Most végre kijelenthetem, hogy jobban vagyok. Az elmúlt napokban már takarítottam, kutyát sétáltattam és végre nem csak zombi módjára kóboroltam a világban. Szerencsére a vérképemmel is minden rendben volt, így nagyobb aggodalomra nincs ok, valószínűleg egy vírus járatta velem a bolondját, mintha nem lenne elég nagy kihívás az élet 35 hetes terhesen két gyerekkel. Mert hát szépíthetjük a dolgot, de bizony ha már csak a reggeli elindulást nézzük, az is elég kemény dió még egészségesen is, nemhogy épp 'halálunk küszöbén' állva. Az utóbbi napokban azért eltöprengtem, hogy valóban eléggé nagy kaland lesz három gyerekkel az élet, tekintve, hogy kettő még igencsak kicsi közülük.
Azt már többször írta, hogy mindig is szerettem volna 3 gyereket, mert mennyire szuper dolog a nagy család, de most, hogy én is ide jutottam már olyan felfoghatatlan ez az egész. Mindenkinek van egy önmagáról kialakult énképe, ami persze lehet, hogy nem fedi teljes mértékben a valóságot, de önmagunk előtt akkor is abban a pompánkban tetszelgünk. Na már most azt hiszem én most jutottam el odáig, hogy valamit kezdek kapizsgálni, hogy az amit magamról gondolok már abszolúte nem egyezik a valósággal. Valahogy leragadtam a húszas éveim végén és hajlamos vagyok úgy érezni, hogy inkább hasonlítok egy fiatal lányhoz, mint egy anyához. De persze ez csak hiú ábránd lehet, mert egy fiatal lány sem flangál 3 gyerekkel az oldalán csak úgy jókedvében. Úgyhogy ennek tekintetében két választásom maradt:
1. átértékelem magam és anyaként tekintek a jövőben önmagamra
2. elajándékozom a gyerekeket
Persze, mielőtt bárki épp szitkokat szórna rám, hogy na micsoda hebrencs nőszemély vagyok, azért megnyugtatok mindenkit, az önmagamról dédelgetett képem igencsak jó viszonyt ápol a gyermekeim anyjával, így valószínűleg a jövőben sem fog semmiféle problémát okozni ez az elméletem... ;)
Amúgy az egész gyereknevelés csak szervezés kérdése. Most, hogy az ovi és a bölcsi is szerepet játszik a mindennapokban, sokkal kiegyensúlyozottabb a helyzet. A Bence ezen a héten kezdett ott aludni, de nemhogy nem sírdogált emiatt, hanem kifejezetten hamar felvette a ritmust és már kis barátai is lettek a csoportban. Ha zenét hallgatnak ő az első, aki felpattan táncolni, a reggelit az utolsó morzsáig elfogyasztja és mindig széles vigyorral rohan 8kor a többiek közé és épp ekkora jókedvvel szalad ki hozzám délután. Kell ennél több? Nem hiszem. Így mindenki örül, nekem is marad időm elintézni a fontos dolgokat anélkül, hogy minden gyereket magammal kéne vonszolnom a postától a boltig.
Valamint, hogy így nyeretem még pár bónusz délelőttöt, olyan dolgokra is jut idő szülésig, amit idáig nehezebb lett volna kivitelezni. Még van időm néhány csajos délelőttre a barátnőimmel, akik szintén otthon vannak a gyerkőcökkel és az orvoshoz is nyugodtan el tudok menni, nem kell loholnom vissza, hogy a Bencét el tudjam hozni délben, mert 3ig simán elvan most már.
Most pedig irány a körmös, mert egy kis kényeztetés nekem is jár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése