hol így, hol úgy

Már épp kezdtem megízlelni a tavasz ízét, az előző napok szikrázó napsütése olyan jó érzéssel töltött el, hogy most kissé bosszús is lettem, hogy tegnap óta csak fekete fellegek gyülekeznek az égen és ma még eső is szitált belőlük. Hirtelen fázni is kezdtem,pedig a lakásban 23 és fél fok van, mégis olyan hideg érzetem támadt. Már várom a meleget és egyáltalán nincs kedvem fázni és beöltözni sem. Míg terhesen az ember lányát gyakran veri a víz-nekem legalábbis folyton melegem volt- most ez egyáltalán nem jellemző. Sőt ilyenkor, ha én fázom, hajlamos vagyok azt hinni, hogy mindenki más is így van ezzel, így kora reggel,, mikor a gyerekek is útra keltek, beengedtem a Castort is magamhoz a házba, mert úgy sajnáltam, hogy ebben a csatakos időben kivert kutyaként támasztja a bejárati ajtót. Pedig nyilván neki legkevésbé sincs cudar idő, sőt megkockáztatom már kissé meleg is lehetett a mínuszokhoz alkalmazkodott szőrmebundában.

De ne rohanjunk ennyire előre, hiszen a reggeli készülődésről még szót sem ejtettem. A Csabi miden reggel fél 7után elindul a munkahelyére és csak este 5kor ér onnan haza. Persze ez idő alatt nekem sem kell megszakadnom a munkában, hiszen mint tudjuk a gyerekek mennek az oviba, bölcsibe. Reggel körülbelül 1 óránk van összeszedni magunkat, mert a Bence általában fél7kor ébred, anyu pedig fél 8ra jön értük, hiszen én még a kisbabát nem vihetem ki, így ő fuvarozza a gyerekeket reggel és délután is, mikor haza kell hozni őket.
Általában a reggeli 1 óra teljes mértékben ki van használva, pedig nem egy nagy durranás két gyereket felöltöztetni és megmosni, főleg, hogy abból az egyik már önálló. Az Ádival nincs is semmi probléma, minden reggel elmondom neki 5-6szor, hogy vegye fel a kikészített ruhákat és mire a harmadik spongyabob széria is lefut a nickelodeonon, addigra rendszerint sikerül is végeznie az öltözéssel, majd önállóan elmegy mosakodni és fogat mosni is. Egy gyerek pipa, a nagyobb feladat a Bencével van.
A mai reggel a következőképpen indult:
Épp a legkisebb Dórikát próbáltam megreggelizteni, mikor a Bence kurjongatása törte meg a csendet. Aaaaapaaaa!-kiabálta szegénykém, mert már nem is anyát kiabál, mióta én nem tudom be-és kiemelni a kiságyból a felvágott hasam miatt még legalább 6 hétig.
Dóri baba etetését felfüggesztettem, majd berobogtam a Bencushoz, kiszedtem a két mozgatható kiságyrácsot és szóltam neki, hogy másszon ki az ágyból. Hálája jeléül éktelen ordításba kezdett, amiért nem az apja jött érte és hiába próbáltam megmagyarázni neki, hogy apa dolgozni ment, ez legkevésbé sem érdekelte, csak vergődött az ágyban a plüss spongyabobbal, akivel az éjszakát töltötte.
Amíg épp a balhézós műsorát adta elő és semmivel nem sikerült jobb belátásra térítenem, gondoltam egyet és kimentem, hogy befejezzem a kisbaba etetését. A Bence sírása sikeresen felverte az Ádit is, aki holdkóros módjára, egyetlen hang nélkül átlavírozott a lakáson, befeküdt az emeletes ágy aljába, bekapcsolta a tévét és mesét nézni kezdett.
Eközben a Bence is megbékélt és kimászott az ágyából, majd egyenesen a kanapé felé vette az irányt, ahol a kisbabával a kezemben ültem. Mivel mondatokban még nem beszél, de leginkább szavakban sem, így javarészt mutogatással és egy-egy szó nyomatékos kimondásával-mint BABA és NEM- a tudtomra adta, hogy azonnal fejezzem be a baba etetését és nyomban helyezzem a kisdedet a kanapé karfájára. Nem ám, máshova, csak oda. Hiába próbáltam mondani, hogy onnan le fog gurulni, a kis hitler hajthatatlan volt.
Nagy nehezen kiegyeztünk abban, hogy a baba-hintába tegyem, de ott sem volt éppen biztonságban, mert a Bence előbb egy banánnal akarta megetetni, majd különböző játékokat szórt be hozzá, végül jól meglendítette a hintát, hogy a baba minél jobban érezze magát. Nem mondanám, hogy egy szívbajos típus vagyok, de ma reggel rájöttem, hogy jó lesz résen lenni, mert a középső fiam igen potenciális veszélyforrást jelent egy újszülöttre nézve.

Végül valami úton- módon ma is sikerült fél nyolcra elkészítenem a gyerekeket és útra készen várták a mamit, aki jött is értük. Mivel a mai éjszakánk igencsak nyugalmasan telt, a Dórika is simán aludt 5 órát egyhuzamban, így teljesen kipihenten ébredtem. Ma nincs szükség napközbeni szunyókálásra, így az Ádinak is megengedtem, hogy hazajöjjön ebéd után az oviból.
Délelőtt még hajat mostam, zuhanyoztam, megírtam a céges e-maileket, teázgattam és reggeliztem. A Dóri csak egyszer kelt délelőtt, így az egész nap nyugalmasan telik.

Még mindig tartom magam ahhoz az elképzelésemhez, hogy azért nem olyan vészes három gyerekkel sem az élet, viszont vannak dolgok, amikre figyelnem kell. Azt hiszem a leginkább a Bencének van most szüksége rám és valahogy több időt kell neki szentelnem a napomból, amit azért is nehéz megoldani, mert a bölcsi miatt sokat van távol. Az Ádi már nagy fiú és neki mindig ott vannak az esték, mikor csak ketten vagyunk és ő nincs is elanyátlanodva annyira. Úgyhogy most ez a feladat vár rám, hogy kissé átszervezzem a délutáni teendőimet és a Bencussal töltsek naponta néhány közös órát, mikor senki nem zavar minket.