Az élet úgy jó, ha éljük. Nem szeretem az elpocsékolt időt, a kihagyott élményeket, ennek ellenére természetesen anyaként egyáltalán nem vágyom a veszélyt, az izgalmakat, csak szeretem, ha tartalmasan telnek a napjaim. Szeretem a kiegyensúlyozottságot és jól esik esténként elnyúlni az ágyon és ha csak pár perces simogatást, de azt feltétlenül kicsikarni a fiúktól egy fáradt nap után.
Már csak másfél hónap van hátra a szülésig és hát az elmúlt napokban azért érzem, hogy ideje lassítani és kicsit a testem pihentetésével is foglalkozni, hiszen nemsokára elkerülhetetlenül is nagy igénybevételnek lesz kitéve- újra.
Napok óta küzdök a tüszős mandulagyulladással, hol nagyobb, hol kisebb sikerrel. Csodaszerem a szódabikarbóna-só kombináció úgy-ahogy szinten tartja az állapotomat, hogy ne legyek rosszabbul, de valószínűleg egy kiadós pihenés hozná meg leginkább a hatását, úgyhogy holnap és azután szigorúan ágyban töltöm a szabadidőmet és próbálok ismét bomba formába, hogy a hétvégére, mikor a gyerekek sem mennek oviba és bölcsibe, teljes értékű szülővé tudjak válni újra.
A mai napom eléggé zsúfolt volt, reggel nyolckor már 200km/h feletti sebességgel repesztettünk az m7esen a világ egyik legmodernebb Mercedesével, amelyben ülve különösképpen fel sem tűnt, hogy ilyen gyorsan megyünk, ha nem láttam volna a monitoron felvillanó számokat.
A munka megbeszélés a külföldi partnerekkel jó hangulatban és sikeresen zajlott, aztán már jöttünk is visszafelé a főváros felé, majd egy jó kis étteremben megebédeltünk és úgy jöttünk haza. Akkor már éreztem, hogy a hasam eléggé elfáradt a sok ülésben és nyilván a harisnya szorítása sem tett túl jót neki, mert alig vártam, hogy végre ledobjam a csinos ruháimat és itthoni szerelésbe öltözzek.
Miután a Csabi is hazaért a munkából, már indultunk is a moziba, mert ki kell használni minden szabad pillanatot, ha már IM nálunk van gyerek felügyelni. A film jó volt, a kóla-popcorn kombináció már kevésbé volt élvezetes fájdalomtól nyilalló mandulával és a hasamban virgonckodó egyre erősebbeket rúgó kisasszonnyal. A néhány korty cukros koffein bomba és a hangos effektek hatására a hasam külön életre kelt és a testemtől függetlenül hatalmas ugrándozásba kezdett. Míg a mozi nézői a filmvászonra szegezett tekintettel ültek és nagy élvezettel ropogtattak én azon gondolkodtam, hogy vajon képes lenne-e ez a virgonc gyermek a hasamon át utat törni a külvilágba, úgy mint az Alien filmekből ismert lény, aki az anyja hasán kirágva magát kiszabadult a nagyvilágba.
Szerencsére nálunk happy end lett, mert végül csak bennem maradt a film végéig, sőt még tovább is. Most végre itt pihegünk az ágyban és várom, hogy elcsendesedjen a család és végre aludjak egy jót.
Mivel holnap szigorú bújós napot tartok, azt hiszem alkalmasabb lesz tartogatnom a gondolataimat akkorra, mert már leginkább csak az oldalra forduláson és a szemem lecsukásán jár az eszem. Holnap jövök...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése