Hol van az a régi nyár?-kérdezhetném, de egyáltalán azt sem tudom hova tűnt a nyár. Évek óta behülyít minket a várva várt meleg, majd hirtelen, mint a kámfor szertefoszlik. A szekrényekben sorakoznak a rövid nadrágok, a trikók, atléták és idén már a csajos miniruhák is a legkisebbnek. Ehelyett itt kuksolunk a szobában, kint esik az eső, a gyerekek fülgyulladás miatt antibiotikumot szopogatnak a fagylalt helyett és a medence is csak kerti díszként funkcionál manapság. Már nem lehet a nyári melegre sem alapozni, mert ez is megváltozott. Bolond világot élünk, téli meleg és nyári hideg van és a meteorológusok sem igen tudják mit tudnának mondani, azon kívül, hogy a hőmérséklet valahol 18 és 32 fok között várható.
Nyaralni szeretnék. Tudom,hogy vad ötlet így 3 gyerekkel ilyet óhajtani, de mégis csak ez jár a fejemben. Vágyom a nyüzsgést, a lángos illatát, a strand moraját és a naptej ragacsosságát a bőrömön. Minden vágyam, hogy a káros napsugarak perzseljék a testemet és a vízparton homokvárat építhessek a gyerekekkel. Olyat, ami körül vizes árok fut és tornyaiból a képzeletbeli figurák belátják a partot. Gondosan megépítenénk, aztán a Bence egy kaján mosoly kíséretében porig rombolná a remekművet, mi pedig kiabálnánk, hogy ezt nem szabad. A nagy veszekedésben biztosan megéheznénk és megvásárolnánk minden finomságot a büfében, amit csak megkívánnánk. Palacsintát, hot-dogot és hamburgert is. Aztán cserélgetnénk, mert mindig megkívánnánk a másikét. Valamiért az általában jobbnak tűnik. Limonádét innánk és ice teát, aztán ha teletömtük magunkat már szaladnánk is a vízbe, fittyet hányva rá, hogy evés után nem jó benne ugrálni. Kijönni nem lenne egyszerű, kékre dermedt szájú gyerekek bizonygatnák, hogy nem fáznak és még fürdenének 5 percet, amiből 10, majd 20 perc kerekedne. Aztán újra megéheznénk és minden kezdődne elölről, egészen estig, mikor is az esti fürdést elsumákolnák, arra hivatkozva,hogy ők már bizony kiáztak ma a strandon, én pedig megengedném nekik, hogy koszosan feküdjenek le aludni, hiszen nyaralunk. Ilyenkor teljesen más a világ. Nem néznénk tévét, csak bandukolnánk a turistáktól nyüzsgő sétányon és megvennénk minden kacatot az árusoktól, amikre nem is lenne szükségünk, főleg nem annyiért, amennyiért ők kínálják. 10 perc után lenne hűtőmágnesünk, lézerkardunk és vízipisztolyunk is. Három egyforma, hogy nem legyen veszekedés. Bár veszekedés így is lenne, mert az mindig van egy ekkora családban, de ez sem igen zavarna miket, mert épp nyaralnánk. Minden nap számolnánk,hogy hány éjszaka lenne még hátra a jóból és eleinte vidáman nyugtáznánk, hogy még a felénél sem járunk. Aztán egyszer túllépnénk rajta,majd arra eszmélnénk,hogy elment az idő. Élményekkel telve, lebarnulva, napszítta hajjal indulnánk haza és boldogan emlegetnénk ezt a hetet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése