Miután még mindig valami nem stimmel velem, ma délelőtt a háziorv oshoz mentem, hogy valamire jussunk a gyengeségemet és a fáradékonyságomat illetően. A rég bevált doktornénit egy George Clooney típusú, őszülő, 45-50es váltotta fel és a jövőben ő veszi át a régi orvosom praxisát.
A "bácsi" végtelenül szimpatikus volt, rögtön azzal indított, hogy foglaljak helyet, majd végezzünk egy kis frissítést az adatbázisomban és az elavult telefonszámokat és lakcímeket aktualizáljuk, hogy tiszta lappal induljunk mindketten közös kapcsolatunk tekintetében. Az első kérdések az alapadatokra vonatkoztak, mint név, lakcím, elérhetőség, majd ezután következett az iskolai végzettség és az aktuális munkahelyem megnevezése. Közöltem dr. Ross-szal, hogy jelenleg GYED-en vagyok otthon, majd rögtön tette is fel a következő kérdést, ami pontosan így hangzott:
-"Szed jelenleg valamilyen fogamzásgátlót?"
Itt egy pillanatra eltöprengtem, hogy így majd' 35 hetes terhesen, a szülés kapujában vajon milyen választ kéne adnom?
Hogy végül ki volt jobban meglepődve, mikor kijelentettem, hogy röpke egy hónappal az új gyermekem születése előtt ezen nem is gondolkodtam, azt magam sem tudom. Ő nem vette észre....hát végül is nem túl feltűnő, hogy az ember hasa akkora, mint egy görögdinnye.
Lényeg a lényeg, az új doktorbácsi alaposan megvizsgált, hétfőre előjegyzett vérvételre és kedden vár vissza az eredményekkel. Remélem minden rendben lesz és csak a vérnyomásom vacakol velem, mint a Benncével való terhességemkor.
Akkor úton-útfélen elájultam, de pár perc múlva kutya bajom nem volt. Persze nem a legkellemesebb dolog, ha például épp vezetés közben kezd elsötétülni a világ, de akkor már rutinosan kitettem a vészvillogót, félreálltam és ledőltem az autómban 10 percre, majd simán folytattam az utamat tovább. Sajnos erre semmi gyógyszert nem tudtak adni, így hát folyamatos társam volt a kóla és egyéb koffeines italok, amik segítettek életben maradni 90/50-es vérnyomással is. Most azonban egyáltalán nem jelentkeztek ezek a tünetek, viszont más kellemetlenségek megspékelik a napomat, mint például, hogy fáj a bőröm szinte mindenhol, vagy, hogy egész nap csak hajladozok, mint egy fűszál a tavaszi mezőn, aki képtelen ellenállni a legkisebb szellőnek is...én is egyik ágyból dőlnék be a másikba és csak pihegnék 24 órából minimum 20at. Erőltetem az evést, most is itt pihen mellettem az ágyban egy müller barackos tejberizs, hogy legalább valamennyi hízást lássak a mérlegen. Természetesen nagyon kecsegtetőek a számok, hogy egy deka felesleg sincs rajtam, viszont a kisbabám egészsége most mindennél fontosabb, így inkább szeretnék még az előttem álló egy hónapban felszedni legalább 2-3 kilót. Így is rekord vékonyan megyek a szülőszobára- magamhoz képest. 7 kilónál tartok most, legalább 10 kiló plusz elférne rajtam, hogy legyen erőm és tartalékom a műtét után és a szoptatás beindulására.
Viszont szerencsére a kisbaba a pocakomban nagyon aktív, szinte egész nap ficánkol. Hol a kis kezek, hol a lábak dudorodnak ki a bőröm alól, vagy épp vakarásznak belülről. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem várom a végét, de azért tényleg jó dolog volt végigcsinálni a terhességeket is, bár egyetlen árnyoldalát nem tudom soha legyőzni, az aggódást. Amíg nem kerül elő belőlem ez a kis ember, addig nincs egy igazán nyugodt percem sem, mint ahogy az előző kettővel sem volt. Ha már kikerül és a szememmel láthatom ,hogy minden rendben, akkor tudok csak teljes mértékben megnyugodni. Úgyhogy én már nagyon várom, hogy véget érjen a visszaszámlálás és végre teljes legyen a család.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése