Az elmúlt napokban igencsak elhatalmasodott rajtam a csoki és más édesség felfalásának a vágya. Annak ellenére, hogy a felszedett kilóimra próbálok figyelni(elvben), sokszor elcsábulok egy-egy habos sütemény vagy más édes finomság láttán.
És a karácsony még csak most közeleg...
Ahogy egyre több gyerekem van, annál jobban várom ezt az ünnepet. Idáig is a kedvencem volt, de bevallom már most tűkön ülök, hogy kidekorálhassam a lakást az ünnepi kiegészítőkkel és mézes kalácsot dughassak a sütőbe, hogy az illata az egész házat belengje.
Várom, hogy a karácsonyfa is odakerüljön a helyére és már látom lelki szemeim előtt a Bence csodálkozó pillantásait, amit a fára és az alatta levő dobozokra vet majd.
Jó lenne idén végre fehér karácsony. Miután van egy medve méretű kutyánk is és tavaly hiába terveztem,hogy szánon húzza majd a lurkóket, ez hó hiányában, valamint a kutya lábfájása miatt is elmaradt. Idén viszont az eb kifejezetten jó erőben van, így ha a természet is úgy akarja, semmi nem állhat egy kis szánhúzás útjába.
De ez még a jövő zenéje, a karácsonyi tervekre térjünk vissza később, hiszen még csak november van és addig is rengeteg elintéznivaló akad itthon is.
Elsősorban ugyebár a gyerekszoba elkészítése van most terítéken, amihez még mindig nem igazán kezdtünk hozzá. Természetesen a tervezést már gondosan előkészítettem, így csak a megvalósítás várat magára.
Mikor elkezdtem dolgozni két hónapja, akkor úgy gondoltam, hogy a munkámért járó honoráriumot majd ügyesen félreteszem és egy kevés tartalékot halmozok fel nehezebb időkre. Aztán ebből persze semmi nem lett. Folyamatosan elköltésre kerül ez az összeg is, de nem bánom, mert vannak dolgok, amik már megérettek a cserére. Így aztán most tervben van a nappali átfestése is, amihez már szintén mindent kiválasztottam. Kicsit feldobtuk a folyosót is, a hálószoba átfestése is aktuálissá vált, bár azt tavaszra is halaszthatjuk, ugyanis télen nem a legoptimálisabb nekifogni ilyen típusú munkálatoknak. Közben persze lenne elég sok dolog, ami megérett a cserére, mint például a porszívó. Ezek most nem jelentenek nagy kiadást, mivel erre az összegre amit kapok, úgy tekintek, mint zsebpénzre, mint valami ajándékra. Bevallom karácsonykor is jól fog jönni, hogy lesz mihez nyúlni.
Hogy meddig fogom ezt a munkát végezni, az kérdéses. Mivel csak másodállás szintjén űzöm és nem napi fix órában, így nekem nagyon kényelmes, emellett pedig hasznos is, mert a nyelvtudásom folyamatosan tréningezve van mind szóban, mind írásban.
Ha kell fogadom a külföldi ügyfeleket, ha kell, írásban kommunikálok velük. Hogy szülés után fenntartható-e ez az 'állapot'...hát az kérdéses...
Mióta az anyaságon kívül más fontos feladatot is végzek, egyre inkább észreveszem és tudatosul bennem megint, hogy a nyelvtudás mekkora kincs. Nincs az a diploma ami felérne vele. Ha tehetném, csak nyelveket tanulnék. Persze miért ne tehetném?? Csak épp nem most a legalkalmasabb rá az ídő, ugyanis nincs annyi szabadidőm, hogy egy új nyelvet nyugodt körülmények között elsajátíthassak. Azonban hosszú távú terveim között szerepel, hogy tovább bővítem a nyelvtudásom. Természetesen az orosz nyelvről sem tettem le és a listámra mindenképpen fel kell sorakoztatnom a németet is- amitől egyébként mindig is irtóztam, de mostani munkám során be kell látnom ,hogy a magyar üzleti életben nélkülözhetetlen. És hát a spanyol...hogy valami szépet is tanuljak végre egyszer....
Ahogy a kis listámat elnézem, úgy nyugdíjas éveim elejéig be vagyok táblázva megszerzendő tudással, úgyhogy a szakfordítói képzésen való részvétel egyelőre még hiú ábránd marad, de azt is nagyon szívesen elvégezném. Amennyire sokat gondolkodtam, hogy milyen irányban kéne elindulnom a másoddiploma megszerzése terén, most már tudom, hogy erre. Csak közben más elfoglaltságaim akadtak, mivel éppen afelé tartok, hogy néhány hőnap múlva a nagycsaládos anyukák táborát fogom erősíteni.
Amúgy be kell valljam, most, hogy tudom, kislány lesz a harmadik gyermekem, nagyon boldog vagyok. Ugyan imádok fiús anyuka lenni - szerintem ez a legvagányabb dolog a világon- de minél jobban beleásom magam a kislány érkezésébe, annál inkább felvillanyoz a tudat mennyi szuper cuki dolgot tudok majd neki összevásárolni. Amúgy meg, bármily hihetetlen, még nem vettem semmit. Nem tudom miért, de a terhességeim alatt mindig volt bennem egy kis félsz. Soha nem mertem nagyon előre vásárolni és előre örülni sem. Annyi rémtörténetet hall az ember-legalább az az ember, aki olyan, mint én, hogy minden borzalmat elolvas az interneten.
Persze tudom, hogy nekem már van két szép és egészséges gyerekem és szinte 100%ig biztos vagyok benne, hogy harmadszorra sem lesz ez másképp. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése