baba százszor

Most,  hogy a Bence is egy éves lesz,  elkaptam az Ádi idején oly gondosan vezetett kis naplómat és összeevetettem a két poronty fejlődését.  Tudom-tudom soha nem egyforma két gyerek,  de kíváncsi voltam.  A nagyobbik fiam már 16 foggal büszkélkett és lelkesen kántálta az 'anya' szót,  ahányszor csak megpillantott. Viszont éjjelente két óránként felkelt,  hogy megszoptassam. A Bence még csak 8 fogat növesztett és menni sem hajlandó,  de ami a kedvencem vele kapcsolatban az a 'baba' szó.  Neki minden baba.  Az autó,  az ebéd, én és az egész világ.
Viszont ezek a babák egyáltalán nem egyeznek.  Olyan hangsúlybeli különbségek vannak a babák között,  hogy simán meg lehet különböztetni mire is akar kilyukadni. A rövid,  tömör hangos baba mindig valami kaját takar.  Rendszerint ébredés után hangzik el,  már-már követelőző hangon egy mérges BABA kiáltás.  Ilyenkor,  ha jót akarok magamnak azonnal adnom kell valami élelmet a szájába,  különben balhé alakul ki.  Aztán jön a lágyabb hangvételű baba,  az már egy játék vagy más érdekesség irányába szól.
Ha könyvet nézünk akkor is minden állat baba, kivéve a hal, mert azt szigorúan cuppogással kell utánozni.  A puszi dobás is halhoz hasonló,  a kettő közti különbsége még nem sikerült felfedeznem. Ha nagyon elemében van,  akkor a kutya bvava lesz és ebben ki is merült a kommunikáció.
De azért ez egy gondosan felépített rendszer,  még ha laikusok nem is veszik észre mi mindent jelenthet a baba szó.

Másik érdekesség,  hogy a két gyerek napra pontosan hat hónaposan és tíz naposan állt fel.  Viszont az Ádi azonnal a lábait használta és tíz hónapos korában már egyedül ment. Egy évesen szaladt, viszont a kismotort nem tudta használni másfél éves koráig.  Ezzel szemben a Bence visszaereszkedett a földre és mászik.  Őt nem foglalkoztatja az önállóan talpalás, hanem térdre ereszkedik és úgy kotor a lakásban.  Ha épp a kis motorhoz ér,  felpattan rá és löki magát.

A személyiségüket tekintve még nem tudok túl messzemenő következtetéseket levonni, de az már most látszik,  hogy míg az Ádi a nyugalom szigete és szót fogad, addig a kicsi egyfolytában valami rosszaságot tervez. Elég ha egy pillanatra nem figyelek,  már ördögi mosollyal az arcán próbálja bedobni a telefonom az ágy mögé vagy éppen a kutya vizes táljából lefetyel. Ha pedig rászólni merészel valaki,  úgy begurul, hogy a földbe veri a fejét.

Vannak napok, mikor nagyon nehéz vele, de a tudat, hogy már egy éve ő is az én kisfiam, mindenért kárpótol. Bármennyire is fárasztó dolog az anyaság, tényleg a legszebb ajándék ebben az életben.