Nem, egyáltalán nem kabátra, csizmára vagy táskára cseréltem az aprónépet. Persze időnként megfordult ilyen is a fejemben a sok álmatlan éjszaka után, de most abszolút nem ilyesmiről van szó.
Egyszerűen csak megtörtént az első kirepülés. Persze mivel az Ádi még csak négy éves, természetesen nem hagyta el a családi fészket, de a közös ágyunkból kiköltözött. Úgy hagyott itt, mintha semmit nem jelentett volna neki ez a négy év. Egyik este fogta magát és a takaróját, aztán bevonult a szobájába. Eleinte csak somolyogtam a nem létező bajszom alatt, hisz tudtam, hogy fél óra múlva hanyatt- homlok menekül majd vissza hozzám.
Hát tévedtem. Ott maradt. És nemcsak azon az estén. Már két éjszakát ott töltött és nagyon boldog. Valójában ez jó hír, csak hát hiányzik kicsit. De tudom, hogy ez az élet rendje és nagyon büszke is vagyok rá, hogy ilyen nagy fiú lett. Legalább az emeletes ágy is megtelt, mert hát a Csabi rendszerint annak az aljában töltötte az éjszakát. Így most a két fiú együtt alszik és nagyon is jól érzik magukat.
Persze én sem maradtam hálótárs nélkül. Mindamellett, hogy a Kira kutya már nyolc éve az ágy legrégebbi lakója, beköltözött az utánpótlás is. A Bence azóta velem alszik és így én is klasszisokkal kipihentebb vagyok. Azóta még az 'aludj b-meg' szlogent sem kellett bevetnem. Úgy néz ki, minden a helyére került. Illetve csak átmenetileg, mert elvileg a Csabi helye lenne mellettem. Ha ilyen jól haladunk, négy év múlva az is meglesz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése