Nincs semmi nagy történés, cssk éljük a napokat. Épp úgy rohannak a hétköznapok, mint a hétvégék. Nálunk minden változatlan, folyton pezseg az élet. Most, hogy a Bence már majdnem öt hónapos, megengedtem magamnak azt a luxust, hogy elmenjek moziba. Olyan filmet néztem, amiben nem rajzolva vannak a szereplők. Szerintem bármi is lett volna, életem egyik legjobb filmjévé avanzsálnám, ahogy majdnem ezzel is tettem. Amúgy a Jogász című filmet néztük és a Csabi szerint egy fabatkát, de annyit sem ért az egész. Én viszont merő áhítattal bámultam a vásznot, szinte elolvadt a szemgolyóm a gyönyörűségtől, hogy végre nem animációs filmet kell néznie.
A gyerekek addig anyuékkal voltak és épp oly csekély mértékben hiányoltak minket, mint mi őket ezalatt a röpke három óra alatt.
Az agyam is kezdi kívánni a törődést, így neki is láttam az új könyvek olvasásának. Aztán csak arra lettem figyelmes, hogy azt sem tudtam mit i olvasok valójában, mert semmi nem tudott lekötni. Így újra elővettem az orosz könyvemet és ismételni kezdtem. És élveztem. Megint éreztem azt az elszántságot magamban, hogy igen, így akarok beszélni. Úgyhogy újra belevágok. Most épp új tanárt keresek, aki helyben jó oktatást ad.
Lenne még egy tervem-illetve akár száz is- azt gondoltam ki, hogy lehet, hogy visszaülök az iskolapadba. Egy másoddiploma jó lenne. Furcsa ezt a saját számból hallani, mert sosem voltam egy igazán nagy tanuló. Sőt! Inkább a lustább diák népség táborát erősítem, most mégis szinte szomjazom a tudásra. :D :D :D
Persze ez még távoli terv, egyelőre fogalmam sincs mit kéne tanulni, aminek haszna is lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése