem utolsó terhességének is, de nem is bánom. Jó lesz már túllenni rajta, főleg ezen a császármetszésen, mert azért ez nem egy leányálom, akárhogy is nézzük. Addig is itthon fordítgatok és gyerekszobát készítek, mert végül így döntöttünk, hogy a harmadik lurkó is kapjon külön szobát, így a gardrób most megszűnik létezni, helyette pedig egy harmadik baba szoba készül el lassan. Apropó dolgozás...igaz, hogy nem a legkönnyebb dolog itthon, gyerek mellett még dolgozni is, de amikor megkapod a fizetésed....az megfizethetelen érzés... igaz,hogy egy hónapot kell várni rá, de szerencsére egy nap alatt sikerült is elkölteni csekkekre és az IKEÁban tárolódobozokra, valamint egyéb nélkülözhetetlen apróságokra.
Az Ádi lelkesen jár fociedzésre, a Bence pedig itthon vezeti le a felgyülemlett energiáit. Nagyon szeret pakolni és szétkenni dolgokat. Mindegy, hogy krém, rúzs vagy filc, az biztos, hogy a faltól kezdve az ülőgarnitúráig minden ki van színezve. Most már a szókincse is bővült, úgyhogy vannak bizonyos szavak, amik elengedhetetlen kellékei minden egyes társalgásunknak. Ezek pedig az anya, apa, mama, vava, és emő. Igen, a legjobb az emő, amiért egész álló nap kiabál. Ez pedig nem más, mint a cumija. Úgyhogy saccperkábé 15 emő van szerteszét a lakásban és minden alvás előtt hanyatt-homolok rohangálok körbe, hogy legalább egy előkerüljön valahonnan.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése