Egyetlen reményem, hogy az, hogy létezik csoki diéta...igaz. Komolyan mondom, hogy valahol, valaki ezt mondta. Én pedig hiszek neki, épp úgy, mint annak idején a Mikulàsban. Mert az nem lehet, hogy én leves helyett fánkot eszek, sült hús helyett marcipán burgonyát és gyümölcs helyett pudingos-meggyes-mákos sütit és ez baj lenne...ugye nem is olyan vészes?
Jól van, tudom, hogy ez annyira nem normális, de egész biztos a szoptatásra foghatom, hogy ekkora dózisban kívánom az édességet.
Bár sokszor, mint kis fekete felhő megjelenik lelki szemeim előtt a közelgő wellness hétvége néhány pillanata, mikor majd lesütött szemmel a gyerek mögé rejtőzve tüntetek a gazella testű társadalom ellen és pilláimat rebegtetve próbálom meggyőzni a nagyérdeműt, hogy ejj bizony, ezek a büdös kölkök jól elbántak a testemmel. Ők meg jól beveszik majd. Még dícsérnek is, hogy egész vékony...csak maradt egy kis hasa.
Hát hogyne maradna?! Sőt, ha így folytatom még növésnek is indul majd és kénytelen leszek szülni egy harmadikat, mert akkor azért kismamának egész mutatós lenne ez a felszedett koca háj.
Azért elég elgondolkodtató az a tény, hogy amik az embernek természetüktől fogva örömet okoznak, mind károsak. Miért nem élünk halunk a korpás kekszért, a nyers karalábéért, a fekvőtámaszozásért? És miért bűn csokit enni, cigarettázni, pörköltet falni este tízkor és csak tespedni? Én mondom, valaki csúnyán árvert minket... és ezt én most jól észre is vettem.
Úgyhogy elő a csokikkal. Tél én így szeretlek! ♡
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése