hóra várva

A karácsony amilyen lassan jött, olyan gyorsan eltelt. A sok készülődés, ajándék beszerzés, csomagolás, sütés-főzés mind hozzájárult, hogy ismét egy jól sikerült ünnepet tudjunk magunk mögött.
Igaz az ajándék vásárlást talán idén is sikerült kissé eltúlozni, de a gyerekek most tényleg minden csomag bontogatása után lelkesen ujjongtak. Kaptak biciklit, kismotort, egy szuper konyhát felszereléssel, legot és még sorolhatnám.
A Bence napok óta szüntelenül csak főz. Egyik lábasból a másikba pakolja a játék ételeket és lelkesen kapcsolgatja a főzőlapokat a kiskonyhában.
Ádi leginkább a fifa 2015ös x box játéknak örült, ha nem lenne korlátok közé szorítva a játékidő a tévén, akkor valószínűleg 24 óta még nem állt volna fel a tévé elől.

A rengeteg finom étel és a sütemények természetesen idén sem hiányozhattak az ünnepi asztalról. Idén 3 féle süteményt sütöttem, ünnepi menüt viszont nem nagyon kellett idén sem felmutatnom, csak 24-én ebédre főztem egy levest valamint második fogásként egy kis sült húst körettel. A karácsony jórészt az ebéd meghívásokról és a mértéktelen zabálásról szól. Idén kissé nehezemre esett visszafognom magam, mert amúgy ez sosem jellemző rám, de most mégis megfogadtam az orvosom tanácsát és tényleg próbálom mértékkel fogyasztani a sok-sok finomságot.
Terhesen sokkal jobban ragadnak a kilók és ez az időszak amúgy sem alakbarát, akárhogy nézzük. Persze én is ettem bejglit és zserbót, csak a szokásos 8-10 szelet helyett mindössze 2-3 darabot fogyasztottam el.

A szülésig még majd' 2 hónapom van hátra. Hihetetlen, hogy így elrepült az idő és nemsokára majd megint azt veszem észre, hogy ott fekszem az asztalon és épp egy újabb bébi kerül elő belőlem. Őrület....
Az ultrahang szerint még mindig kislány van a pocakomban, az idő vasfoga sem tudta megkukacosítani. ;)
A szobája már majdnem teljesen elkészült, csajos tapétával és kristálygömbös függöny karnissal felszerelve. Hihetetlen mennyire cuki dolgokat kapni egy kiscsajnak, legyen szó akár ruháról vagy bármi egyéb kiegészítőről. Mondjuk a ma napig nem vettem még semmit, lassan viszont időszerű lesz beszerezni néhány dolgot, ami azért hiányzik.


Most, hogy a Csabi is itthon van, sokkal nyugodtabban telnek a napok. A Bence rendszerint rajta lóg, így általában kellőképpen ki is tudom pihenni magam és így volt időm ennyi mindent elintézni az ünnepek előtt is. IM idén karácsonykor nem volt velünk-pedig át szoktuk hívni, hogy ne egyedül búsuljon otthon- de most megbetegedett, így elmaradt az együtt töltött szenteste. Helyette 26-n mentünk hozzá ebédre, majd a Csabi meginvitálta hozzánk egy-két napra, ami valószínűleg lassan időszerű lesz és vendégségbe érkezik hozzánk.

A szilveszter idén- csak úgy, mint ez elmúlt években szokott- itthon fog telni,mindenféle felhajtás nélkül. Tavaly még az éjfélt sem sikerült megvárni, és most sem biztos, hogy eljutunk odáig. :DDD
Én, személy szerint nem nagyon szívlelem ezt az éjszakát. A kutyára a frász jön a rengeteg petárdázás és tűzijáték miatt és valahogy engem soha nem hozott igazán lázba. Persze, ha nem lenne gyerekem-vagy legalábbis nem ennyi....és megint épp nem lennék terhes sem-  azért  valószínűleg tudnék egy jót bulizni végre, de jelen állapotomban ennek még a gyanúja sem tud felmerülni, így nem is igazán foglalkoztat ez a nap.

Maga a bulizás az igen. Természetesen ha minden megpróbáltatáson túl leszek, és vége lesz a harmadik babázós időszaknak is, azért még vissza-vissza csöppennék időnként egy-egy éjszakára a bulikba. Már szinte el is felejtettem milyen érzés mikor magassarkúban tipegek, mikor elfogyasztok egy nagyobb mennyiségű alkoholt és mikor táncolok és néhány órára nem jutnak eszembe a gyerekek. Hááh, jó is az, de csak mértékkel,...mert érdekes módon a másnap reggelek éberen élnek emlékezetemben, amiket a korral egyre nehezebben viselek.

De ezen még kár is rágódni, egyelőre megint más kalandok várnak rám, Rövid távú terveim között pedig a nagy mennyiségű hó lezúdulásának megélése van, mivel tegnap útra keltem és bevásásroltam minden havas-muri kelléket, ami hiányzott a repertoárból. Ádinak vettem sífelszerelést, Bencének hótaposót, a Castornak pedig hámot, hogy tudja húzni a szánkót. Az utóbbi beszerzése volt a legnehezebb feladat, mert ez az állat olyan nagyra nőtt, hogy 5 hámból 4 nem is jött fel rá, az ötödik is csak határeset...kissé szoros, de idén jó lesz, bár még erősödni fog, hiszen még csak 2 éves- 4-5 éves korára éri el a végső méretét. Szóval teljes menetfelszerelés beszerezve, mér csak a hófelhők hiányoznak. De várjuk, nagyon!!!