Szeretem a páratlan számok, noha én páros évben születtem 1982-ben. Valahogy titokban azért törekedtem rá, hogy a gyermekeim páratlan év szülöttjei legyenek, noha soha semmi rossz tapasztalat nem róható fel a páros számoknak és a számmisztikához sem konyítok egy cseppet sem, valahogy mégis megnyugtat a tudat, hogy így jött ki a lépés, az utolsó babánál is, hiszen kevesebb, mint két hónap és teljes lesz a létszám.
Most, hogy harmadszorra fekszem kés alá, hogy felnyissanak és egy bébit emeljenek ki a hasamból, mondhatni rutinos vagyok ebben a dologban. Már röhejesnek tűnik, hogy az első terhesség alatt rettegtem a vérvételtől, a szülés előtti beöntés és az infúzió bekötése pedig egyenesen felért egy rémálommal. Ma már mindezek abszolút nem mozgatnak meg, sőt egyáltalán eszembe sem jutnak, hiszen tudom, hogy ez mind csak előkészület valami fontos, valami megismételhetetlen és szinte felfoghatatlan dologhoz, a születéshez. Most már leginkább csak a lényeg miatt izgulok, hogy legyen minden a legnagyobb rendben, hogy a születendő kislányom is legyen egészséges, mint a makk és hasonló jól alakuljanak a dolgok, mint legutóbb.
Még mindig szinte felfoghatatlan, hogy nemsokára születik egy kislányom is, még babaruhát is csak 1-2 darabot vásároltam valahogy azon töprengek mikor fog kiderülni, hogy mégis fiú.... persze félreértés ne essék, ez így a legjobban alakult, hogy harmadszorra már kapunk egy kis hercegnőt, akivel lehet majd jókat csajoskodni az elkövetkező években.
Akkor most nézzük az év utolsó napját, a mágikus határt múlt és jövő között, hogyan is telt nálunk. Minthogy IM nálunk vendégeskedett, így délelőtt anyuékhoz mentünk látogatóba, hogy ő is megnézhesse az új házat, amit nemrégiben vásárolt az Attila és elhagyták a jól megszokott panel-birodalmat, hogy a kertvárosi kiegyensúlyozott középkorúak életét élhessék nyugalomban. Valójában nagyon jól sikerült választani, mert teljes mértékben az ő igényeikhez igazodó házat találtak, ízléses berendezéssel és szépen parkosított kerttel. Szegény Teddy kutya már nem tudta igazán kiélvezni öreg napjait kerti kutyaként és állításuk szerint nem is kell több négylábú nekik, mert így szabadon mozgolódhatnak mindenfelé- de azért én látom ám, hogy anyunak mennyire hiányzik egy kis eb, aki a lába alatt sündörög a nap legalább 20 órájában. Sokszor hangoztatja is, mennyire furcsa az öreg Tedwárd nélkül.
Miután IM kicsacsogta magát és a gyerekek is elfogyasztottak fejenként úgy 15 mézeskalácsot és egyéb cukorbombát, hazafelé vettük az irányt. Egy gyors bevásrlást követően összedobtam egy ebédet- amit bevallom már nagyon unok- mert az ünnepek alatt se rendelni nem tudtam, se a befizetett menü nem járt, így kénytelen voltam minden nap valami nyalánksággal előállni, mert a sok éhes szájat be kellett tömnöm. Komolyan mondom, le a kalappal a nap, mint nap főző nőtársaim előtt...nemcsakhogy untam már a dolgot, de az 5. napon az ötleteim is egyre laposabbak lettek a fogások kigondolását illetően. Főleg, hogy egyre nagyobb a család és egyre szűkül azon étkek listája, ami mindannyiunknak a fogára való lenne. Én mondjuk nem vagyok válogatós, de akadnak kivételek nálunk...
A Bence például minden ételben amit elé teszek a borsót keresi, mert az a kedvence. A Csabi is a borsót lesi mindenhol, de ő azért mert utálja. Na erre varrjak gombot mi? Főzzek olyat, amiben borsó is van és nincs is benne.... (ötleteket privát üzenetben várom ;))
Az év utolsó napjának délutánja a gyerekek alvásával kezdődött, ami alatt én kidekoráltam a nappalit mindenféle szilveszteri kellékkel, kis tálakba tettem a nasikat, poharakat vettem elő, marcipán malacokat tálaltam az asztalra és gyerekpezsgőt sorakoztattam katonás rendbe a kis poharak mögé.
More a fiaim felkeltek és nagyjából rendbe szedték maguk mér jöttek is a vendégek. Mind szigorúan szilveszteri hangulattól felspanolva, így aztán néhány órán keresztül kitombolhatták magukat minden tekintetben. Volt szaladgálás, táncolás, tánc bemutató, pezsgőzés és virslizés is. Miután a mini-buli véget ért, megfürdettem a kölyköket, aztán i is összekészültünk és átmentünk a barátainkhoz egy kisebb házi buliba. Minthogy hónapok óta nem is igazán találkoztam sokukkal, így nagyon jó volt kimozdulni és beszélgetni, röhögni egy kicsit. Valójában tényleg nem voltam sokáig, mert éjfélre haza akartam érni koccintani az Ádival, aki egyre nagyobb fiú lévén már simán ébren tudott maradni addig. A kutya úgy robbant be a lakásba, mikor megérkeztünk, mint egy nagyobb gömbvillám és másnap reggel fél nyolcig semmi hajlandóságot sem mutatott a távozásra. Követett, mint egy árnyék. Mondjuk most, így áldott állapotban körülbelül ilyen árnyákkal rendelkezem, mint ez a termetes medve. Így aztán a hálószoba eléggé túlzsúfolttá vált 2015 első hajnalára, mivel az Ádi, a Kira kutya, a Castor és én osztoztunk rajta, ezen kívül pedig ugyebár rajtam is ketten osztozkodunk 7 hónapja... volt ám szuszogás, kész szerencse, hogy a Csabi az alkoholpárás leheletével egy másik szobában töltötte az éjszakát.
Így búcsúztunk az óévtől. Vidáman, sokan, fogadalmak nélkül. 2014 jó év volt. Kevés volt a bánat, annál több az öröm, sok dolog jól alakult. Kívánni nem szeretnék semmit, épp úgy ahogy megfogadni sem. Talán egy dolog lenne, amit szeretnék: megköszönni mindazt, ami van. Bármilyen elcsépelten is hangzik, nagyon hálás vagyok ezért az életért, amit élhetek. Nem mondom, hogy nem lehetne jobb, gazdagabb, izgalmasabb vagy szexibb...vagy akár még ezer jelzővel illethetném, de én tényleg elégedett vagyok minden tekintetben. Nagyrészt mi magunk teremtettük ilyenné, de azért volt benne egy csipet szerencse is, az azért elkélt a nehéz időkben.
Mindenkinek boldog új évet kívánok itt is, 2015-ben folyt. köv!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése