Dübörög a nyár, kint végre felmelegedett az idő és a vakáció is megkezdődött. Ugyan nálunk ez nem annyira érezhető, mert hol az egyik, hol a másik gyerek kapta el a fülgyulladást, de most már kijelenthetem,hogy mindenki túlesett rajta. A Bence a héten még itthon regenerálódik, az Ádi pedig táborban tengeti napjait az utolsó héten, majd ezután végre megkezdjük az igazi szünidőt. Dinnyét majszolunk és kukoricát főzünk minden nap és annyit eszünk belőlük,hogy majd'kipukkadjunk.
Hogy velem mi a helyzet? Köszönöm, többé kevésbé jól vagyok. Olykor-olykor elfáradok, előfordul az is,hogy mérgemben toporzékolok a nappali padlóján, de legtöbbször jókat nevetünk, még akkor is ha éppen nem szabadna. Mert bizony vannak helyzetek, hogy türtőztetni kéne magunkat, hogy ne hahotázzunk a rosszalkodó gyereken, de van,hogy egyszerűen ne megy. A Bence az imént, mikor egy céges telefont intéztem, önállóan kiment a teraszra és egy szép csokrot szedett nekem a bimbózó szerelem virágból, amit féltve gondozunk, locsolunk nap, mint nap és örömmel nyugtázzuk,hogy idén rekor mennyiségű virág lesz rajta. Na már most ezen örömködni többet nem fogunk, mert a kis kertész palánta gondosan megritkította a bokrokat és kedvesen bazsalyogva nyújtotta át a csokorba rendezett virág kezdeményeket.
Tegnap volt a születésnapom. Az évek alatt valahogy ez is teljesen más értelmet nyer. Míg gyerekkorunkban az ajándék a legfontosabb, most már ez teljesen elveszíti a fontossági sorrendben elfoglal előkelő helyét. Az idei szülinap több szempontból is szívmelengető volt, hiszen rengeteg köszöntést kaptam, nagy részét a facebooknak hála, ami azért nem is olyan rossz dolog, ha belegondolunk és két olyan régi barátnőm is felkeresett, akikkel évek óta nem is beszéltünk, mert elsodort minket az élet a szélrózsa más-más irányába. Valahogy idén mégis eszükbe jutottam és ez igazán jól esett, tekintve,hogy olyan ritkaságszámba mennek manapság az igazi baráti kapcsolatok. Mikor olvastam az üzeneteiket, akkor döbbentem rá igazán, hogy mennyire gyorsan elrepültek az évek. Az egyikükkel jó 10 éve, a másikukkal pedig legalább 8-9 éve nem tartjuk a kapcsolatot, mert mindenkit máshová sodort az élet. Furcsa érzés, hogy ilyen sok év távlatában tudok már gondolkozni, emlékeket felidézni és mégis olyan érzésem van, mintha tegnap lett volna mindez. Igen jó érzés így visszagondolni a múltra, hogy sikerült kiépíteni sok jó kapcsolatot, barátságot, amik gyökere tényleg szépen gondozva volt és még most is tudnak új bimbót hozni, ennyi idő után. Igazság szerint talán ennek kell, hogy a legnagyobb ajándék legyen az életünkben, hogyha mi pozitívan, nyitottan és őszintén állunk hozzá, akkor még ebben a sokszor elkorcsosult világban is lesznek értékes kapcsolataink.
Az estét szűk családi körben töltöttük. Tortáztunk, a gyerekek mezítláb ugráltak a teraszon örömükben, chipset majszoltak, a felnőttek pedig sört ittak és jót beszélgettünk. Tényleg klassz este volt!
Most pedig irány vissza a dolgos hétköznapokba, mert Dórika mér fél órája itt "röfög " az ölemben, fittyet hányva rá,hogy még alig múlt hajnali 5 óra. :)
Csodaszép napot mindenkinek! <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése