Csak egy perc kedvesség.

Lassan két hete egyik betegségből a másikba evickélünk. Hol én, hol a gyerekek. Hiába van nyár, nem nagyon sikerül meggyógyulni, ami pedig a legrosszabb,hogy a baba sem marad ki ebből a hercehurcából.
Nagyjából éjjel-nappal fent vagyok, mert valaki mindig sír, fáj valamije, lázas vagy csak nem tud aludni. Az egész kezd egy rémálomra hasonlítani. Amúgy meg kell valljam az anyák különös teremtmények, mert legkevésbé sem érzem magam fáradtnak és teli energiával ébredek már napok óta hajnali ötkor, mikor is újra kezdődik a szolgálat egy 2-3  órás éjszaka után.
Kicsit azért kellemesebben is el tudnám képzelni a nyári szünetet, de még mindig nem ez a legnagyobb gondom, ami éppen kiverte nálam a biztosítékot.

Ma reggel arra ébredtünk, hogy a napok óta nyűgös Dórikának egészen konkrétan folyik a füléből a sűrű, fehéres színű genny. Nyilván nagy gyulladásban volt az egész hallójárat, de hiába nézte néhány nappal ezelőtt a doktor néni, nem látott semmi szokatlant. Isteni szerencse, hogy már van egy időpontunk az Ádival a fül-orr gégészetre, így rá tud pillantani a szakember és végre talán megoldódik a Dóri-rejtély és újra nyugodtan telnek majd az éjszakáink.
Mivel három gyerek mellett nem könnyű észben tartani dolgokat, főleg olyanokat, amiket autóban ülve, vezetés közben próbálunk megjegyezni  és az sem könnyíti meg a dolgot, hogy hét nappal ezelőtti információról van szó. Így aztán élve az internet nyújtotta lehetőségekkel azon nyomban felmentem a világhálóra, hogy némi információt szerezzek a szakrendeléssel kapcsolatban.

A honlapon ez állt:

"Nem beutalóköteles szakrendelés.

Előjegyzési időpont, tájékoztatás kérése az alábbiakban feltüntetett telefonszámon és időpontban lehetséges.

Tel. sz. / 06.....
Hétfő-Péntek: rendelési időben

Rendelési idő:

Hétfő: 8.00-15.00
.......
"
8.24. Az agyammal felfogom az információt miszerint most van itt a telefonálás, a tájékozódás és időpontkérés ideje.
8.25. A telefon kicseng. Természetesen nem veszik fel. Hívom újra. Aztán megint. Felveszik.

"- Jó reggelt! Szeretném a segítségét kérni, mára van időpontunk, de nem vagyok benne biztos, hogy jól emlékszem. Lenne szíves megnézni? -kérdezem kedvesen, gyanútlanul.

- Miért nem nézi meg a leleten? -jön a válasz

- Mert nincs leletünk, ugyanis...- próbálom mondani, hogy azért, mert most megyünk oda először, így honnan a nyavalyából lenne már leletünk???- de nem hagyja,h befejezzem a mondatot.

- Ez nagyon nem jó, hogy rendelés alatt telefonálgat.- böki oda igazi magyar mentalitással, majd végül "szíveskedik" megnézni nekem, hogy mikor kell mennünk."

Egy ilyen beszélgetés után érzem igazán fáradtnak. Ilyenkor mindig megkérdőjelezem,hogy van-e értelme még bárkivel kedvesnek lenni. Minek? Nem értem, hogy mennyibe telt volna, ha rápillant a naptárra és megnézi? Miért kell az ember napját már reggel tönkretenni azzal,hogy ilyen bunkó stílusban beszél, mikor abszolút nem indokolt?
Igen, valószínűleg én vagyok érzékenyebb. Nincs időm az idegrendszeremet rendesen megpihentetni. Nagyjából egész nap hatalmas megterhelésnek vagyok kitéve fizikailag és szellemileg egyaránt. De akkor is felfoghatatlan,hogy emberek,hogy tudnak így élni? Milyen lehet a napja, ha már korán reggel ilyen stílusban beszél?
Aztán panaszkodásképpen felhívom anyut. Nem veszi fel. Visszahív, majd érdeklődik, hogy miért kerestem. Elkezdem mesélni, miközben hallom, hogy párhuzamosan máshoz is beszél. Lehet,hogy fél füllel hallja, hogy mit mondok, de nem innentől kezdve már nem érdekel. Kinyomom- bár lehet,hogy észre sem veszi.

Nem tetszik ez a világ. Mindenki rohan. Nem figyelünk egymásra. Nem szánunk egymásra egy percet sem. Nem beszélgetünk, nem halljuk meg a másikat. Nem vesszük észre,ha megbántunk valakit, nem is törekszünk rá, hogy észrevegyük a másikat. Sem idegenek, sem hozzánk közel állók. Minden más előtérbe kerül, rengeteg 'fontos' dolgunk van. Lehet,hogyha dolgoznék én is ilyenné válnék? Lehet, hogy a gyerekekkel töltött rengeteg idő tanított meg arra, hogy mennyire fontos, hogy törődjünk egymással? Hogy figyeljünk  egymásra és kedvesek legyünk? Kedvesek. Nem nehéz. Amíg nem veszik el a kedvünket tőle. Nem kell pedig sok: csak egy perc kedvesség mindenkinek!