hajnali kettő

Mi jobb dolgom lehetne ilyen idő tájt,  mint ébren lenni?  A Bence az elmúlt óra alatt háromszor kelt, így jobbnak látom ébren maradni egy kicsit,  mint megint álomba szenderülni és úgy kipattanni, mert az nem éppen felemelő érzés.
Holnap kell meggyújtani az első gyertyát az adventi koszorún, úgyhogy illene egyet beszerezni, miután a tavalyinak a költözés alatt nyoma veszett.
A karácsonyi készülődéssel talán még soha életemben nem álltam ilyen jól,  az ajándékok nagy része megvan és még december sincs.  Akivel bajban vagyok, az a Csabi,  mert egyelőre neki még semmi használható ötlet nem jutott eszembe. És hát a gyerekekkel is hasonló cipőben járok.  Nem akarok felesleges,  kacat játékokat venni, hanem valami jó,  kreatív ajándékkal akarom meglepni őket.  A Bencének mondjuk elég lenne egy műanyag palack is, mert érdekes módon ebben a korban a legszórakoztatóbb dolog bizony a flakon és a címke.
Amúgy tartozom egy kifogással.  Azért vagyok így eltűnve, mert rengeteg a dolgom.  Még hétvégén is állandó programok vannak és alig van időm bármire.  Tegnap például a Lacus 40. szülinapját ünnepeltük nálunk.  Azért itt,  mert nálunk nagy a hely,  elfér az egész család.  Persze emiatt takarítani kellett, átrendezni a nappalit és majdnem húsz főre teríteni, tálalni és utánuk elpakolni. Viszont a buli jól sikerült, annak ellenére is,  hogy a Bence épp azt a korszakát éli, mikor inkább köszöni szépen,  de semmi idegennel nem szeretne kapcsolatba kerülni.  Lehet az a dédi mama vagy bármely más rokon,  aki nincs vele napi kapcsolatban,  az nagyon ki tudja készíteni.
Az Ádi bezzeg jól mulatott én pedig megint degeszre ettem magam.

Ja esés majd elfelejtettem megemlíteni, hogy a péntek milyen jeles nap volt.  Kilenc évvel ezelőtt  ezen az estén jöttünk össze a  Csabival. Akkor még a fene se gondolta volna,  hogy ebből egy egész család lesz.
És milyen jó döntés volt.  A Csabinál jobb apát keresve se nagyon találnék.  Ez alatt a kilenc év alatt végig nagyon rendesen viselkedett.  :) És komolyan.  Nekem nagy szerencsém van vele.  Soha nem jár el itthonról,  mindenben segít és jól meg is vagyunk.  Remélem a következő kilenc is ilyen jól fog telni együtt.

jön a tél

Ebben az évszakban a medvék téli álmot alszanak,  a növények megfagynak, a jegesmedvék ujjonganak, az akiták felélénkülnek, én pedig falok. Igen.  És nem banánt vagy mandarint. Hanem sütit!

Egyetlen reményem, hogy az, hogy létezik csoki diéta...igaz. Komolyan mondom, hogy valahol, valaki ezt mondta. Én pedig hiszek neki, épp úgy, mint  annak idején a Mikulàsban. Mert az nem lehet, hogy én leves helyett fánkot eszek, sült hús helyett marcipán burgonyát és gyümölcs helyett pudingos-meggyes-mákos sütit és ez baj lenne...ugye nem is olyan vészes?

Jól van, tudom, hogy ez annyira nem normális, de egész biztos a szoptatásra foghatom, hogy ekkora dózisban kívánom az édességet. 

Bár sokszor, mint kis fekete felhő megjelenik lelki szemeim előtt a közelgő wellness hétvége néhány pillanata, mikor majd lesütött szemmel a gyerek mögé rejtőzve tüntetek a gazella testű társadalom ellen és pilláimat rebegtetve próbálom meggyőzni a nagyérdeműt, hogy ejj bizony, ezek a büdös kölkök jól elbántak a testemmel. Ők meg jól beveszik majd. Még dícsérnek is, hogy egész vékony...csak maradt egy kis hasa. 

Hát hogyne maradna?! Sőt, ha így folytatom még növésnek is indul majd és kénytelen leszek szülni egy harmadikat, mert akkor azért kismamának egész mutatós lenne ez a felszedett koca háj. 

Azért elég elgondolkodtató az a tény, hogy amik az embernek természetüktől fogva örömet okoznak, mind károsak. Miért nem élünk halunk a korpás kekszért, a nyers karalábéért, a fekvőtámaszozásért? És miért bűn csokit enni, cigarettázni, pörköltet falni este tízkor és csak tespedni? Én mondom, valaki csúnyán árvert minket... és ezt én most jól észre is vettem.

Úgyhogy elő a csokikkal. Tél  én így szeretlek! ♡

most Légy okos Domokos

Soha nem tapasztalt fejtörést okoz két gyerekes anyaként megoldani, hogy a kicsi,  hogy ne kapja el a nagy betegségét. Hát Welcome to the real world. Az Ádi tegnap este belázasodott és hát mint minden kis beteg,  ő is az anyukájával összebújva akart aludni.  Így az éjszaka hol a kis kályha testű ölelésében, hol pedig a nagyon éhes éjszakai manó etetésével telt.  Közben azon morfondiroztam, hogy vajon tudok-e valamit tenni,  hogy lehetőleg ne az egész család dőljön ki egyszerre. Persze semmi használható ötletem nem adódott,  azt leszámítva, hogy fogom magam és egy bőröndöt és az első járattal elrepülök Rioba és itthagyom a két kis éjszakai szörnyet.
Persze ezt csak gondolatban játszottam el, de akkor sem jutottam túl messzire,  mert a Bence ismét sírni kezdett.  Hál' Istennek a Csabi besegített, de még így is elég kialvatlannak érzem magam.
Szerencsére reggelre az Ádi jobban lett és egyelőre a Bence sem lázas.  Hátha ezt megúsztuk ennyivel.  Jó lenne,  ha a hétvégét nem kéne emiatt lefújni. Szombaton nagy családi ebédre megyünk-ami nemcsak azért fontos,  mert imádom ezeket az összeröffenéseket, hanem,  mert vinnem kell magammal a családi névsort cetlikre írva,  ugyanis eljött a karácsonyi húzás napja és hát ennek évek óta én vagyok a felelőse.
Vasárnap pedig ismét moziba megyünk,  ismét gyerekek nélkül.  Van egy film,  amit most kezdtek játszani és már nagyon szerettem volna megnézni.
És lassan jó lesz észbe is kapni,  mert pikk-pakk itt a karácsony.
És addig még olyan sok minden történik majd.  Többek között wellnesselni is megyünk, amit már nagyon várok. Először úgy volt,  hogy anyuék is jönnek velünk,  de végül úgy döntöttünk,  hogy ők itthon maradnak és őrzik a házat és a házőrzőnket, Makitàt is. :)
Igen,  a kutyák elhelyezése legalább akkora fejtörést okoz ilyen esetekben,  mint maga az utazás megszervezése. Ki fog vigyázni rájuk,  mit fognak enni,  hol fognak aludni.  Amíg csak a kira volt,  nem volt nagy gond.  Vagy vittük magunkkal-olyan kicsi,  hogy egy táskában elfér-vagy vendégségbe ment anyuékhoz. Utóbbit kifejezetten imádta,  örömében sikongató hangon ugat, ha  bármikor anyu lakása felé vesszük az irányt.  Na de Castor a panelben?  Első vacsorája a teddy kutya lenne, második pedig az összes elől hagyott tárgy és ruha.  És hát mivel egy majdnem ötven kilós állatról van szó,  nem tudok csak úgy megkérni akárkit, hogy ugyan ugorjon át hozzánk és nyugodtan hatoljon be a medve területére és etesse meg. Hát nem sok jelentkező akadna, az tuti.
Így maradtak anyuék.  És én is nyugodt vagyok,  mert így talán nem lesz gond.
És persze azon kívül,  hogy akita első nélkülünk töltött napjai lesznek,  a kis törpe első wellnesselése is lesz.  :) Remélem élvezni fogja,  mert az Ádi egész biztosan.  Ráadásul nagyon szuper szállodába megyünk,  ami kifejezetten gyerekekre specializálódott.  Rengeteg játék és program van a kicsiknek.

makita a bátor

Mindenki tudja, hogy az akiták bátrak.  Nagyok, erősek és rettenthetetlenek. De nem a makiták...azok felettébb félős jószágok.
Hogy az én kutyám miképp lett makita? Az egész egy bugyuta párbeszéddel kezdődött.  Már megszoktam,  hogy az elmúlt évben minden alkalommal megállítanak a kutya miatt.  Milyen gyönyörű,  milyen különleges,  milyen hatalmas!  Volt aki lefotózta, volt aki meg akarta venni.  A legviccesebb találkozás azonban nem is olyan régen történt,  mikor egy férfi megkérdezte, hogy ez az állat malamut-e. Mire én feleltem,  hogy 'nem...akita'. Azonnal jött a válasz,  hogy tényleg,  makita! Olyan jót röhögtem -persze szigorúan magamban- ezen,  hogy a Castor úgy döntött fel is hagy az akita léttel és inkább a továbbiakban makita lesz belőle.
Az eddig peckes, határozott kutyám egy kis báránnyá változott.  Minden zajtól megijed, szinte az egész lét egy rettegés számára.
Úgyhogy,  ha eddig nem volt elég bajom,  hát most fel lett adva a lecke.
Egyik sétánk alkalmával például annyira traumatikusan hatott rá egy fűnyíró ember,  hogy a Bencét egy idegen ember kezébe kellett nyomnom az utca,  hogy a hanyatt-homlok menekülő kutyám után tudjak sprintelni. Majd a halálra rettent állatot beengedtem a kocsi csomagtartójába és aztán visszafutottam a gyerekemért. De volt,  hogy rágóval a számban indultam sétálni és elfeledkezve magamról fújtam egy lufit,  ami aztán ki is durrant. Ez a 'hatalmas robaj' meg is pecsételte a további sétát és a csípőmig érő kutya tacskó méretűre zsugorodott össze és így kúszott hazáig.  Miután a kutyaiskolaban is halálra rémült egy tapstól, tanácsot kértem.
Megkaptam, hogy zajfélős lett a kutyám és menjek vele hangos helyekre.  Azóta tapsikolva sétálok és a pórázról sem tudom elengedni a kutyát.  Remélem visszakapom az akitám, mert ez a makita nem tetszik nekem.

telnek a napok. ...

Nincs semmi nagy történés,  cssk éljük a napokat.  Épp úgy rohannak a hétköznapok, mint a hétvégék. Nálunk minden változatlan,  folyton pezseg az élet.  Most,  hogy a Bence már majdnem öt hónapos,  megengedtem magamnak azt a luxust,  hogy elmenjek moziba. Olyan filmet néztem,  amiben nem rajzolva vannak a szereplők.  Szerintem bármi is lett volna,  életem egyik legjobb filmjévé avanzsálnám, ahogy majdnem ezzel is tettem. Amúgy a Jogász című filmet néztük és a Csabi szerint egy fabatkát,  de annyit sem ért az egész.  Én viszont merő áhítattal bámultam a vásznot, szinte elolvadt a szemgolyóm a gyönyörűségtől, hogy végre nem animációs filmet kell néznie.
A gyerekek addig anyuékkal voltak és épp oly csekély mértékben hiányoltak minket, mint mi őket ezalatt a röpke három óra alatt.
Az agyam is kezdi kívánni a törődést, így neki is láttam az új könyvek olvasásának. Aztán csak arra lettem figyelmes,  hogy azt sem tudtam mit i olvasok valójában,  mert semmi nem tudott lekötni. Így újra elővettem az orosz könyvemet és ismételni kezdtem.  És élveztem.  Megint éreztem azt az elszántságot magamban,  hogy igen,  így akarok beszélni.  Úgyhogy újra belevágok. Most épp új tanárt keresek, aki helyben jó oktatást ad.

Lenne még egy tervem-illetve akár száz is- azt gondoltam ki, hogy lehet,  hogy visszaülök az iskolapadba. Egy másoddiploma jó lenne.  Furcsa ezt a saját számból hallani,  mert sosem voltam egy igazán nagy tanuló.  Sőt!  Inkább a lustább diák népség táborát erősítem,  most mégis szinte szomjazom a tudásra.  :D :D :D
Persze ez még távoli terv, egyelőre fogalmam sincs mit kéne tanulni, aminek haszna is lehet.

sós a vattacukor

Mielőtt bárki azt hinné,  hogy nálunk minden rózsaszín és minden perc boldogságban,  békességben telik a két gyerekkel,  hát az nagyot téved.
Most épp a legnagyobb kiborulásom kellős közepén vagyok és gyorsan le is írom,  nehogy megfeledkezzek ezekről a rémes pillanatokról. :)
Szerintem minden anya érezte már,  hogy az agyában egyre növekvő és mindent beborìtó fájdalom felszínre akar törni,  ahogy a gyerek sírás egy idegösszeroppanással egyenlő és ahol úgy érzi az ember lánya,  hogy mindjárt megőrül.
A mai napom már eleve kétségek közt indult,  mert tudtam,  hogy szívni fogok,  ha az Ádi is itthon marad. Márpedig nem vittem oviba,  mert nem elég,  hogy náthás és köhög, de a csoportjában több gyerek is lázasan fekszik otthon,  mert valami vírus ledönti őket a lábukról.  Így Ádi egyértelműen itthon maradt, nehogy a Bencét megfertőzze.

Mint ismeretes a kicsi egy áldott jó gyerek és kevés gsliba van vele. Talán épp ezért is viselem nehezen,  ha adódik valami.
A mai napon csak egy dologra vágytam.  Semmi más nem kellett,  csak egy fél óra pihenő.  Titokban reméltem,  hogy sikerül, mert a Bence minden nap kora délután négy órát alszik egyhuzamban.  Az Ádi pedig rávehető a pihenésre.
Már délelőtt nagy megelégedéssel nyugtáztam, hogy a kisfiú csak egy órát aludt, így biztos voltam benne,  hogy délben már úgy fog durmolni,  hogy csak na.
Mondanom sem kell,  ha ez így lett volna,  ma nem lenne miről írnom.

Déltől kettőig azt hittem,  hogy na, mindjárt elalszik. Tévedtem.  Kettőkor elaludt az Ádi.  Itt már örültem,  mert gondoltam a Bence ágyba dugása pikk-pakk menni fog.  Ismét egy tévedés.  Kettőtől háromig úgy ahogy békésen hurcoltam, altattam, ágyba tettem,  kivettem...semmi. Csak az ordítás. Megint hurcoltam,  letettem, felvettem, leizzadtam, Kikészültem. Itt már nagy volt a baj. Az idegeim kezdték felmondani a szolgálatot.  Itt már éreztem,  hogy semmi jó nem vár rám és a pihenés reménye kezdett szertefoszlani. Az agyam lüktetett az ordító gyerektől.  Próbáltam a lakás legtávolabbi pontjára vinni,  hogy legalább az Ádit ne verje fel. Aztán elszakadt a cérna.  Kiabáltam, káromkodtam és nagyon mérges voltam.  Így visszagondolva leginkább nevetséges.  De akkor és ott ez halálosan komoly volt.  Olyan szinten Kikészültem,  hogy azt hittem menten elpattan egy ér a fejemben. Sőt csúnya dolgokat is gondoltam.  Aztán négykor elaludt.  Nem tudom hogy és miért.  Akkor már nem igen lehettek ép ötleteim.  Beraktam a kiságyba és néztem,  hogy milyen édes.  Ilyenkor már nagyon lehet szeretni őket. ...

Levettem a nadrágom és beosontsm a hálószobába.  Az Ádi még aludt. Egy perc múlva megfordult és kinyitotta a szemét.  Félálomban elkezdte markolászni a melleimet. Aztán beszélni is kezdett és már el sem fog hallgatni. ... ennyit a mai pihenésről...

HHát igen.  Ezért fontos,  hogy rrnd legyen a lelkünkben,  mert sokszor még így is nehéz megbírkózni a nehézségekkel.  Mert igen,  gyerekkel az élet időnként nehéz. 

Mégsincs semmi hozzáfogható! 

szupernők

Ma hajnalban valahogy az orrom elé tévedt ez a fotó:

Már láttam régebben, de eddig nem tulajdonítottam egy szemernyi jelentőséget, de még annyit sem neki. De mivel a pirkadat úgy hozta, hogy a Bencét hasfájás kínozta, hát jobban szemügyre vettem ezt a kép okozta botrányt, ha már visszaaludnom feleslegesnek bizonyult.
Na röviden: itt ez a nő, három gyerekével. Állítása szerint két céget vezet, közben anya és jól is néz ki. A kép tetején pedig jó nagy betűkkel érdeklődik, hogy neked mi a kifogásod?

Ez ellen anyák, molettek és molett anyák is háborogni kezdtek, hogy ugyanmár és különben is. Egy szó, mint száz- kiverte a biztosítékot.

Nálam viszont nem. Én ezt elismerő pillantással nyugtázom. Szerintem ilyen alak három gyerek után nem semmi. És miért ne vezethetne két céget? Nyilván vannak beosztottjai és csak ellenőrizni jár be.

Én is az ilyen felfogás híve vagyok- csak a pocakosabb kiadása. ;) De nem volt ez mindig így. Az Ádival nekem is a munkám volt a babázás. Nagyon lassan mentek le a kilók, semmire nem volt időm, viszont éjjel-nappal az Ádámmal törődtem. A lábamat leszőrtelenítettem alkalom adtán és időnként hajat is mostam. És abszolút nem voltam elégedett.
Most, a Bencénél nincs ez. Én is megmaradtam az életemnél. Nekem is jár a kényeztetés és minden, ami egy nőnek kell. Járok fodrászhoz, hetente masszázsra, nem szőrös a lábam és nem ülök itthon a nap 24 órájában.
Pedig el lehet hinni, hogy nekem is büdös lesz reggelre a szám és kakilni is járok és én sem sminkben ébredek. De azokra a dolgokra, amik örömet okoznak, szakítok időt. És azt sem kell hinni, hogy minden alkalommal, mikor magammal törődök, lepasszolom a gyererkeket. Sőt! Sokszor az egyórás privát kutyasétáltatásom sem magamról szól, hanem babakocsival és kutyákkal együtt megyek. A Csabi sajnos sokat dolgozik és van, hogy este màr nem akarom ráhagyni a gyerekeket.
És most jól érzem magam a bőrömben. Hiába az éjszakázás, sokszor teljesen kipihent vagyok és mindez azért, mert minél több dolgot csinálok, annàl kevésbé vagyok fáradt. És nekem elhihetitek, én aztán nem vagyok szuperanyu. :)
De természetesen ez csak akkor működik, ha nem vesszük el a gyerekekkel töltött időt. Akkor csinálom a dolgaim nagy részét, amikor alszanak. Hajat mosni reggel fél hétkor szoktam, mikor még pihen a család, így én sem kapkodok.
Ma például egy barátnőmmel csacsogni fogunk egy kicsit, úgyhogy irány a játszóház. Ott a gyerkőcök nagyon jól elvannak és nekünk is lesz egy-két óránk nyugodtan beszélni.  Szerintem mindent meg lehet oldani,  csak akarni kell.
Ha akarnám,  biztos az én hasam is ilyen szép lapos lenne.  De én az édességről nem tudok lemondani...és azt hiszem,  nem is akarok.  :)

movember

Miért látunk most olyan sok bajuszos férfit?  Hogy lehet,  hogy a tévéből is friss pofaszőrrel mosolyog ránk a műsorvezető?
A válasz egyszerű: nálunk is movember van.
Ez egy nemzetközi mozgalom,  mikor a férfiak is kiállnak a rák ellen.  Az egész mozgalom elvileg a prosztatarák elleni küzdelemről szól és a szűrővizsgálatok fontosságára hívja fel a figyelmet.
Nevezhetjük a mellrák ellenes küzdelem kisöccsének is. A nők már évek óta az interneten különböző kiírásokkal hívják fel a figyelmet a szűrés fontosságára és magára a betegségre.  És tavaly ehhez már a férfiak is csatlakoztak Magyarországon is.

Szerte a világon sok ismert és ismeretlen férfi növeszt bajuszt és büszkén viseli egy hónapig.  Ez már az első lépés,  hogy odafigyeljenek ők is magukra.  Míg egy nő sokkal több időt fordít az egészségére,  addig a férfiak hajlamosak megfeledkezni arról.  Pedig sokszor életet menthet egy vizsgálat,  egy szűrés.
Nem kell félni tőle.  Ahogy haladunk a korral,  sajnos az esküvők helyét átveszik a temetések, és sokszor értelmetlenül.
Csak az elmúlt néhány évben és csak az ismeretségi körömben több fiatal úgy halt meg,  hogy nem lett volna itt az ideje,  hogy ki lehetett volna kerülni a halált.  Hogy gondolták-e az utolsó időkben,  hogy milyen felelőtlen döntést hoztak,  mikor nem törődtek magukkal,  azt nem tudom.  Viszont sok fájó szívet hagytak maguk után.  És ha már így történt,  álljanak példaként,  hogy oda kell figyelni az egészségünkre.  Mert a baj nem válogat.  Ihatsz kókusz tejet és élhetsz magvakon, mégis utolér a halál.
Mindhárom példa,  akit felhozok, egészséges volt., fiatal és életerős.
Egyik nő évekig nem járt nőgyógyásznál,  holott a méhnyakrák  elleni küzdelem már a csapból is folyik.  Szűrés-felismerés-gyógyulás.  Van megoldás,  ha időben észreveszik.  Az utolsó pillanatban ment el, mikor már nem volt visszaút.
Nemrég egy másik lány is meghalt. Nem ismertem,  de környékbeli volt. Mellrák vitte el. Épp,  mint az édesanyját és a nagymamáját.  (Bár itt nem szeretnék részletekbe bocsátkozni, mert az ő történetét nem teljességgel ismerem)  Neki is lánya van és az ő sorsát még a halála előtt kézbe vette.  A kislánynak meg kell majd válnia a melleitől. De így élni fog!
És a harmadik a fiú,  akinek most lesz a temetése. Egy anyajegy miatt.  Amit talán,  ha előbb levetet, semmi baj nem történik.

Minden évben elmegyek a nőgyógyászhoz rákszűrésre. Lehet, hogy nem ezen fog múlni az életem,  de az is lehet, hogy igen.
A tüdőmet is meg kell nézetem minden évben,  mert a családban több tüdőrák is volt.  Ha ezekre a vizsgálatokra elmegyek, akkor tettem annyit, amennyit tudtam. Köteles vagyok a gyerekeim miatt.  Végre a Csabit is rá  tudtam venni.

Elvégre is erről szól a movember.

filléres örömök

Mint azt mindenki tudja,  imádok vásárolni.  Valahogy ez amolyan soha nem múló szerelem nekem.  De most az is jól teszi,  ha figyel, aki nem ennyire mániákus, mert lehet, hogy pont karácsonyra jó ötletet kap.
Elárulok három "titkot", ahol jóval olcsóbban tudtok beszerezni szupi dolgokat.  A távoli olvasók ne haragudjanak, de sajnos csak a környéken tudok ajánlatokat tenni.  Ha valaki a saját lakókörzetében szeretne tippeket kapni, nyugodtan hívjon meg magához és ígérem végig fogom járni az összes üzletet- USA előnyben!  ;)

Na,  akkor nézzük:

1. Parfüm outlet- Biatorbágy

Utálom az outlet üzleteket,  mert sokszor az az érzésem,  hogy válogatott sz.r dolgok vannak magas áron.  Tisztelet a kivételnek.
Viszont a parfüm üzlet,  az valami tuti!!
Persze nincs minden, amit szeretnénk,  de én ott szoktam venni a Chanel alapozót és az arckrémet is.  Nagyon olcsó,  a bolti ár harmadáért megkspok bármit.
Ajándék szempontból tökéletes választás minden nőnek.  Ki ne örülne egy jó parfümnek vagy szemhéj púdernek a fa alatt??

2. M5M0 autópálya bevásárlóközpont. Auchan-Kika oldalán Libri könyv outlet

Itt órákat el lehet tölteni és fillérekért lehet kincseket vásárolni.  Olyan jó könyvek vannak,  hogy vettem is vagy tízet múltkor és alig fizettem többet ötezer forintnál.
100 Ft-tól kapni könyvet, talán a legdrágább 4000 Ft.
Tízezer forintos könyvet vettem ezerért.  Minden témában,  a lexikontól a szakácskönyvekig rengeteg jó dolog.
Férfiaknak,  gyerekeknek és nekünk,  nőknek is tökéletes választás!
Mindenképp érdemes elmenni és válogatni!


3. Szigethalmi piac - csizma vásár

Igazi aranybánya!  Csütörtökön kora reggel érdemes kimenni és hihetetlen olcsón lehet mindenféle fazonú és színű cipőt vásárolni.
Miklós krémje mindig ott van! ;)
Múlt héten két pár csizmával távoztam,  kemény 3000 forintot fizettem és csupa ismerőssel talalkoztam.
Persze nem bőr és nem strapabíró lábbelik,  de ha magamat akarnám idézni:
" Ennyiért akkor is megéri, ha soha nem veszem fel!  "


Remélem adtam pár jó tippet.

Engem már elkapott az ünnepi láz és lassan nekiállok dekorálni a házat.  Imádom a gyertya gyújtós estéket és a karácsonyi kiegészítőket. A KIKben nagyon olcsón lehet cuki kis dobozokat venni,  amiket most meg is vettem és a Mikulás abba fogja rejteni a fiúknak a csokikat! :)

vigyázzunk a holnapra

A mai éjszakám nem csak a Bence miatt nyugtalan.  Az egész napom a döbbenetel és a csalódottsággal telt.
Egy régebbi bejegyzésben már említettem ezt a fiút,  aki beteg lett. Tegnap meghalt. Nem voltunk barátok és túl közeli ismerősök sem, mégis hihetetlenül megviselt ez az egész.  Minden percben eszembe jut.  Egy erős,  kedves,  végtelenül jóindulatú és segítőkész fiú,  aki alig pár évvel volt idősebb nálam.  Megvolt mindene. Szerető feleség,  jól menő vállalkozás,  sok pénz,  szép ház és végre megszületett a várva várt kisbaba is. Egy hónappal idősebb,  mint a Bence.  És akkor most,  ennek a fiúnak itt kell hagynia mindent.  Egyáltalán nincs ez rendjén.  Ha ő így elbukott, akkor kinek van esélye?  Nem dohányzott, nem ivott  nem drogozott és a feejemet rá,  hogy depressziós sem volt.  Akkor mi történhetett?  Akkor mit mondanak az okosok? A rák lelki eredetű?  Fenekét. ..az én apukámnál sem igen lehetett vidámabb fickót találni a környéken.
És épp ez a félelmetes. Hogy ez a betegség nem válogat és innen aligha van menekvés bárkinek.
Biztos az is közrejátszik, hogy a Bencével egyidős a kislánya és az is,  hogy az utolsó munkanapjai egyikén még épp az üzletében voltam és nevetgéltünk, de iszonyatosan letaglózott a hír.
Hiába hallod,  hogy beteg és nagy a baj,  sokszor nem tudod elhinni. Mert ilyen nincs.  És most kell rájönni, hogy igenis minden ilyen múlandó és ennyire hamar el lehet menni. ...
Nagyon sajnálom.  És persze a feleségét is,  aki itt maradt élete elvileg egyik legszebb időszakát kéne megélnie az első babájával és el sem tudom képzelni mit érez.  És a kislány,  aki ilyen apukát kapott, miért kell,  hogy nélküle és egy megtört anyával nőjön fel?
Nagyon sajnálom.
És nagyon félek.  Félek, hogy velünk ne történjen ilyen.  Senkivel,  akit szeretek. Ne legyek ennyire kiszolgáltatott az életnek és a halálnak. Legalábbis ne kelljen ezt éreznem. :(

gyerek csere program

Nem, egyáltalán nem kabátra, csizmára vagy táskára cseréltem az aprónépet. Persze időnként megfordult ilyen is a fejemben a sok álmatlan éjszaka után,  de most abszolút nem ilyesmiről van szó.
Egyszerűen csak megtörtént az első kirepülés. Persze mivel az Ádi még csak négy éves,  természetesen nem hagyta el a családi fészket,  de a közös ágyunkból kiköltözött. Úgy hagyott itt, mintha semmit nem jelentett volna neki ez a négy év.  Egyik este fogta magát és a takaróját, aztán bevonult a szobájába. Eleinte csak somolyogtam a nem létező bajszom alatt, hisz tudtam, hogy fél óra múlva hanyatt- homlok menekül majd vissza hozzám.
Hát tévedtem.  Ott maradt. És nemcsak azon az estén.  Már két éjszakát ott töltött és nagyon boldog.  Valójában ez jó hír, csak hát hiányzik kicsit.  De tudom, hogy ez az élet rendje és nagyon büszke is vagyok rá,  hogy ilyen nagy fiú lett. Legalább az emeletes ágy is megtelt, mert hát a Csabi rendszerint annak az aljában töltötte az éjszakát. Így most a két fiú együtt alszik és nagyon is jól érzik magukat.

Persze én sem maradtam hálótárs nélkül.  Mindamellett, hogy a Kira kutya már nyolc éve az ágy legrégebbi lakója,  beköltözött az utánpótlás is. A Bence azóta velem alszik és így én is klasszisokkal kipihentebb vagyok. Azóta még az 'aludj b-meg' szlogent sem kellett bevetnem. Úgy néz ki,  minden a helyére került.  Illetve csak átmenetileg,  mert elvileg a Csabi helye lenne mellettem.  Ha ilyen jól haladunk,  négy év múlva az is meglesz. :)

altatás felsőfokon

A jobb éjszaka reményében tegnap este magam mellé tettem a Bencét az ágyba és így aludtunk el az Ádival. A felállás egészen pontosan a következő volt.  Az ágy fele a Bence része volt, a másik felén pedig ketten osztoztunk az Ádámmal 2/3-1/3 arányban- gondolom mondanom sem kell,  hogy az utóbbi,  azaz a legkisebb hely volt az enyém.  Ezen már fenn sem akadtam, hanem mikor mindkét fiú elaludt, "lapjára" állítva testemet, befészkelődtem közéjük.

Leginkább magamat sem értve,  meglepő naivitással egy jó éjszaka reményében álomba is szenderültem. Semmi panasz, már annak is örültem,  hogy egyszerre alszanak- tulajdonképpen észre sem vettem,  hogy egy zsebkendőnyi helyen kell töltenem az éjszakát. 

Csakhamar,  úgy éjfél előtt a Bence mocorogni kezdett,  úgyhogy elejét véve a sírásnak, gyorsan megetettem, majd simogattam kicsit az arcát és egy hang nélkül vissza is aludt. Nagyon boldog voltam,  mert nem is mertem remélni,  hogy ilyen simán megy majd a dolog. 

Aztán jött a fekete leves.  Hajnal kettő.  Üvöltés.  Mintha legalábbis egy malac indulna utolsó útjára,  úgy visított ez a kis szamuráj.  Hirtelen ki is pattant a szemem és minden kézzel fogható dolgot kipróbáltam, hogy sikerüljön elhallgattatni a kis bestiát. Cumi, simi, popó rázás, puszi,  hümmögés, dörmögés és egy miatyánk. Semmi.  Minden eddigi trükk hiábavaló volt.  Persze az éktelen ordításra az Ádi is felébredt és annyit mondott,  hogy : "nem akarok inkább már veletek lenni".... ez alapesetben tök vicces lett volna,  de ott az elmebaj küszöbén nem tudtam egy jót derülni rajta. Felkaptam a kis csomagot, aki szüntelen visított,  majd, mint overdose leügettem három hosszt  az előszobában, hátha így megnyugszik a kezemben. 

Nem jártam sikerrel. 

Ekkor végső elkeseredettségemben minden dühömet kiadva kiáltottam egyet -amolyan mintaanyásan-, hogy 'aludj már b-meg!!!' 

És láss csodát,  a Bence fogta magát és elaludt. Lehet,  hogy nem kerül a nevem Freud mellé a pszichológiai sikerek tárházában, de úgy tűnik megvan a varázsszó. 

A kis ordító gépezet elhallgatott és olyan szépen durmolt tovább az ágyában, hogy öröm volt nézni.  :)

hello tél!

Normális esetben egyáltalán nem szeretem a telet, azaz meglennèk nélküle és nem venném a szívemre,  ha valami csoda vagy esetleg globális felmelegedés hatására eltűnne a világról. De mivel anyuka vagyok,  nem utálkozhatok ennyire, hiszen attól még, hogy én majd megfagyok és semmi kedvem semmihez ilyenkor,  a gyerekeknek ez az évszak is épp annyi élményt tartogat, mint bármelyik másik.
Nemsokára el lehet kezdeni várni a Mikulást és utána már pikk-pakk itt a Jézuska is.

Valójában a karácsonyt nagyon szertem. Nekem ez a kedvenc ünnepem az évben,  mert ennek van a legkülönlegesebb hangulata. Szeretem, hogy hetekkel előtte lehet rá készülni és,  hogy kicsit fel lehet dobni a lakást.

Mivel már november közepén minden üzlet karácsonyi lázban ég,  én is el fogok kezdeni apránként felkészülni. Szeretném szépen feldíszíteni a házat és igazi ünnepi hangulatot teremteni.
Nekünk évek óta ugyanazok a díszek vannak a fán- még 6-7 évvel ezelőtt vásároltam őket a Kikaban-és a mai napig gyönyörűek. Nagyrészt a fehér szín dominál,  hatalmas csillogó,  hógolyó kinézetű gömbökkel és egy -két világoskék dísszel, hogy ne legyen annyira egyhangú az összkép.  Idén azonban váltani szeretnék.  Most az a tervem, hogy melegebb színekbe öltöztetem a fát és a lakást is. Azt hiszem hosszú idő után újra ellátogatok a Kikaba és szerzek néhány ötletet. Na meg díszt is. :)

Tavaly az Ádival sütöttünk mézeskalácsot is, ami hihetetlenül finom lett és nem utolsósorban jópofa is. Keresek majd róla képet és a receptet is gondosan eltettem, mert ez egy azonnal puha mézes süti volt, ami egy ilyen falánk társaságban fő szempont.   :)

Szerencsére a karácsonyi menüvel nem kell bajlódnom, mert van itt egy Ica mama,  aki süt-főz,  mint a gép és hát a 24. pedig hagyomány a családban,  mert a szentestét együtt ünnepeljük a dédiéknél. Talán épp ezért is szeretem ennyire ezt a napot.  Mióta az eszemet tudom,  ez így van. Minden gyerek,  unoka és dédunoka ott van együtt és eszünk,  iszunk,  ajándékozunk.
Régebben,  még a gazdasági válság előtt,  mindenki mindenkit megajándékozott. Ez ma már egész egyszerűen kivitelezhetetlen,  mert annyira nagy a család.  Kb. ilyenkor húszan vagyunk,  de akár még ennél is többen.  Így az a felállás van már évek óta,  hogy a gyerekek kapnak ajándékot és a felnőttek pedig húznak.  Igen, úgy,  mint a suliban.  Így mindenki kap valamit és mindenki ad is. Ráadásul a legnagyobb titokban ugyebár,  mert tilos elmondani kit húztunk.
Szerintem ez tökéletes. ..gondolkodni is kell,  mert ugye nem mindenkinek könnyű választani és meg van határozva egy keret is, maximum 5000 forint.  Szóval jó móka!  Izgatott is vagyok!  :))

Ajándék ötletek vannak,  de előbb a húzáson legyünk túl.  :) Akivel bajban leszek,  az a Csabi. Lassan el is kell kezdenem gondolkodni,  mert valami ütős ajándékot szeretnék adni neki.

...persze, persze,  hol van az  még.
... DE én ilyen téren szeretek előre gondolkozni.

smink napló

Kezdetnek nagyon fontos leszögeznem, hogy soha nem tanultam sminkelést. Minden,  amit tudok az innen-onnan rám ragadt vagy én kísérleteztem ki magamon, szóval,  ha netán hozzáértő szemek elé kerül ez a bejegyzés,  jobb, ha nem botránkozik meg.  Ennek ellenére szerintem jól sminkelek -ezt mindenféle nagyzolás nélkül állíthatom- és tudom is a siker titkát.  Míg a "szabályok" szerint sminkelő profik ( itt kozmetikusokra és gyorstalpalót végzett sminkesekre gondolok) a tanultak szerint végzik a munkájukat,  én egyszerűen a szememre és az ízlésemre hagyatkozom. Nem szeretem a vastag réteget az arcon és nem egy megdöbbentő arccal találkoztam már,  akit alkalomra sminkelt egy "hozzáértő". De természetesen nem mások munkáját akarom leszólni, csak bemutatom az én technikámat és azt, hogy maximum 10 perc alatt miképp válhatunk emberré zombi külsőnkből. :)

Nem telik el úgy nap, hogy ne lennék kisminkelve. Igen.  Valakinek ez megdöbbentő,  de nekem ez épp annyira a reggel része,  mint a fogmosás. És csodálkozni fogtok mennyire kevés idő és 'dolog' kell hozzá.

Kezdjünk bele!

1. lépés: előkészítés

Szinte mindenkivel ellentétben én nem szeretem az arclemosó tejet és a tisztító kendőt sem. Én akkor érzem igazán tisztának a bőröm,  ha vízzel és szappannal (tusfürdővel) mosom le. Általában baba tusfürdővel mosom az arcom- és még nem esett le- de aki finnyásabb, kipróbálhat elitebb készítményeket is, pl. a manna szappant.
Ha tiszta az arcom,  akkor jön a hidratálás. Soha nem voltam egy nagy arckrém rajongó,  most kezdtem el rendszeresen használni,  hogy elmúltam 31 éves.  Megjegyzem már szükség is van rá,  mert ennyi idősen el kell kezdeni pótolni a vizet a bőrből.

Én most ezt az arckrémet használom és nagyon szeretem.  A reptéren eltöltött hét év alatt azért sok mindent megtanultam és ami az egyik legfontosabb, hogy mindig az életkorunknak megfelelő krémet válasszunk-illetve a bőrünk életkorának megfelelőt. 

Kivagyok mikor huszonéves lányok írják,  hogy ők az estée lauder advance night repair szérumot használják....ehhez csak gratulálni tudok- és a divatlapoknak is, amik ezt reklámozzák- mert ez egy érett, 50-60 éves bőrre való ránctalanìtó.

Na de ne kanyarodjunk el a témától. Lényeg, hogy találjunk rá a hozzánk passzoló arckrémre és sminkelés előtt kenjük be a màr letisztított arcunkat.

A krém azért fontos, mert a száraz arcbőrön minden látszik. A redőkbe beül az alapozó és annál kevés csúnyàbb látvány van.

2. lépés: alapozás

Szerintem ez a legfontosabb lépés. Itt varázsolunk magunknak szép, egységes bőrt, amin  hűlt helye pattanásoknak, miteszereknek vagy foltoknak. :)

Itt 3 terméket jelölnék meg:

Ez a varázsceruza a L'orealtól van - híres elődje YSL touche eclat-ja- a szem alatti sötét karikák legyőzője. Ebben a kis ecsetben alapozóhoz hasonló krém van és szem alatti fekete karikákat viselő csajoknak kötelező! ;)

Fent az alapozó-ezt már csak akkor használom, ha valami alkalom van, mert kisbaba mellé felesleges így kikenni magam, hiszen annak ellenére, hogy nem látszik, sajnos azért foltot hagy a fehér ruhán és a kis baba ujjakra is rátapad.

Alsó képen egy bb krém van. Jelenleg ezt használom. Ez a garnier nem a legjobb, de ha már megvettem, elhasználom. Tuti biztos, hogy utána ismét veszek egyet, csak valami másik márkától. Az én tapasztalatom, hogy ezek a lehelet vékony bb krémek csak akkor nyerők, ha viszonylag szép a bőrünk és valamelyest barnák vagyunk.

3. lépés: a szem és a szemöldök

Na én ezt teljesen leegyszerűsítem, mert egy clinique dupla szemhéj púdert használok mindenre és slussz passz.

A világos lesz az alap, a sötéttel pedig árnyékolok egy kicsit és a szemöldökömre is azt hasznàlom, hogy egységessé tegyem.

Aztán jón a mumus, a tusvonal. Ez az, amit mindig felkenek. Ezt álmomban is meg tudom húzni, mindenféle eszközzel. Mégis a legkönnyebb ezzel az ecsetes kiszereléssel. 

 Ha nem tus, akkor szemceruza- a lényeg, hogy puha legyen, azzal könnyű dolgozni. Végül a spirál és a pirosító maradt, amik elengedhetetlenek a villám sminkhez.

Nekem ebből ez a Clarins dupla vált be, de ki mit szeret. A pirosító feldobja az arcot, de a természetes hatás érdekében csak oda kenjük, ahol megfogna minket a nap- arccsont, orrcsont.... és csak mértékkel.

És akkor most olyat teszek, amit soha: voila a smink nélküli valóság és a végeredmény. Közte pedig a fele-fele arc, hogy össze lehessen hasonlítani.

Hát ennyit számít egy 5 perces smink is. Gyerek ide vagy oda, erre igazán lehet időt szakítani, akár reggel hatkor is. 

Végezetül néhány fontos momentum:

Tus vonalat nyitott szemmel húzok, bentről kifelé. Javításnál kintről is szoktam befelé haladni.

Az aplikátorral felvitt szemfestéket ecsettel satírozzuk el, így teljesen természetes hatást érünk el.

Egyelőre ennyi, remélem aki szeretett volna tudni pár dolgot, annak segítettem. De persze nem felejtettem el az élő bemutatót sem, kb. 6-7 en vagytok, hamarosan sort kerítünk arra is. Addig jó gyakorlást mindenkinek! ♡

ancsa és csaba

Megint egy hétvége,  megint ezer dolog.... egyre inkább el vagyok havazva. :)

A péntek délelőtt IMnél telt és ott is ebédeltünk. Délután, mikor besötétedett, kimentünk a miklósi temetőbe is.  Kevés szebb dolog van,  mint a rengeteg mécsestől megvilágított temető.  Egyszerűen gyönyörű.  Még a Bence se tudta szó nélkül hagyni,  ami tőle telt " huh, Úúú,  uhh" és miegymás kíséretében fejezte ki lenyűgözöttségét.
Az éjszaka szokás szerint pocsék volt,  leginkább úgy érzem,  hogy non-stop fent kell lenni.Valami mindig van és hát én sem tudok minden egyes alkalommal a nyugodtság szimbóluma lenni, így a Csabi is besegített a hétvégi estéken és nem egyszer hajnalban ő sétált az ordító kis csomaggal a kezében.
Most épp ott tartunk,  hogy itt szuszog mellettem.  Vasárnap esti idill: jobbomon az Ádi,  balomon a Bence.

Az Ádi nagyon elemében volt az őszi szünet alatt.  Most a legújabb dilije, hogy engem Ancsának, az apját pedig Csabának szólítja.  Nem tudom honnan veszi ezeket a dolgokat,  de nagy megelégedettséggel löki minden nap a sódert. :)
Holnap már bajban lesz,  mert újra oviba kell menni és ilyenkor mindig nehéz visszarázódni.
Nekem annál könnyebben megy,  főleg,  hogy a holnap délelőtt az alleban fog telni egy kis csajos vásárlással. Mondjuk én nem tervezek semmi különös kiadást,  csak a barátnőmet kísérem el.

Jövő héten sok téma kerül terítékre, többek között a sminkelés,  amivel kapcsolatban sokan kerestetek meg.  De van még pár beszédtéma a tarsolyomban. Most jó éjt mindenkinek,  holnap jövök.  :)