2014. június 1., vasárnap

cirkusz, metró, Budapest

A rossz idő ellenére a hétvége eléggé eseménydúsan telt. Szombaton korán reggel a haraszti piacra mentünk,  mert az Ádi szeretett volna playstation játékot venni és ezt az ügyet ott szoktuk megejteni, tekintve, hogy annál az árusnál leadhatod a megunt játékokat és féláron vihetsz újat.  Én pedig megvettem az ebédhez szükséges zöldségeket. Nagy örömömre az egyik zöldségesnél kukoricára bukkantam, ami nekem maga a mennyország.Ha azon kéne elnélni egész nyáron,  akkor sem igen panaszkodnék. Vettem is gyorsan négy csővel,  hiszen gyors felszámolást követően kikalkuláltam, hogy legrosszabb esetben is marad még nekem három,  mert a Csabi nem szereti,  az Ádi pedig maximum egyet elrágcsál félig. Természetesen a számításaim ezúttal igencsak tévesnek bizonyultak, mert az Ádám együltő helyében benyomott hármat.  Bár jó anya próbáltam lenni,  aki nem sajnál semmit a gyermekétől, de bevallom, azért a három csőért piszkosul fájt a szívem.  :D
A szombat délutánt kerti partival ütöttük el, az Ádi pedig cirkuszba ment a mamival.

Vasárnap reggel még úgy nézett ki,  hogy semmi különös programunk nem lesz,  aztán végül délután nyakunkba vettük a várost és a barátainkkal valamint egy rakás gyerekkel elmentünk, hogy mi is felavassuk a 4es metrót. Mentünk jó pár megállót, majd átsétáltunk a Szabadság hídon,  aztán a Váci utcán csatangoltunk egy kicsit,  majd betértünk a Burger Kingbe és felszedtünk fejenként  öt kilót attól a rengeteg kajától, amit ott magunkba tömtünk.  Én világ életemben jártam gyorsétterembe és hát igen,  azért, mert finom.  Legalább is annak tűnt,  de mostanában egyre inkább eljutok oda,  hogy nem szívesen eszek ott.  De gondolom ez teljesen természetes,  hogy a korral az ember kezd észhez térni és egészségesebb irányba terelni az életét.  Természetesen nem mondom,  hogy mostantól egy mekibe sem teszem be a lábam,  de ha lehet mást választani,  akkor szívesebben megyek inkább amoda.

A nagy mászkálás úgy kifárasztotta a Bencét,  hogy már az autóban elnyomta az álom.  Mivel így kidőlt, este még volt időm sétálni vinni a kutyákat is.  Elmentünk a lakótelep szélén kialakított kutyafuttatóhoz és ott szaladoztak az ebek, amíg én anyuval trécseltem egy kicsit.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése