ABRAKADABRA

Egyik nap csak úgy belenéztem a tükörbe, amit persze sokszor szoktam elkövetni,,,de ez most valami más volt. Ránéztem a hajamra és olyan idegen volt. Lógott a fejemen és én nem akartam többé ott tudni azokat az idegen tincseket. 10 éve van felvarrt hajam. Időközben persze cserélgettem, mert hiába igazi hajról beszélünk, azért itt is számolni kell amortizációval...törik a vége, vágni kell belőle, egyre rövidebb és rövidebb lesz, stb. Egy komplett hajkorona csere nem olcsó mulatság, hiszen a szép fürtöknek aranyban mérik az árát.
Elhatározásom pillanatában már rohantam is az ollóért és a Csabi elé álltam a nagy feladattal, hogy szabadítson meg a fürtjeimtől. Én sosem tudok várni. Bármi fontosat kitalálok, azonnal kell. Ezzel sem volt másképp. Csabi már-már rutinosan leszerelte rólam -az állítása szerint- halott nő haját és végre olyan voltam, amilyen akartam. Persze kellett egy kis igazítás a fodrásznál, de végül rövidebb hajú lettem.
Ahogy kikerült a póthaj, már észre is vettem, hogy milyen unalmas, sablonos lett ez a nagy lobonc. Az utcán, a facebookon, a boltban, mindenhol felvarrt hajú lányok flangálnak. Minden 'jó csaj' egyforma.
Én nem mondom, hogy nem fogom visszatenni majd a hosszú tincseket a jövőben, mert persze én is élvezem, hogy szép, dús hajat viselhetek, de most épp azt az időszakomat élem, mikor elég volt belőle.
Most élvezem, hogy szőke vagyok és rövid a hajam.

Azért persze még nem jelenthetjük ki, hogy mostantól nem fogok hajgumit a kezembe, sőt! A java még csak most jön!

Azt hiszem eddig igazán nem is ástam bele magam a lányos anyukák dolgaiba, de most ideje nekiállnom. A tegnapi ultrahang azt mutatta, hogy egy kislány lakik odabent és minden a legnagyobb rendben van vele. :)

Most már izgatottan várom, hogy elkezdhessem a csajos dolgok beszerzését az üzletekből. Furcsa is lesz kicsit rózsaszín masnis dolgokat válogatni a sok fiús cucc után.  Már annyira benne vagyok a kis hímek világában, hogy biztos sok esetben lövésem sem lesz mit érdemes beszerezni.

Száz szónak is egy a vége: 

ennél szebben nem is alakulhatott volna ez a terhesség, hogy végül egy kislány is került közénk.

Azt hiszem nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen szuper családom lehet.

<3 <3 <3

waterworld

Szinte fel sem tűnt, hogy ,ennyire bele is vagyunk kényelmesedve ebbe a világba. A napok nagyrészt arról szólnak, hogy jól éljünk. Legyen finom ételünk, szép ruhánk, dizájnos bútoraink.
Mi is, mint sok más család, az IKEAban töltöttük a vasárnap délutánt. Azért írtam, hogy sokan mások, mert a parkoló tömve volt autókkal, de olyannyira, hogy a családi beállóhelyeken, melyek azért szélesek, hogy egy babakocsi odaférjen az autó mellé, babakocsi helyett befurakodott kocsik fészkelődtek. Senkit nem zavart, hogy a másik mér nem tudja kinyitni az ajtaját....így hát minket sem. Beparkoltunk oda, ahova befértünk. Bent sem volt szellősebb a helyzet, a vállra dobott sárga zacskók mindenkinél egyre csak gömbölyödtek és falták a trendi lakáskiegészítőket.
Én is dobáltam be mindent, ami csak 'kellett'. Fürdőszobai polcot, díszpárnát, illatos gyertyát és fehér csipkés cserepet.

Mikor hazaértünk azon nyomban neki is álltunk a lakás szétbombázásának. A gardróbban rekedt szekrények végleg kiköltöztek onnan és elfoglalták végleges helyüket a többi szobában. Erre azért volt égető szükség, mert a babaszoba kialakítása az egyre hidegebb idő miatt nem tűr halasztást. Ablakot kell verni a falba, ki kell festeni, felszedni a padlószőnyeget és laminált padlót lerakni. Igaz van még bő négy hónapunk, de mind tudjuk, hogy a november közepétől januárig tartó időszak általában egy szempillantás alatt eltelik, az újévre pedig, mire jön a disznóvágó szezon, én is vágósúlyú malaccá cseperedek és valószínűleg a legnagyobb örömet a jobb oldalamon való pihegés fogja nyújtani, nem pedig a szoba falának kidekorálása. Valójában ebben is, mint minden más területen a letisztultságra törekszem. Nem szeretem a túl csicsás, agyondekorált dolgokat. Épp úgy, mint a ruhákban és cipőkben is törekszem egyszerűbb darabokat választani.. A csillogó, feliratos vagy mintás ruhanemű csak nagyon ritka esetben kerül a kosaramba.

Viszont nagyon elkanyarodtam a témától, amiről írni akartam. A nagy házalakítás kapcsán a hálószobámban berendezett smink-sarkomat meg kellett szüntetni. Ez épp akkora szívfájdalom nekem, mint amekkora öröm volt, mikor elkészült. Viszont nem hagyhattam annyiban, hogy ezután e nélkül éljek tovább, így hála a hatalmas fürdőszobánknak találtam is egy megfelelő helyet, ahol folytathatom ebéli tevékenységemet. Ettől csak annyi választott el, hogy a Csabinak fel kellett fűrnia a tükrömet, a polcomat és a lámpáimat a falra. Mondhatom, hogy az utolsó simításokat végezte, mikor egy jó szaftos b.ssza meg hagyta el a száját. Azon nyomban odaugrottam a fürdőszoba ajtajába, hogy megnézzem mi okozott ekkora felháborodást.
Akkor láttam, hogy a falból egy sugárban tör elő a víz, pillanatok alatt elöntve az egész helyiséget. Sikerült átfúrnia a vízcsövet. Vasárnap este hatkor.
Ez egyet jelentett a katasztrófával. A főcsapot el kellett zárnunk, ezzel elzárni magunkat a civilizált élettől.
Nálunk sosincs itthon ásványvíz, mert egy szuper víztisztítós vízadagoló gépem van, amit még a Jézuska hozott tavaly karácsonyra, így azóta mi nem költünk vízre palackozott formában. Mivel tudtam, hogy anyunak épp felénk van dolga, megkértem, hogy hozzon egy karton vizet nekünk, majd vázoltam neki a helyzetet, micsoda tragédia történt. Akkor még azonban nem sejtettem mennyire fontos is nekünk eme folyadék.
Három férfivel élek. Gondoljunk csak az emésztésükre. Megfigyeléseim alapján a férfiak nemcsak büdösebbet kakilnak, de sokkal gyakrabban is, mint mi. Ennek a lehúzása pedig igencsak akadályoztatva lett volna, mivel egy tartály vizünk maradt. Szerencsére nem történt ilyen irányú tragédia az egy nap alatt, amit víz nélkül töltöttünk. A pisilésünket összehangoltuk és csakis egyszerre mentünk vécére, azt a luxust senki nem engedhette meg magának, hogy egyedül vizeljen. Mivel a héten pont őszi szünet van, így az Ádi itatása és tisztán tartása is nagy feladat volt.
Önkéntelenül is mindig a csaphoz nyúltam, mert szükség volt vízre. Kiszaladtam a kertben, közben összeugrál a kutya és még jól meg is dögönyöztem. Persze utólag esett le, hogy ez mekkora hiba volt akkor. A Bence így is olyan koszos, hogy egész nap csutakolom, nemhogy egy napi víz nélkül...az összes szekrény, szék, kisasztal maszatos volt. Volt amibe csoki, volt amibe szőlő vagy esetleg megrágott, majd kiköpött mandarin volt belekenve...és olyan is volt, amit nem ismertem fel.
A Bence arca nemcsak fekete ragaccsal tarkított volt, de filctoll dekoráció is ékeskedett rajta. Az Ádi sem volt sokkal különb.
Komolyan mondom, hogy hétfő estére már olyan állapotok uralkodtak, mintha egy háborús övezetben élnénk. Szerintem még az is csoda, hogy komolyabb baktériumok nem fejlődtek ki ez alatt az egy nap alatt.

Végül hétfő estére lett újra víz. Amíg nem tűnt el egy napra, nem is vettem észre mennyire fontos is. A legfontosabb. Mindenhez kell és kellett volna. Úgyhogy vigyázzunk rá! ;)

újra sínen

Pár héttel ezelőtt még volt egy dolog, ami eléggé megpecsételte a hangulatot. Kár kertelni, egy sok évvel ezelőtti ballépés volt ez, ami miatt a Csabinak felelnie kellett. A napok nagyon gyorsan pörögtek és a naptárban kijelölt nap el is érkezett. Hiába próbáltam nem foglalkozni vele sokat, a tudatalatti azért minduntalan dolgozik az emberben és bizony az éjszakáimon észrevettem, hogy nem úgy telnek, ahogy az elvárható lenne. Éjfélkor még ébren voltam, majd három után újra felkeltem és már a telefonomon pötyögtem.
Félelmetes volt az az egy óra, mikor a sorsáról hoztak döntést. Illetve hozott egy ember. Egyetlen kézben volt az egész család jövője. Kellett hozzá egy jó adag kedvező körülmény. Kellett, hogy az a nő, akinek a szava számított reggel ne öntse le magát kávéval, ne üljön sokat a dugóban a munkahelyére menet, gyorsan tudjon leparkolni, ne hívja fel a férje veszekedve...ilyen és ehhez hasonló körülményekre volt szükség, hogy ne rossz kedvében kelljen döntenie.
Azt hiszem jó napja lehetett.
Jó híreket kaptunk, így végre minden a helyére került, Meg lehetett végre nyugodni és nem úgy élni, hogy egy képzeletbeli kard lebeg a fejünk felett.

Azóta sok változást vettem észre magamon is. Jól alszom és sokat eszem. Az utóbbira próbáltam figyelni, hogy ne vegyák át a muffinok az irányítást....jelentem kevés sikerrel. :)
A hasam egyre nagyobb és ezzel arányosan az étvágyam is.

Csütörtökön ultrahangra megyek és végre vetek egy pillantást a bent lakó kisemberre. Már túl vagyok a várandóság első felén. Most, a harmadik terhességnél érzem, hogy rendeben van, hogy ez az utolsó. Az előző két pocakosság alatt mindig volt egyfajta vágyakozás arra, hogy még újra érezhessem, hogy nó a hasam, hogy valaki mocorog benne. Most lett kerek minden. Azt hiszem, ha van olyan, hogy Nagy Könyv, akkor nekem három gyerek lett megírva benne. Nem vágyom se többre, se kevesebbre. Így most minden pont jó.
Ha minden igaz, a harmadik gyermekem kislány. Legalábbis az előző ultrahang ezt mutatta a hölgy szerint, aki végezte. Én bevallom semmit sem láttam rajta, pedig a fiúknál mindig egyből észrevettem a magzatvízben lebegő kukacot. Így most a csütörtökre hagyatkozom, hogy végre a saját orvosom szemein keresztül is megállapíthassuk a nemét. Két napja azt álmodtam, hogy fiam lesz megint.
Örülnék egy lánynak. De főleg a Csabi. Tudom, hogy mindig is azt szeretett volna. Most itt a lehetőség.  ;)

szombati idill

Reggel kilenc óra, a gyerekeim még alszanak. Én is itt fekszem az ágyban és már jó dolgomban nem is igazán tudom, hogy mit csináljak. Éppen befejeztem egy részt az aktuális sorozatomból - merthogy nekem még ilyenekre is van időm ;) és nagy nyugodtan palacsintát majszolok. Olyan jók ezek a nyugodt percek, hogy felérnek egy egész wellness hétvégével nálam.

Azt hiszem a legfontosabb, amit tehetek a gyerekeimért, hogy én jól érzem magam. sokszor van, hogy kiakadok, hogy kiabálok velük és olyankor érzem, hogy valami mást kell csinálnom egy kicsit, hogy feltöltődjek. Már egyáltalán nem aggódom a harmadik baba jövetele miatt, hiszen eddig is ezt csináltam, csak most még egy fővel nő a létszám. Van egy-két dolog, ami testi és lelki kikapcsolódást nyújt mellettük- ilyen például a masszázsra járás. Egyszerűen ez a "luxus" kell. Hogy csak feküdjek és kidögönyözzenek belőlem minden felesleges feszültséget. Hetente egyszer járok, még terhesen is.

Meg hát őszintén bevallva, ahogy végignézek a porontyaimon, nagyon szerencsésnek érzem magam. Persze, biztosan minden szülő ezt állítja magáról és ez rendjén is van így. Mindenkinek a sajátja a legszebb, a legokosabb és a legtökéletesebb. Mostanában, ahogy elnézem az Ádit, megrémiszt, hogy mennyire gyorsan eltelik minden. 5 éves, de már látom benne a kamaszkori vonásokat, látom, hogy pár év múlva milyen lesz és tudom, hogy ez a bújós, 'szeretlek anyás' korszak milyen gyorsan elillan majd. Furcsa, hogy már mese helyett meccset néz a tévében, hogy ennyi idősen megtanult olvasni és az auchan reklámújságot felolvassa nekem és az is, hogy mennyi mindent ért ennyi idősen a világból. Hogy fél attól, hogy egyszer majd meghalok és nem leszek vele. Nagyon durva, hogy ennyi idősen ennyi mindent tud.

Miután az előbbi gondolatmenetembe és a gyerekek álmába is belecsörgött a telefon, most véget is ért a nyugalom, mert ébredezik a család. Összeszedem őket, reggelizünk és csapunk egy jó napot!

sötét lovagok

Az elmúlt időszakban észrevettem magamon, hogy egyre inkább elborzasztanak a csökevényes agyú emberek. Biztosan a korral jár, hogy így érzünk - jelen esetben én, de egyre inkább elképeszt, hogy milyen lények  is mászkálnak ebben a világban.

Még most pontosan emlékszem a Duna parti esetre a horgászni vágyó bácsikával, amikor fröcsögve, pocskondiázva próbált elkergetni az ő kedvenc helyéről, mert szerinte neki horgászengedélye van, én meg egy hülye lakótelepi vagyok a kutyámmal, úgyhogy húzzunk innen a tanösvényről... hiába próbáltam először kedves szóval, majd végül felemelt hanggal elmagyarázni neki, hogy a horgászengedély a horgászásra jogosítja fel, nem pedig  tetszőleges földterületet adományoz neki a szigetszentmiklósi tanösvényen, ami mellesleg akár lakótelepi, akár kertvárosi népek kiszolgálására lett kialakítva, de az öreg csak nem értette meg mit akarok, csak hajtotta az igazát, hogy az a partszakasz bizony az ő területe, nézzem csak meg a horgászengedélyét, aztán legyek szíves takaródjak vissza a panelba én is és az összes ember, aki megzavarja az ő nyugalmát.  Természetesen ez nem az egyetlen idei incidens volt, mert sikerült összeszólalkoznom egy szintén meglett korú úriemberrel, aki felháborodottan szóvá tette, hogy ugyan miért engedem be a kutyámat a Dunába, hiszen ő is ott szeretne megmártózni és ez gusztustalan. Arról már nem szólt a fáma, hogy a víz habos, haltetemekkel tarkított fodros  hullámai vajon miféle ínyencségeket rejtegethetnek, de, hogy nem a kutyámtól fog ott elkapni semmit, hanem a tonnányi szeméttől és fekáliától, ami abban van, az is biztos.

Valahogy ezekkel a nyári attrocitásokkal kezdődött az ellenszenvem az emberek iránt. Azóta nem hagyom, hogy az emberi ostobaság egy pillantra is befolyásolja a kedvemet és azóta máshogy látok bizonyos dolgokat is. Zavarni kezdtek az ismerőseim között is azok, akik "hülyék". Persze ez elég tág fogalom, hiszen vannak a jóindulatú butácska hülyék, vagy a viccesen hülyék és a nagyon sötét hülyék na meg persze a megkeseredett hülyék is.  Mind ismerünk ilyeneket. Van, hogy toleráljuk őket, van, hogy kizárjuk őket az életünkből. Sok esetben azonban nem lehet véglegesen megszabadulnunk az ilyenektől, mert, van, hogy a családban vannak vagy esetleg egyéb régi kötelék fűz össze velük.  Én már nem fogalkozom tovább egy csökevényes agyúval sem, nem engedem meg azt a luxust nekik, hogy akár 1 perc idegeskedést is okozzanak az életemben.  Azt hiszem 32 év kellett, hogy megérjek erre és ne vegyek fel minden attrocitást.

Sokszor azért még most is elképedek, hogy az emberek mikkel nem foglalkoznak, milyen idióta problémákat generálnak maguknak, mikkel rá nem érnek foglalkozni. Mondvacsinált ügyeken megsértődnek vagy éppen piszlicsáré dolgokból hatalmas felhajtást tudnak generálni. De már csak mosolygok rajtuk.  Elfogadtam, hogy nem mindenki érti meg, hogy miről beszélek, hogy miért tűnnek idiótának. Már nem is akarom elmondani nekik. Inkább fogom magam egy mosolygok egy nagyot magamban rajtuk, hogy mennyire szánalmasak.

őszi napok és emő

Igaz, hogy még napközben jó idő van, de nálunk már megy a fűtés a házban. Jönnek a hidegebb napok, amiket nem igazán szeretek és amikhez terhesen még nem is igazán volt szerencsém. A hasam egyre nő, ami nyáron nem okozott gondot, mert bele tudtam magam rakni bármilyen lenge ruhába, azonban most igencsak fejtörést okoz, hogy mit is tudok hordani. A tavaly vételezett téli kabátom idén csak a szekrényből fog pislogni rám, ugyanis kevés esélyt látok arra, hogy a hasamon össze tudjam húzni.

Közeleg a következő ultrahang ideje is, egészen pontosan két nap múlva fény fog derülni, hogy ki bujkál odabenn. Már lassan a feléhez közeledek életem utolsó terhességének is, de nem is bánom. Jó lesz már túllenni rajta, főleg ezen a császármetszésen, mert azért ez nem egy leányálom, akárhogy is nézzük. Addig is itthon fordítgatok és gyerekszobát készítek, mert végül így döntöttünk, hogy a harmadik lurkó is kapjon külön szobát, így a gardrób most megszűnik létezni, helyette pedig egy harmadik baba szoba készül el lassan. Apropó dolgozás...igaz, hogy nem a legkönnyebb dolog itthon, gyerek mellett még dolgozni is, de amikor megkapod a fizetésed....az megfizethetelen érzés... igaz,hogy egy hónapot kell várni rá, de szerencsére egy nap alatt sikerült is elkölteni csekkekre és az IKEÁban tárolódobozokra, valamint  egyéb nélkülözhetetlen apróságokra.

 Az Ádi lelkesen jár fociedzésre, a Bence pedig itthon vezeti le a felgyülemlett energiáit. Nagyon szeret pakolni és szétkenni dolgokat. Mindegy, hogy krém, rúzs vagy filc, az biztos, hogy a faltól kezdve az ülőgarnitúráig minden ki van színezve. Most már a szókincse is bővült, úgyhogy vannak bizonyos szavak, amik elengedhetetlen kellékei minden egyes társalgásunknak. Ezek pedig az anya, apa, mama, vava, és emő. Igen, a legjobb az emő, amiért egész álló nap kiabál. Ez pedig nem más, mint a cumija. Úgyhogy saccperkábé 15 emő van szerteszét a lakásban és minden alvás előtt hanyatt-homolok rohangálok körbe, hogy legalább egy előkerüljön valahonnan.....

back to life

Azaz vissza az életbe...igen, már-már zombiként tengettem mindennapjaimat, folyamatos fáradtság volt rajtam, a hátam közepére nem kívántam semmit, még a gyerekeket sem és leginkább 24 órából 22-t ágyban töltöttem volna.
Minden nyűg volt. Nyűg volt felkelni, felöltözni, elmenni az oviba, dolgozni és csak úgy létezni is. Aztán valami két napja megváltozott. Újra tele vagyok energiával és végre mindenhez van kedvem. Tegnap este 10ig fordítottam és e-maileket küldtem cégeknek, közben egy órát sétáltam a kutyával is hosszas kihagyás után és egyáltalán nem éreztem, hogy fáradt vagyok. Nagy örömömben este kilenckor még be is vacsoráztam egy nagy adag tükörtojást, amit sikeresen lekísértem egy tripla csoki elnevezésű könnyednek egyáltalán nem mondható torta szelettel.

A napok gyorsan telnek, a Bence egyre többet rosszalkodik és egyre koszosabb. Pedig komolyan mondom, hogy minden nap megfürdetem. :D Annak ellenére, hogy viszonylag könnyen veszem az akadályokat, azért időnként mikor belegondolok abba, hogy mi vár rám jövőre két aprósággal, akkor azért vannak kétségeim afelől, hogy simán fognak-e menni a dolgok a házunk táján. Bevallom, megfordult a fejemben a bölcsőde gondolata és nem is csak amiatt, hogy nekem annyival könnyebb legyen, hanem mert az Ádit is pont másfél éves korában adtam be és emlékszem, hogy milyen jó kis csapat volt ott és, hogy mennyire szeretett járni. Valószínűleg a Bencének is jót tenne egy kis baráti összejövetel délelőttönként, így az együtt töltött időnk sem károsodna, mert akkor csak délután kéne osztozni a figyelmemen. Ha egész nap két gyerekkel vagyok, akkor a Bencusra is csak fele annyi idő jutna és így is sokszor magára van utalva, ha épp valami halaszthatatlan fordítanivalóm akad, amit azon nyomban el kell küldenem.

Hogy a munkával mi lesz, azt nem tudom. Egyelőre jól esik kicsit használni az agyam, elővenni az angolt és így dolgozni. Szívesen csinálom és ha bele fog férni az időmbe, nem is tervezem abbahagyni. Arról nem is beszélve, hogy ha egyszer vissza akarok csöppenni a munka világába, akkor mekkora előnyt jelent majd egy friss, tréningelt üzleti angol tudás. Mert, hogy annak ellenére, hogy a nagycsaládos anyák életét fogom élni hamarosan, egyáltalán nem szerepel a vágyaim között a főállású anya cím. Szeretnék majd kimozdulni, felnőtt emberekkel dolgozni, nem pedig naphosszat a családi fészket suvickolni. De hol van az még?? Egyelőre jó is ez így. Tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy per pillanat elégedett vayok! :)