Bolond idők járnak mifelénk mikor IM napokat tartunk, főleg ha többet is egymás után. Vannak bizonyos áthidalhatatlan generációs szakadékok, melyek felett kár is lenne átszökellnünk, úgysem tudnán mit kezdeni velük.
Ismerek olyanokat, akiknek rossz, alattomos anyós jutott, akad olyan is aki nemtörődöm fajtát fog ki magának és előfordul az is, aki mindennel törődöm fajtát. Nekem egy IM-em van. Igazából szerintem ő egy külön kategória, aki mindig mindenben csak segíteni akar. Nem tudom kinek volt már dolga ilyen típusú mamával, de azt hiszem nem könnyű velük megbírkózni. Az eleinte kedves gesztus sokszor inkább fárasztó, mint valóban segítség.
Először csak azt vettem észre, hogy bármi a kezem ügyébe kerül, soha nem jut onnan tovább, anélkül, hogy IM kezébe ne kerüljön. Ha szelek egy kis kenyeret, az nem jut el a vágódeszkára, hanem még röptèben IM elkapja, hogy ezzel is segítsen nekem. Ha beültetem a Bencét a gyerekülèsbe, akkor valahonnan a kezeim közül másik két kéz kerül elő rögvest segítve a biztonsági öv becsatolását, hogy nekem ennyivel is könnyebb legyen a dolgom. De nincs ez másként a csizma felhúzással, a pelus cserélèssel és a gyerek fürdetéssel sem. Ezeken a napokon a szó szoros értelmében polip leszek és igaz, hogy csak négy kézzel, de minden tevékenység így végződik el. Időnként elnyomok magamban egy keserű kacajt, mert nem hiszem el, hogy ilyen van.
Hiába kérem, hogy csak érezze jól magát nálunk, mint vendég, percenként a "Mit segíjjek???" Kérdes szegeződik hozzám és bármit is mondok már jön is a segítség.
Azon már csak ritkán akadok fenn, hogy olyan beszédet hallok a nap 24 órájában, mintha a 18. Századi Kiskunsági gazdaságban tengetnèm a napjaimat, de felettébb érdekes nyelvtani kérdések is felvetődnek bennem egy-egy izgalmas kifejezés hallatán.
Például még soha egy 'törzset' sem hallottam úgy használni a szavakat, hogy az első betűt lehagyják. Ez vajon kényelmi megoldás lehet?
IM szótár:
Acskó=Zacskó
Ózi=Nózi
Okni=Zokni
Segíjjek kiszedni a kuszkuszt a ózikádból? = Segítsek kifújni az orrod?
Elmék holnap, nem akarok aggatni- Holnap elmegyek, nem akarok zavarni.
Csirikém hol a hangyabob? - Bence, hol a spongyabob?
Ilyen és ehhez hasonló párbeszédek zajlanak mifelénk, megfűszerezve egy kis való világ beszámolóval, ami meglepő módon IM kedvenc aktuális műsora és lelkeden elemzi Ádinak is, ki miért nem normális amott a villa-börtönben.
Vannak dolgok, amiket jobb, ha nem bolygatunk. Mindig furcsa volt számomra, hogy az emberek nem egyforma gondolkodásúak és, hogy ami nekem természetes, azt hittem másnak is az.
Persze ez az elméletem már réges régen megdőlt és megtanulzam, hogyi a túléshez a legfontosabb fegyver. Ez pedig a tolerancia. Ennek a gyakorlásában még eléggé kezdő szinten állok, de igyekszem elhinni, hogy jobb nekem ha megtanulok az egyik fulemen be, a másikon ki elv szerint élni, ha épp erre van szükség.
Márpedig vannak napok az életemben, mikor semmi más nem számít. .... :D :D :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése