Lassan már másfél hete, hogy hazajöttünk kórházból Dórikával és megkezdtük a nagycsaládos mindennapokat. A múlt hét teljes egészében IM társaságában telt, mivel a bence még betegeskedett és nem tudtam vinni a bölcsibe. Természetesen a sok segítség mellett azért sokkal fárasztóbb is volt a hét, mert hát hiába, azért csak kerülgetni kell egymást, ha "vendég" is van a házban, főleg, ha ilyen huzamos ideig.
Ma reggel azonban beköszöntött a várva várt nyugalom, a gyerekeket reggel a mami elvitte oviba és bölcsibe, IM hazatért, a Csabi pedig dolgozni ment. Dodó és én maradtunk itthon, na meg persze a kutyák. Elmondani sem tudom milyen jóleső érzés itthon ülni a csöndben. tudom, hogy furcsán hangzik, de szinte már unalmas is. Amíg ilyen kis csöppség még a kisasszony nem igényel különösebb ellátást, így kényelmesen megreggeliztem, aztán kimostam 3 adag ruhát, majd egy bögre kávé és a két eb kíséretében megkávéztam a ragyogó napsütésben a teraszon, aztán dolgoztam egy kicsit, facebookoztam és az imént fejeztem be egy másfél órás filmet is a gépen, mi alatt meg is ebédeltem.
Eközben Dóri kétszer ébredt, pelust cseréltünk, megetettem és össze is bújtunk egy kicsit, mielőtt visszatettem az ágyába alukálni. Hogy vajon én vagyok ennyire szerencsés, hogy a gyerekeim nem igényelnek különösebb foglalkozást ebben a korban még vagy esetleg ezzel mindenki így van, azt nem tudom, de tényleg bármire jut időm, amire éppen szeretném.
Így igazán nem nehéz kiegyensúlyozottnak maradni, ez pedig a legjobb, amit átadhatunk a kicsinyeinknek is. Mivel még a szoptatási időszak elején vagyok, ezért nagyon fontos a rendes táplálkozás, így nem igazán vonok meg magamtól semmilyen finom falatot, kivéve persze azokat, amik a babánál hasfájást okoznak, mert egy-egy elcsábult ínyencséggel igen kellemetlen perceket okozhatunk mindkettőnknek- mint, ahogy történt ez szombaton is, mikor a családi mulatság hevében elcsábultam egy púpozott kanál párolt lila káposzta által. De hisz olyan jól passzolt a húshoz és a rántott zöldségekhez, hogy vétek lett volna kihagyni. Gondoltam ezt legalábbis a pillanat hevében, majd este tízkor a karomban üvöltő, lábát húzogató gyerek láttán, már egész más elképzeléseim voltak a szülés utáni gasztronómiai gyönyörökről.
Ezt leszámítva minden sínen van. Biztos az évek és a tapasztalat is hozzájárul a sikeres működéshez, de tényleg minden rendben van. Tejem van elég, semmi erőfeszítést nem igényel a gyermekem ellátása és minden nap egyre szebb, így együtt. Lassan belerázódunk az új dolgokba, mi épp úgy, mint a gyerekek. Már a Bence is megérti, hogy nem emelhetem fel, így nem is hisztizik miatta, az Ádi pedig szokás szerint még mindig az egyik legjobb természetű gyerek, akit valaha láttam. Imádja a kishúgát, puszilgatja, simogatja. Már-már cukorszirupszerűen telnek a mindennapjaink.
Most kivételesen az alakommal is elégedett vagyok, a mérleg mintha tudná, hogy közeledik a tavasz, egyre szebb számokkal kápráztatja el a tekintetemet. Nincs rajtam plusz kiló és a hasam is szépen húzódik vissza. Persze biztos nem lesz tökéletes az eredmény így három terhesség után, de eddig reményeimnél jobban haladok.
Hétvégén végre Dóri is kimehet az udvarra és szippanthat párat a jó levegőből, majd minden nap egyre hosszabb és hosszabb ideig tartózkodhat kint, aztán már vihetjük is mi csajok a két fiút minden reggel bölcsibe és oviba. Eddig még nem ért utol a káosz, a riogatók, akik folyton a megőrülésemet jósolják három gyerek mellett, egyelőre nem jól jósolták meg a dolgokat. Persze a nyári szünet lehet,hogy kicsit húzósabb lesz, de azért bizonyára azt is túl fogom élni.
Vasárnap a kisbabát itthon hagytuk IM-nek, mi pedig elmentünk néhány dolgot vásárolni együtt a fiúkkal. Az Ádi kapott football cipőt, mivel a régit már kinőtte, a dórinak oedig vettem néhány ruhát, mert eléggé fogyóeszköz, hiszen gyakran érik balesetek. Egy kifolyó kaki vagy visszabüfizett ebéd és simán egy nap alatt 4 garnitúra ruha is elhasználódik. Na de hát, ez a ruhaválaszték, ami a kislányoknál van...atyavilág! Mint fiús anyuka, mindig levettem a számomra tetszetős egy-két ruhadarabot az állványról és mentem is fizetni. Na de a lány-részlegen....itt aztán lehet válogatni. A kis tüllszoknyától a csipkés nyári ruháig mindenféle fazon és szín megtalálható. Valahogy sosem néztem igazán, hogy mekkora választék van csaj-fronton, de hát ez valami döbbenet. Azt hiszem jól fog jönni a megemelkedett családi pótlék... ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése