Vasárnap reggeli idill. Fekszem az ágyban a Dórival és az Ádival, előbbi mindig rám-rám pördül és a kis körmeivel kaparássza a combomat, a nagyobbik pedig valami csúcs izgalmas mesét néz a tévében. A mai mesék már egyáltalán nem az én generációmnak szólnak -még jó- de olyannyira nem, hogy múltkor is csak ámultam, mikor az Ádi mesélte, hogy a gonosz szereplőt beledobták a virtuális tengerbe, ahol örökre a feledés sűrű homályába veszett. Csak pislogtam: virtuális tenger???!!! -anyám.
A középső szülött még javában húzza a lóbőrt, ami igazán meglepő, mert általában ő szokott a kakasokkal ébredni és már hajnalban végeláthatatlan feladatok adni, mint például a kakaó készítés, ami önmagában nem is tűnne túl nagy kihívásnak, csak hát a Bencének egyáltalán nem mindegy,hogy épp milyen bögrébe öntöm, milyen kanállal keverem el benne a port és milyen szívószálat teszek bele, amivel aztán 5 másodperc alatt kiszürcsöli az elengedhetetlen reggel nedűt. Aztán jön a többi kérés, vagyis inkább utasítás, amik legalább ennyire tudatosan vannak összeállítva és ezen elvárásoknak vagy megfelelek vagy hatalmas balhé kerekedik belőlük.
Persze csak emlegetni kellett, már meg is jelent a kis tejfölös szőke hajával a szobám ajtaja előtt, majd elfutott és két Paula pudinggal és két egyforma kanállal felszerelkezve érkezett vissza, amit Ádival ketten terveznek elfogyasztani az ágyamban. Érdekes, hogy amennyire kis irigy néha, ha valamit enni kér, abból azonnal két adagot kell adnom neki, mert követeli, hogy a bátyjának is vihessen belőle. Míg a fiúk majszolják a finomságot, Dórika itt brümmög mellettem, élvezi,hogy két napja rájött, hogy ilyen hangokat is ki tud már adni, úgyhogy ha kell, ha nem fröcsögteti a nyálát, így egy száraz ruha körülbelül 2 perc alatt csurom vizes lesz rajta.
Először még azt terveztem,hogy hétvégén el kéne ugrani a Velencei tóra a gyerekekkel, de végül úgy döntöttünk, hogy az itthoni strand is kellőképpen kielégíti az ő igényeiket és így mi is tudunk egy kicsit szusszanni, mert nem kell egész álló nap utánuk szaladgálni a strandon. Nem mellesleg mindig elfelejtem tudatosítani magamban, hogy jobb lenne nem elszórni a pénzt, ha már egyszer autóra gyűjtök. Hetek óta nézegetem a kínálatot, hogy melyik jármű lenne megfelelő. Persze az igényeim nem igazán akartak találkozni a valósággal. Három gyerekülést nem lehet behelyezni egy cabrióba, de még egy városi terepjáróba sem túl könnyen, utóbbi áráiról nem is beszélve. Így aztán egyezségre jutottam magammal és két típusú egyterű közül fogok választani, amik az elkövetkező években ki tudják szolgálni az igényeimet. Viszont ehhez még szükség van némi megtakarításra, úgyhogy jobban teszem,ha nem szóróm felelőtlenül a pénzt, ha át szeretném helyezni a fenekem a mostaniból egy újabb autóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése