Pont éjfél van. Most végeztem a Jézuskás teendőimmel, azaz a karácsonyfa feldíszítésével és az ajándékok becsomagolásával. Amíg én ezen ügyeket intéztem a Csabi a Bencének vásárolt kiskonyhát építette össze-ezzel is megnehezítve a csomagolást, mert így legalább kiálló csapot és gombokat is ügyesen el kellett rejtenem a holnapi kíváncsi tekintetek elől.
Már többször írtam, hogx mennyire fontos nekem a karácsony, hogy minden tökéletes legyen és, hogy mindenki boldog legyen. Akármilyen mézes-mázos is, ennek így kell lennie a köreimben. Legalább ezen az egy napon Legyen nyugalom és béke.
Persze a sors mindig ironikus és nem kivételez ünnepnapokon sem.
Ma sajnos meg kellett válnunk a már 12 éves Teddy kutyától, mert nagyon beteg volt és nem volt remény, hogy meggyógyuljon. Végül is Teddy csak szegről-végről volt az én kutyám. Valójában én akartam, de mivel tini fejjel nem igazán gondoskodtam róla, azaz snyu etette és sokat sétált vele, így az évek alatt az ő kutyája lett. Mikor elköltöztem a Csabihoz, még csak két éves volt és valahogy onnantól lett anyukám kutyája. Nem vittem magammal, valamiért éreztem, hogy igazán nem hozzám tartozik. Valójában nagyon jó döntés volt, mert miután apu meghalt, anyu végül nrki köszönhetően nem volt teljesen egyedül.
Teddy amúgy nagyon goromba kutya volt. Már két hónapos korában terrorizálta a lakótelepi gyerekeket. Szó szerint utálta őket és előszeretettel harapdált minket is össze-vissza. Azt biztosan állíthatom, hogyha pitbull lett volna, már biztosan többünket eltett volna láb alól. Olyan igazi bosszúálló fajta volt. Emlékszem egyszer véletlenül ráléptem a lábára vécére menet-amúgy a lábait mindig nagyon féltette és nem lehetett csak úgy megérinteni őket- szóval ráléptem majd addig ült a wc ajtaja előtt, míg nem végeztem és ahogy kinyitottam, már harapott is a lábamba mérgében.
Aztán az évek alatt kissé megjavult és többé nem harapott meg. Mindig nagyon boldog volt, ha látott, de igazán csak anyu számított neki. Ezt pedig úgy fejezte ki, hogy már csak őt harapdálta.
Ilyesmi kutya volt ez a Tedwárd. Akárhogy is, de elszomorít a halála, pedig tudom, hogy szép eb éveket élt meg. Csak valahogy ő egy kapocs volt a fiatal éveimmel. Ő még emlékeztetett azokra az időkre, mikor otthon laktam, mikor iskolás voltam, mikor még azt hittem, hogy az élet egy sétagalopp.....a felhőtlen éveimre. Most, hogy ő is elment már egyre távolabbinak látom a múltam is. A kis lakótelepi lakás mára teljesen kiürült. Apukám is és a kutyám is elment, anyu és én pedig elköltöztünk.
Most már tényleg lezárult egy korszak. Már nem kell hátra nézni. Itt az új családom, tudom, hogy milyen fontos az egészség és a szeretet. Más nem számít. Éppen ezért nem is búsulok a teddy miatt, hiszen most a gyerekeimmel szeretném boldogan megélni ezeket a perceket. Várom a reggelt, hogy felfedezzék a karácsonyfát és alatta az ajándékokat. Várom az estét, hogy együtt játszhassunk az új dolgokkal és hogy csillagszórót gyújtsunk és elénekeljük a mennyből az angyalt.
Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, aki olvas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése