A mai nap több, mint eredményes volt, legalábbis ami a pénzköltési szokásaimat illeti. A délelőtt úgy, ahogy volt az Alleban telt régi barátnőmmel és főiskolai társammal és nem elég, hogy jól levadásztuk a legjobb darabokat az üzletekben, de még ki is találtuk, hogy bezony jövőre újra beülünk a padba, a régi szép emlékek tiszteletére és tovább okosítjuk magunkat valahol. Ezt már nagyon várom, hiszen évek óta vágyom az iskolás éveim újraélésére és időnként érzem,hogy az agyam is segélykiáltásokat hallat, hogy valami értelmes információ is szivárogjon bele, ne csak az Éjjel-nappal Budapest színvonalas dialógusai a hét minden napján. Hogy mit tanulnék? Bármit. Kedvem van hozzá, hogy jegyzeteljek, figyeljek és bármily hülyén hangzik, de vizsgázni is akarok. Elégedetten távozva, hónom alatt a bizonyítványommal.
Kora délután, mikor hazaértünk, gyorsan megebédeltettem a családot, majd a Csabival és a gyerekekkel újra nyakunkba vettük a boltokat, de ezúttal a másik irányba mentünk, az outletekhez. Na én még mindig rettentően hidegrázást kapok attól a helytől, de azért duzzogva csak sikerült vennem 1-2 mihaszna darabot, amik valószínűleg hamarosan a szekrény mélyén végzik majd, de azért mégiscsak meg kellett venni...
Útközben arról beszélgettünk, hogy akkor elmenjünk-e pár röpke napocskára Horvátországba valamikor a nyáron, majd közös elhatározással arra jutottunk, hogy mindenképpen. Olyannyira belelkesültem, hogy már hallottam is a tenger zúgását lelki 'füleimmel' és már nagyon izgatottan vártam, hogy hazaérjünk és utánanézzek a dolgoknak.
Mivel a gyerekeket igencsak megviselte ez a ruha vásárlás, hamar ki is dőltek, így a gép elé vetettem magam. Mondanom sem kell, tíz perc kutatómunka után Horvátország eltűnt, mint a kámfor és helyette görög, valamint török és spanyol üdülőhelyek lepték el a monitort. A kis kiruccanás pillanatok alatt milliós nyaralássá kezdett kerekedni, ami azért abszolút nem lenne ésszerű, hiszen a Bence még túl kicsi egy ilyen nagy úthoz és értékelni sem igen tudná a körülményeket- de természetesen a legnagyobb probléma a Csabi repülő-fóbiája miatt van, mert így eléggé megnehezíti az utazást, hogy nem ülhetünk a szárnyas jószágra, viszont cserébe négy keréken döcöghetünk bárhova.
Így hosszas hezitálás után végül mégis lemondtam Dalmácia felfedezéséről és inkább Olaszországot választottam úticélnak. Homokos strand, finom ételek és jó hangulat. Egyelőre még szállásból sincs hiány, úgyhogy kereknek tűnik a történet, elvileg nincs előttünk akadály. ;)
Minestrone, pasta, pizza....jövünk! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése