Vannak a kaja-huszárok, akik mindenhol jókat esznek és isznak, ezt pedig nem restek a nagyközönség elé tárni.
A következő, már-már többségben lévő csapat, az önkéntes politikai aktivisták, akik minden párt és politikus helyett mindig mindent sokkal jobban tudnak és ismerik az egész világ mögött álló- a pornép számára felismerhetetlen összefüggéseket, de szerencsére ezeket mind megosztják velünk. Én soha nem politizálok, pedig a főiskolán javarészt ezt tanultam. Nem azért, mert nem akarom vállalni a véleményemet, hanem egészen egyszerűen, mert nincs. Nem vágyom belefolyni ebbe, a világ oly ocsmány részébe. Én törekszem a saját életemet abba az irányba terelni, hogy ne kelljen minden reggelemet és estémet a világ igazságtalanságaival töltenem. Miután több választást és több párt hatalmat is megéltem, nyugodt szívvel kijelenthetem, egyikkel sem volt megelégedve az átlag polgár, hiszen az átlag polgár mindig is a megéltetéséért kellett küzdjön, az adókkal kellett viaskodjon, mióta világ a világ. Én még csak fotel aktivistának sem titulálom magam, de kívánom, hogy a sok tüntető egyszer sikerrel járjon, de mind tudjuk, hogy ezen dolgok végére nehéz pontot rakni.
Aztán itt is a harmadik kategória- amibe én magam is belesorolom- kiskutyák, kisgyerekek, nagylányok, nagyfiúk és selfiek világa. Igen, én is, mint sokan mások szeretem a fényképeket nézegetni azokról, akiket szeretek. Vannak vicces pillanatok és elhangzó mondatok, melyek megérnek egy esélyt, hogy ne vesszenek a feledés homályába, épp úgy, mint csinos képek is. Én bármit is teszek ki, az nem rejt mögöttes tartalmat, nem hazudok, nem akarok semmit elleplezni, egyszerűen csak a megélt pillanatokat teszem közzé, anélkül, hogy bárkit befolyásolni szeretnék mindezzel. Nem vagyok 'lájk-vadász', de persze nekem is szívmelengető érzés, ha kedves hozzászólásokat, bókokat kapok a fotóim alá. De ez mind én vagyok.
Negyedik kategóriába a coelho életeket élőket sorolom, akik minden ballépésüket és szerencsétlenségüket a szerelemben vagy csak egyszerűen az életben egy szépen bekeretezett idézettel magyarázzák a világ és saját lelkük megnyugtatása végett.Ők hiszik és tudják, hogy egyszer jobbra fordul a sorsuk és kisüt a nap a szívükben. Amen.
Az utolsó besorolás szereplői pedig az írásom ihletői, a tökéletesek, akik felett mindig ragyog a nap, akik a legboldogabbak és legszerencsésebbek, de főleg a legszerelmesebbek az egész világon. Ők általában akkora boldogságot kaptak az univerzumtól, hogy el sem hiszik, mint ahogy mi sem, hiszen ezeknek a posztoknak fele is igaz. Van egy gondosan felépített kép, ami eltakarja a valóságot. Mint egy alma, ami kívül piros, de belül már barna, és csak akkor veszed észre, ha épp beleharapsz. Csak egy dolgot nem értek velük kapcslatban: ennek mi értelme van? Kit is akarnak meggyőzni az életük szépségéről, ha nem önmagukat? Leginkább 30 év feletti nőknél találkozom ilyennel. Valószínűleg bizonyítani akarnak valamit valakinek vagy csak úgy önmaguknak. Talán számot vetettek eddigi életükkel és rádöbbentek, hogy semmi nem jött össze, így ezt most összehozzák. Bármi áron is, hogy az egész egy hamis ábránd, az valószínűleg senkit nem érdekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése