Eléggé szégyenletes, hogy ilyen ritkán írok, de ha hiszitek, ha nem minden nap eszembe jut a blogom, viszont szinte sosincs egy nyugodt fél órám, hogy leírjam mik is történtek mostanában.
Most viszont más a helyzet. Hajnali 5 óra van és a nyitott ablaknál a madarak olyan hangosan csiripelnek, hogy ki is ment az álom a szememből. Mivel egyelőre a családból csak én vagyok így ezzel, most végre nyugodtan a gép elé ülhetek egy kicsit.
A napok nagyon gyorsan telnek, a Bence pedig úgy nő, mint a gomba. Mindjárt 1 éves lesz. Hihetetlen, hogy milyen hamar felcseperednek a gyerekek. Már semmitől nem lehet visszatartani, amit 1 órán keresztül pakolok össze, azt széles mosollyal az arcán röpke 2 perc alatt visszaállítja a számára oly kedves kuplerájos formába. Vannak napok, mikor törekszem a rendre, de leginkább a kupi közepén ülünk. Illetve az ülés erős kifejezés, mert azt leginkább sosem csináljuk. Minden nap kb. 2 óra szabadidőm van napközben, amikor a kisember alszik. Ilyenkor vagy pakolok és takarítok vagy nem csinálok semmit. Az utóbbi a kedvencem, de sajnos az elsőt többször kell véghezvinni. Most, hogy jönnek a jó idők, gyakran fekszem ki a hintaágyba napozni a délelőtti szabadidőmben. Próbálom még kiélvezni ezt a néhány szabad órát, mert ha megkezdődik az ovis szünet, akkor ennek is vége.
Tornázni nagyon ritkán jutok el. A cél a heti 3 alkalom lenne, de múlt héten akármennyire is vágytam rá, csak egyszer jutottam el. Az oroszt még tanulom, de koránt sincs annyi időm rá, amennyit szeretnék.
Viszont a társasági életünkre mostanában nincs panasz. Sokat járunk moziba, hétvégén pedig bulizni is voltunk. Jól esik az ember lányának időnként kimozdulnia, de bevallom a buli hajnalán már nagyon jól esett hazatérni is.Amennyire igénylem, hogy megszabaduljak a kölyköktől, olyannyira vágyom is vissza hozzájuk, ha sikerült lelépnem. Nagyon tudnak hiányozni.
Az idei nyár nagyon jónak ígérkezik, mert a Bencével is lehet végre jönni-menni. Már sokkal egyszerűbb vele bárhova elindulni, mert ha megéhezik csak veszek neki is egy szendvicset és azzal tökéletesen elvan. Többek között ez az előnye, ha végre egy éves lesz a gyerekünk. Nem kell azon görcsölni, hogy hol etessük meg és mivel. Ha szoptatunk, akkor sajnos ma még mindig szinte lehetetlen akárhol is megetetni a gyereket, például éttermekben, ahol amúgy is órákat tölt az ember semmi nincs kialakítva e célra, úgyhogy az anyuka jobb híján menjen ki a mínusz 5 fokban a kocsiba etetni. Vagy nyáron a 40 fok sem sokkal kellemesebb. De nekünk már nincs ilyen étkezési gondunk, mert veszek neki egy hekket és megtömjük a bendőjét.
A család szőrös tagjai is köszönik jól vannak, bár a Castor a megszokottól kissé elhanyagoltabb időket él meg, mert magammal egyetemben ő is megsínyli az időhiányt. Heti 1-2szer jutunk csak el sétálni és a kutyaiskolát is abbahagytuk már egy ideje. Mondjuk azt csak azért mert nem kutya kompatibilis és én nem szeretem olyan helyre vinni, ahol bárkit megmarcangolhat. Jól elvagyunk mi ketten itt a kertben csak időnként túlteng benne az energia. Múltkor olyannyira felidegesített, hogy elő kellett vennem az elektromos légycsapót és rákoppantanom vele az orrára, mert egyszerűen nem tudta abbahagyni a harapdálást. Örömében a fejem fölé is felugrik és hatalmasakat harap belém. Persze neki ez játék, csak nekem nem annyira. Viszont a lábai sokkal jobb állapotban vannak. Nem mondom, hogy tökéletesek, de annyira nem sántikál, mint régebben. Hátha el tudjuk kerülni a műtétet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése