Hazaérve a szombat esti mulatozásból befeküdtem az ágyamba, de egyszerűen nem jön álom a szememre. Ma igazán anyásan teljesítettem a fogyasztásomat illetően, hiszen szinte semmit nem ittam. Elkezdtem egy pohár rozé fröccsel, ami nem csúszott, így magamhoz ragadtam egy üveg sört és végül órákon keresztül szürcsölgettem.
Most talán életemben először jól érzem magam egy buli után. Nem volt szenvedés józanul végig vinni az estét, sőt abszolút jól éreztem magam. Nem hiányzott az alkohol és már most áldom ezt az állapotot, hogy reggel nem zakatoló fejjel ébredek és nem fog egész álló nap rázni a hideg a fáradtságtól.
Gyerekek mellett egy ilyen éjjeli kimaradás halálos lehet az édesanya szempontjából. A kölykök nincsenek tekintettel a fáradtságra, a fejfájásra, de még a hányingerre sem. Ők a jussukat akarják és addig nem nyugszanak míg meg nem kapják. Száz százalék figyelem egész álló napon át.
De mit is várunk, ha mi magunk is ilyen kettős gondolatokkal vagyunk tele? Ha velük vannak szeretnénk meglógni tőlük és eltölteni egy magányos órát. Ha sikerül lelépnünk, akkor pedig folyton rájuk gondolunk és ráébredünk, hogy csak akkor kerek a világ, ha együtt vagyunk. Talán ez az ösztön, amivel egy édesanya ragaszkodik a gyermekéhez-és viszont-, talán ez az egyetlen, ami valós és nem veszik el ebben a gépies világban.
Sokszor érzem, hogy az agyamra mennek. Mérges vagyok, ha nem hagynak készülődni. Akkor is, ha folyton ugráltatnak, a bugyuta játékok pedig teljesen ki tudnak robbantani elmém nyugalmi állapotából, mégis egy-egy ilyen elszabadult éjszaka után érzem, hogy milyen szerencsés vagyok. Mindenem itt vár itthon, amire vágyhatok az életben. Van két szép gyerekem, egy párom, két kutyám. Nem cserélném őket el semmire.
Viszont tekintve, hogy az éjszakák még eléggé mozgalmasan telnek, így most kellőképpen megszivatom magam ezzel az apró szösszenet bepötyögésével, hiszen már fél kettő és a Bence szerint hamarosan kezdődik a nap.
Szép álmokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése