Az a jó, ha három gyereke van az embernek, hogy egy biztosan mindig ébren van közülük. A legkisebb éjjel, a középső már hajnalban, a legnagyobb pedig még késő este. Így aztán az, hogy én nem jutok ágyba leginkább senkit sem érdekel, bár őszintén szólva még engem sem. Érdekes, hogy nem is igen vagyok fáradt, pedig lenne rá okom bőven.
Már javában dübörög a nyári szünet, de eddig eléggé zökkenőmentesen telnek a napok. Azt leszámítva,hogy közel 40 fok van, semmi bajunk nincs. Mindenki egészséges és úgy néz ki bele is tudtunk rázódni, hogy mindannyian felvegyük a ritmust - kivéve időnként a Bencét, aki nem tudja kihagyni a lehetőséget, hogy nagy patáliát csapjon, ha esetleg valami éppen nem az ő elképzelései szerint alakul. Pedig próbálunk a kedvében járni, még ruhát sem igen kell felvenni itthon, pont úgy mászkálhat, ahogy szeret, ahogy a világra jött: ordítva és meztelenül. ;)
Természetesen az,hogy egy bejegyzés elkészüljön, több órát vesz igénybe, főleg,hogy most már a laptopomra is igényt tartanak többen is a családból. A mai délelőtt eléggé nyűgösen indult, többször is toporzékoltam és csapkodtam, de bármennyire is próbálok visszaemlékezni,hogy mi miatt, már nem is sikerül, valószínűleg semmi komoly dolog nem történt, csak a szokásos napi rutin, ami időnként azért engem is tud hozni a sodromból. Persze ahogy telik az idő, a gyerekek is egyre immunisabbak lesznek a kiborulásaimra és 1-1 idegen emberi szemnek meghökkentő tombolásom őket már annyira sem hozza lázba, hogy felpillantsanak a Bogyó és Babócából. Még mindig szent meggyőződésem,hogy ki kell adnom magamból a felgyülemlett feszültséget, mert így jobb lesz mindenkinek. Persze most, hogy ezt leírom eléggé nevetséges színben tetszelgek még magam előtt is, ahogy a gyerekeim fittyet sem hányva rám nézik a mesét, miközben én fogcsikorgatva ugrálok és nagyokat trappolok mellettük, sőt,hogy nyomatékosabb legyek, még káromkodom is. Anyukám véleménye ellenére én nem hiszem, hogy ezzel maradandó lelki törést okoznék bennük, viszont a világ iránti szemléletüket ezáltal széles perspektívára emelem.
Általában egy nagyobb kiborulást egy nyugalmi állapot követ, mint a mai elmúlt 1 óra is, mikor a két kicsi kivételesen együtt aludt, az Ádi pedig mesét nézett a szobájában. Fogtam magam és titokban belecsobbantam a medencébe, felültem a zöld gumikrokodil hátára, a szememet becsuktam és csak úgy ringatóztam a vízen. Nem érdekelt a káros sugárzás, mert annyira jó volt egyedül lenni és közben még le is barnulni. Így ma már meg is volt a jutalmam, ezt pedig még csak fokozza a tény, hogy ma új autót kapok. Lecseréltük a leharcolt egyterűt és egy újabb, szebb és praktikusabb kocsit veszünk ma délután.
Az autóvásárlást nem terveztük ugyan ilyen gyorsra, de a meghirdetett régi négykerekűt egészen pontosan 20 perc alatt sikerült eladni és még legalább 4 vevő állt a kapu előtt könnyes szemmel, hogy miért nem ő viheti a masinát. Így egy pillanat alatt megváltunk tőle és rá is ébredtünk, hogy akkor most bizony nincs mivel róni az utakat, nem is beszélve a közelgő nyaralásról. Így szinte kutyafuttában kiválasztottunk 2 kocsit, de végül egy harmadik mellett döntöttünk.
Ennek örömére most meg is jutalmazom magam egy fagyis jegeskávéval,hogy roppant mód elégedett legyek ma délután!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése