fagyasztott napok

Megjöttek a mínuszok és elkezdtem fázni. Nem szeretem a télnek ezt a részét, mikor semmi jót nem tartogat. Ha hó lenne, akkor jó érzés lenne kimenni és rengeteg programot lehetne kitalálni, de ez a fagy az égvilágon semmire nem jó azon kívül, hogy bekuckózzunk a meleg a szobába és még csak az ablak irányába se pillantsunk, mert a látványtól is átfagy minden porcikánk, ahogy a dér rátelepszik mindenre az udvaron. Természetesen az elektromos kapunk is a legnagyobb hidegben mondta fel a szolgálatot, így a megszokott kényelem, hogy a garázsból egy gombnyomással az utcán termünk, már csak hiú ábránd marad. Persze már hívtunk szerelőt, hogy mielőbb orvosolja ezt az elemi problémát, de Murphy ismét nem okozott csalódást, mert természetesen a probléma olyan mértékű, amit bármi jött-ment szaki nem tud megoldani, csak a fővárosi szakszervíz sokat tapasztalt kollégái.
Így aztán marad egyelőre a szaladgálás a hidegben a kocsitól a kapuig, majd vissza- ami valljuk be azért nem egy nagy mutatvány, de mégis ki tudja billenteni az ember lányát a komfortzónájából egy pillanat leforgása alatt.

Mióta megkezdődött az újév a napok viszonylagos hasonlósággal telnek nálunk, ami egyáltalán nem gond, mert így mindenki tudja a dolgát és ez a napi rutin nagyon is jól működik nálunk mostanában.
Minden reggel fél hétkor kelek, a Csabi munkába megy, én pedig a zuhany alá. Körülbelül fél órám van magamra és ezt maximálisan i is használom. Fürdés,bőrápolás,  smink és frizura készítés- utóbbira van, hogy nem jut elég idő, de mivel úgyis itt a sapka szezon, ez nem is annyira nagy baj.
A zuhany alól kilépve azonnal a mérlegre pattanok és minden reggel ellenőrzöm a súlyomat. Szerencsére ez egyelőre bevált, mert nem szaladnak rám fel a kilók és ezzel a kontrollal sikerült viszonylag jól megúsznom a karácsonyi falás rohamot is hízás nélkül!
A mérlegelés után testvajjal bekenem a bőrömet, hogy ha lehet a 3. terhesség már ne tegyen kárt benne. Az "eddigi károkat" majd orvosoljuk- de szerencsére ehhez már mindent elterveztem, úgyhogy emiatt legkevésbé sem kell álmatlanul forgolódnom.
A smink az elmaradhatatlan és minden reggel egy 10 percet vesz igénybe, bár lehet, hogy csak 8-at. Ennél többet a nap folyamán nem foglalkozom a fejemmel, maximum a hajamat gumizom be vagy ép kontyolom fel, ami épp kényelmes.

Körülbelül 7 óra tájékán szokott ébredni a Bence, majd együtt felkeltjük az Ádit is. Mindketten isznak egy pohár tejet, fogat mosnak, felöltöztetem őket, összeszedjük az aznapi cuccokat és útra kelünk. A Bence éppolyan vidám ballag be a bölcsibe, mint az Ádi az óvodába. Nyomnak az arcomra 1-1 puszit és mindenki megy a dolgára.

Ezután hazajövök és a Castor már kitörő örömmel fogad, hogy végre egyedül vagyok és azon nyomban be is slisszan mögöttem az ajtón és elnyúlik a padlón. Érdekes, hogy ahhoz képest, hogy időnkét milyen vehemens tud lenni, a bejáratnál igazi úriember. Soha nem tolakszik, szépen előre enged és csak utána robban be a lakásba a hatalmas testével. Valószínűleg nem érzi túl jól magát a 23 fokos nappaliban, mert időnként kimegy szellőzni, majd pár perc múlva tér csak vissza, de semmi pénzért nem maradna kint, ha együtt is lehetünk idebent.  A reggelimet rendszerint a laptop előtt fogyasztom el, miközben átfutom az e-maileket, lefordítom, majd továbbküldöm őket. Elintézem a telefonhívásokat és leszervezem a találkozókat. A délelőtti órák alkalmasak a rendrakásra és takarításra is, ezt általában bele tudom zsúfolni a nap első felébe. Egy gyors szellőztetés dél előtt, majd indulás a gyerekekért vissza. Első a Bence, akit legkésőbb délben ki is hoznak a teremből, ahol a többi gyerek már alváshoz készülődik. Miután megörültünk egymásnak, indulunk az Ádiért is az oviba. Mivel a két intézmény egymás szomszédjában van, így nekem egyszerűbb elhozni az Ádikát is ebéd után, mint mégegyszer visszamenni érte délután. Így aztán ő is boldog, hogy hazajöhet és ezzel a mínuszokban való többszöri mászkálás is le van redukálva. Ebédet az oviból hozok, ahova be vagyunk fizetve és mire indulunk haza, már ott vá minket összekészítve a friss, gőzölgő étel az ajtóban.
Hazaérve az első dolgunk a Bencét lefektetni, aki jó esetben 2-3 órát is alszik. Ezalatt én megebédelek, majd elnyúlok az ágyon és az elmúlt napokban olvasással ütöm el az időt. Már régóta szomjaztam valami jó könyvre, ami leköti a figyelmemet és nehezemre esik lerakni. A mostani természetesen nem teljes mértékben ilyen, de határozottan nem rossz és jól esik olvasni.
Természetesen nem az egész 3 órát tudom fetrengéssel tölteni, mert akkor az Ádi addig ülne az x-box előtt, míg én jól érzem magam, így erőt kell vennem a lustaságon és valami hasznosabb időtöltöltést találni. Tegnap egy 150 darabos kirakót raktunk ki -bár a többesszám erős túlzás, mivel az első 10 perc után már egyedül illesztgettem a darabkákat, míg az Ádi vaníliás pudingot majszolt mellettem.

A Bence 3 és 4 óra között szokott ébredni, akkor általában eszegetnek egy kicsit és 5kor már jön is haza a Csabi a munkából. Ilyenkor azonnal kezelésbe is veszik a kölykök, én pedig addig vacsorát készítek/rendelek/melegítek - mikor melyik opció van soron. Hétköznap sosem főzök, sőt előfordul, hogy hévégén sem. Pedig sokat böngészem az egyik főzős oldal az interneten, mert hihetetlenül jó recepteket fedeztem fel rajta, de ritkán jutok odáig, hogy meg is valósítsam azokat. Ez már nem igazán fér bele a napba és sokszor nem is éri meg nekiállni, mert rengeteg időt vesz el és van, hogy a fél család ezért vagy azért nem kéri.

Az este már gyorsan eltelik. Fél nyolckor fürdés, aztán 8 és 9 óra között a Bence már megy is aludni. Az Ádi valamivel később, de 10ig azért általában elcsöndesedik a lakás. Az éjszakai nyugalmat a napokban csak a Kira párzási ösztöne zavarja meg, aki rendszerint hajnali 1 és 6 óra között érez ellenállhatatlan késztatést, hogy kijusson az udvarra és az ivartalanított, nemi vágyaktól teljes mértékben mentes 12x nehezebb testtömegű akitával párosodjon.
Remélem hamarosan vége lesz ennek a pár napnak, mert borzalmas dolog, hogy bármikor egyik oldalamról a másikra fordulok hajnalban, a kis göndör kontúrja azonnal megjelenik a lábaim mellett és hangos lihegéssel kísért vad farokcsapkodással jelzi, hogy kedve támadt kimenni egy kicsit. Én ilyenkor általában egy nem túl kulturált káromkodással lezárom a kommunikációt és a következő megfordulásig próbálok nem tudomást venni róla.

Nagyjából így telik el egy nap nálunk, még egészen február végéig. Közben a napjaimba be-becsempészek 1-1 órányi kényeztetést, hol masszázs, hol manikűrös, hol egy csajos este vagy csak egy kávézás. Emellett pedig lassan számolom vissza a napokat és várom, hogy megláthassam a kislányomat...és persze azt is, hogy végre befejezzem az utolsó terhességemet és újra legyen olyan ruhám, ami kínszenvedés nélkül feljön a testemre és hogy jöjjön a tavasz és végre egy kis napfény érje a bőrömet!