folyt. köv

Tegnap délután megérkezett IM. Azért azt sosem gondoltam volna, míg nem volt gyerekem,  - főleg kettő- hogy milyen nagy kincs is egy nagymama a háznál. Persze, persze mindössze ideig-óráig, de azért hálát kell adni a sorsnak, hogy vannak. És egy nyugdíjas nagyi...hát az valami főnyeremény.
IM pedig most duplán is az. Egyrészt ugye átveszi a gyerekeket és van egy kis időm kimozdulni, másrészt ilyenkor hajnalban piacozni megy és most adtam neki 4 doboz ruhámat is, hogy árulgasson belőle. Mivel sajnos a ruhavásárlás már régóta a legfőbb hobbim, ezért lassan a padlásunkon is alig volt már hely a sok nem használt gönctől. Azért találni benne jó pár értékes darabot és táskákat is küldtem ki vele, kíváncsi vagyok mennyi fog elmenni belőle. Mivel tényleg mindent fillérekért adok(500/ darab), jó kis forgalomra számítok. A használt ruhák eladása nagyon jó üzlet, mert úgyis csak állnak egy zsákban vagy dobozban és ha eladod őket, újakat vásárolhatsz belőlük. Na ez az igazi újrahasznosítás!

Ez a hétvége a gyerekekről fog szólni, hiszen vasárnap őket ünnepeljük. Bár még nem néztem semmi gyereknapi programot, azért lehet, hogy elmegyünk valamerre. Mikor én voltam gyerek, valamiért sosem tartottuk számon ezt a napot. Nekem nem vettek ez alkalommal ajándékot és nem is csaptak semmiféle csinnadrattát. És nem is volt baj, valójában sosem éreztem a hiányát.
Vannak dolgok a gyereknevelésben, ahol meg kell húzni a határokat. Ezt most nem a gyereknapra értem, hanem úgy általánosságban. A gyerekek szeretik a szabályokat. Ilyen szempontból olyanok, mint a kutyák. Amíg nálunk nem volt bekorlátozva a számítógépen(vagy tableten) játszás időtartama, addig az Ádi folyton ki volt akadva, ha szóltam neki, hogy abba kell hagynia a játszást. Aztán egyszercsak úgy határoztam, hogy szabály lesz rá és minden nap maximum 1 órát lehet ezeket a gépeket nyomogatnia. Onnantól kezdve szó nélkül tartotta magát az időkorláthoz. Csak annyit kellett mondani, hogy letelt az 1 óra és mindenféle hiszti nélkül abbahagyta a játékot.