Kedden reggel érkeztem a vadiúj zöld gurulós bőröndömmel. A Csabi csak kidobott a SOTE bejáratánál és robogott is tovább, mert egy tárgyalásra sietett. Nem bántam, hogy egyedül kellett intéznem a dolgokat, az ember lánya a harmadik szülésnèl már nincs elanyátlanodva, így én is útra keltem az intézmény falai között, hogy elébe álljak a rám váró megpróbáltatásoknak.
Először a betegfelvételi irodába mentem, majd a terhes ambulanciára, ahol elvégeztek egy ctg vizsgálatot, majd kaptam egy szobát (röpke 3 óra leforgása alatt) és elfoglaltam a nekem szánt ágyikót. A szoba négy ágyas volt, mind foglalt, az enyém is csak reggel szabadult fel, mikor egy kismama fájásai beindultak hajnalban. Az új szobatarsaim már eléggé össze voltak szokva, tekintve, hogy legalább három hete ott laktak mindannyian és ráadásul mindenki ikreket várt közülük. Hamar cseverészni kezdtünk, mindenki története napvilágot látott és a végén már jókat derültünk, hogy én akkor egy 1 éjszakás kaland lettem nekik, mivel rám hajnalban már új utak vártak.
Amegpróbáltatások ffél ötkor kezdődtek, de valószínűleg azért belül kissé izgulhattam, mert már négykor ébresztett a biológiai órám. Első utam a fürdőbe vezetett és feldobtam egy enyhe sminket. Ennek leginkább lelki okai voltak, hiszen így egészséges tükörkép néz vissza rám. Ha sápadtan, fekete karikás szemmel indultam volna neki ennek a nehéz napnak, valószínűleg jártányi erőm sem lett volna. Ezzel ellentétben így vidáman jelentkeztem ötkor a nővérszobán egy utolsó ctg-re. A magzat mozgással minden rendben volt, készen állt a műtétre. Hatkor már a szülésznő várt tárt karokkal, hogy néhány liter langyos vizet beleeresszen a végbelembe.
Azt ezt követő harminc percet nem részleteznem, de a wc-n kókadozva töltöttem. Valami miatt borzalmas rosszullét jött rám, fehér lettem, mint a fal és rettenetesen gyenge, a hasam görcsölt és közben csak ürült a sok víz a testemből végeláthatatlanul. Voltak pillanatok, amikor azt gondoltam, hogy ott helyben meg fogok szülni a fekália közepén, egyedül. ...de végül valahogy kikecmeregtem és elnyúltam az ágyon. Persze sok időm nem volt rá, hogy összeszedjem magam, mert hamarosan meg is jött a három zacskó infúzió és a hozzá tartozó felszerelés, ami az én kezfjembe került.
Innen pedig indultam a szülőszobára, hogy meglássam Dórikàt, aki idáig a hasamban növekedett.
Ahogy a műtőbe értem már minden olyan filmszerű volt. Valószínűleg a tudatom tiltakozott a valóság ellen és nem akarta tudomásul venni, hogy ide hoztam a testem. A gerinc érzéstelenítő beadása koránt sem ment úgy, mint a karikacsapás, pedig a Bencével a hasamban egy perc alatt beadta egy ügyes kezű aneszteziolóus. Most ez jó negyed órát vett igénybe, miközben egy ideget is eltsláltak, aminek hatására olyan érzésem volt, mintha villám csapott volna belém. Végül csak sikerült beszúrni és már fektettek is a műtőasztalra, hogy várják az érzéstelenítő hatását. Az persze csak nem jött. Eltelt 1 perc, majd kettő, majd végül tíz. Közben megjött az orvosom is, aki csodák csodájára a harmadik szülésemre csak jelen volt, ha már eddig mindig nysrslgatott valahol, mikor szükség lett volna rá.
Az érzéstelenítő nagyon lassan hazott, legalább 14 percet kellett várni rá, ami a műtős csapat szavaiból kivéve rettenetesen sok idő volt. Közben bejött az anyukám is, aki hősiesen végigülte a fejemnél az eddigi összes gyerek kivételét.
Végül csak sikerült elkezdeni a műtétet és hamarosan napvilágot látott Dóra, aki nagyon lila volt és nagyon hajas. Őt elvitték , engem pedig elkezdtek rendbe tenni. Ezidáig egy ilyen összevarrás úgy harminc percet vett igénybe, most csak nem akarták befejezni. Őszintén szólva egyre kellemetlenebb és kellemetlenebb érzések törtek rám és úgy éreztem, hogy nem tudok egy perccel sem tovább ott feküdni. Szorított a mellkasom és úgy éreztem, ha azonnal nem szabadulok, akkor végem.
Legalább egy órán át matattak még bennem, aztán egyszer csak vége lett és én is megmaradtam. :)
Kicsit megkaptam a kisbabát, majd felvittek az intenzív osztályrs. Mire odaértünk már semmi bajom nem volt. Az egész kórteremben én voltam egyedül. Csend és nyugalom szigete volt a hely. Hogy vajon miért sikerült véletlenül felhívnom onnan az egyik külföldi üzleti partnert, azt magam sem tudom, de ha már így alakult, kedélyesen elbeszélgettünk, majd rendelést is adott le, amit továbbítottsm is e-mailen, mintha nem épp tíz perccel ezelőtt toltak volna ki a műtőből.
A nap további része már az elvárásaim szerint alakult. Jól éreztem magam, nem viselt meg a műtét és estére már le is kerültem a csecsemő osztályra, ahol végre összersktak a babával.
Folyt.köv......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése