Ez az 5. nap, hogy teljesen egyedül vagyok mindhárom gyerekkel. A helyzet katasztrófális. Az idegeim lassan feladás a harcot, őszintén szólva egész nap csak ülnék egy sarokban és ordítanék.
Aludni egyre kevesebb időm jut, a Dóri ma is ötkor kelt, előző este pedig éjfélkor kerültem ágyba. Persze egy szavam sem lenne, ha 5 óra alvás járt volna egyhuzamban, de sajnos kettőkor és fél négykor is fel kellett kelnem, mert a Dóri nem bírt aludni. Végül is a testem maga nem fáradt, inkább csak az idegeimnek kéne egy kis megnyugvás.
Valójában nem is tudom szavakba önteni mi folyik itt nálunk. Így inkább betekintésképpen leìrom a mai reggelt -hiszen még mindig csak 10 óra van.
5.00: Dóri felkel. A két órában míg ébren van egyik helyről rakom a másikra. Lehetőleg minél jobban próbálok a kedvében járni, nehogy felírás a többieket. Háromnegyed hétkor megpróbálom berakni az ágyába. Ordít. Paskolom a fenekét -ez általában megnyugtatja-persze nem ma. Csak azt veszem észre, hogy egyre erősebben paskolom. Ideges vagyok, így kiviszem a kertbe. Ott elalszik a babakocsiban.
7.00. Osonok vissza a lakásba-boldogan nyugtázva, hogy a Dóri alszik. Ezzel egyidejűleg két álmos fej néz rám a nappali közepéről. Hurrá! -akkor kezdődjön a nap.
Amíg a gyerekek reggelinél, addig felporszívózom a lakást. Sőt még fel is mosom. Szerencsére ebben a nagy melegben gyorsan szárad a padló, de természetesen a Bence ezt sem tudja kivárni. Hiába mondom neki háromszor is szépen, hogy ne lépjen a vizes kőre-szarik rám. Elindul, majd hallom, hogy azzal a lendülettel elvágódik. Ordít. Én pedig kiabálok. Nem bírom ki, hogy nem mérgelődjek (és akkor még szépen fejeztem ki magam ). Valószínűleg azért is vagyok ingerlékenység, mert három órája ébren vagyok és még nem ettem és nem ittam semmit.
Lenyugtatom magam és úgy döntök, hogy megreggelizek. A Bence mesét néz a laptopon, Ádi játszik a tévén. Dóri a kezemben. Egy kézzel, rutinosan kenyeret vágok, vajazom, felvágott és uborka is kerül rá. Végre leülök. -BABA!-kiált fel Bence, hogy ő is kér. Újra felállás és készítek még egy szendvicset. Persze vizet elfelejtettem hozni, így belekortyolok az asztalon felejtett kólába. Bence ordít, hogy az apáé.
Közben rápisil a székre, ami az étkező asztal alá folyik. Dóri még mindig a kezemben. Feltakarítom.
Miután visszaülök a szendvicsem elé, az Ádi kezd el a kérdéseivel bombázni. Anya, melyik csapattal legyek? Anya, találd ki milyen színű a labda? Anya szerinted ki lőtte a gólt? Anya szerinted ki fog nyerni?
Ezután Dóri berakom a babakocsiba. Kutyafuttában féláron a levest főni, persze mikor épp a nyers csirke bőrét cibálom, a Dodó ordítani kezd. Az órára nézek. Még csak fél tíz.
Sebtiben elrendezem a kaját, Dóri aludni viszem.
Persze 20 perc után újra felkel-de legalább ebéd lesz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése