Tudom, hogy nemrégiben írtam egy bejegyzést a hülyékről. Nem is akarom nagyon forszírozni már ezt a dolgot, de valahogy mostanában nehezen tudom kikerülni ezt a témát és még annál is nehezebben tudom megélni a mindennapjaimat nélkülük.
Azt vettem észre, míg fiatal voltam és bohó(mondom most, hogy így megöregedtem) nem vettem észre, hogy milyen nehezen is élhető ez a világ.
Addig is volt szerencsém az úgynevezett energia vámpírként emlegetett egyedekhez, akik előszeretettel tapadtak rám is, mint sok más naiv embertársunkra, akik óvatlanul járnak-kelnek a világban. Hatalmas szerencsémre soha az életben nem voltam egy idegbajos, görcsös típus, így ezek a negatív hatások olyan gyorsan leperegtek rólam, mint amilyen gyorsan rám szórták őket, Talán volt is idő, mikor még élvezettel hallgattam mások pocskondiázását, de ezen már régóta túl vagyok. Nem vagyok az a típus, akit mások baja vagy éppen bánata éltet és nem is értem, hogy milyen élet lehet az, amelyben valakinek ez okoz feltöltődést,
Megfigyeléseim alapján ahogy egyre korosodunk, mindannyian meg vagyunk győződve, hogy azon kevesek egyike vagyunk, akik szerencsére nem tartoznak a hülyék táborához. De ha mind ezt gondoljuk, akkor ott valami hibádzik, nem??
Ma nehéz az élet. Már régóta nem kolbászból van a kerítés, sőt valójában sokaknál már a vacsora sem nagyon van abból, olyan szar világot élünk. Azt hiszem azon szerencsések közé tartozom, akiknek nem kell kuporgatniuk, de tudom jól, hogy manapság semmi sem állandó, így bármikor kerülhetek én is olyan helyzetbe, mint sokan mások.
Miközben elkezdtem ezt a bejegyzést írni, eltelt egy éjszaka, mert hát a mi családunkban az a fogalom, hogy 'magántulajdon', az teljesen ismeretlen, így mikor éppen a gondolatim felén jártam, az Ádi berobbant a szobába és birtokba vette a laptopomat egy 90 perces mese megtekintése céljából.
Ezzel csak arra szerettem volna kilyukadni, hogy fogalmam sincs már mit is akartam tegnap leírni, a furcsa emberekről megfogalmazott véleményem az éj leple alatt elszállt.
Ebben az időszakban amúgy sem igazán akad olyan dolog, ami elvehetné a kedvem. Mindjárt itt a december és vele együtt valami olyan meghitt érzés, ami egyáltalán nem jellemző az év bármely más hónapjára. Személy szerint imádom a nyarat, azt, hogy perzseli a bőrömet a nap és hogy megmártózhatok a hűs vízben, hogy a bőröm napbarnított és a testemet nem kell több réteg ruhába bújtatni. De mindezek ellenére minden évben megállapíthatom, hogy a legszebb hónap a december. Akkor valahogy eltűnőben a sok gond, minden egy kicsit békés lesz, egy kicsit megáll az életnek a rohanó, küszködő léte és mindenki lelassít egy kicsit és a szeretteivel foglalkozik.
Jó ezeken az estéken kicsit összebújni, gyertyákat gyújtani, meleg teát szürcsölni és mézes puszedlit majszolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése